Labdarúgás: Prukner László tervei az FTC utánpótlás-nevelésében

Kocsmár-Tóth István - utánpótlássport.huPrukner Lászlóval, a Ferencváros frissen kinevezett utánpótlás szakmai igazgatójával, volt vezetőedzőjével, a Testnevelési Egyetem mesteroktatójával beszélgettünk.Kocsmár-Tóth István - utánpótlássport.huPrukner Lászlóval, a Ferencváros frissen kinevezett utánpótlás szakmai igazgatójával, volt vezetőedzőjével, a Testnevelési Egyetem mesteroktatójával beszélgettünk.

–Milyen érzésekkel tért vissza a Ferencvároshoz?

–Többször, több helyen elmondtam, szerencsésnek tartom magam, hogy annak idején a klub edzője lehettem, még ha nem is volt egy egyszerű időszak. A jelenlegi klubvezetés annak az időszaknak a végén érkezett, rendkívül korrekt körülmények között váltunk el, talán ennek is köszönhető, hogy most eszükbe jutottam. A Ferencváros az egyetemes magyar sportnevelés része, az egész magyar sportkultúrában meghatározó a szerepe..

– A zöld-fehéreknél az elmúlt időszakban a német vonal volt a meghatározó, Thomas Doll vezetőedző mellett az ön közvetlen elődje is német volt. Hogy lehet ezt az emlegetett tradicionális magyar identitást összeegyeztetni a némettel?

–Szerintem nagyon komoly probléma, hogy évtizedek óta mindig csak másolni akarunk valakit. Miközben 1910-től egészen az ’50-es évek végéig tőlünk tanultak futballozni nagyon sokan. A mi szakembereink járták a világot, és értek el óriási sikereket Nyugat-Európában. Úgy érzem, hogy a német mentalitásból a fanatizmus és a precizitás nagyon jól kamatoztatható Magyarországon is. De a magyar alapvetően rendkívül sokszínű, és emiatt kreatív nép. Ezt a kreativitást kell felszabadítani futballistáinkban.

Félreértés ne essék, nem gondolom, hogy én majd egy társadalmi forradalmat viszek végig a Ferencvárosból kiindulva, de az egyértelmű cél, hogy olyan fiatalok kerüljenek ki az utánpótlásunkból, akik pontosan tudják, mit jelent a fradizmus, akik akkor is kötődnek a klubhoz, ha nem itt lesznek profik, vagy egyáltalán nem is lesznek profik. A legfőbb cél ugyanis az, hogy egészséges embereket neveljünk ki.

– Szakmailag elég ennyi ?

–Pontosan tudom, hogy az elmúlt évtizedekben nem túl sok sajátnevelésű fiatal kapott szerepet a Ferencvárosnál, és ezen is jó lenne változtatni. De látni kell, hogy nehéz folyamatosan beépíteni a fiatalokat egy olyan klubnál, amellyel szemben állandó az eredménykényszer, és mindig a bajnoki címért játszik. Nem tudjuk ígérni a szülőknek, hogy mindenki gyerekéből Fradi-játékos lesz, aki ide hozza, de azt igen, hogy törekszünk rá. Miként arra is, hogy piacképes, jó játékosok kerüljenek ki a Ferencváros utánpótlásából, akik akár nemzetközi szinten, akár itthon megállhatják a helyüket, és ha nem is az Üllői úton, de egy másik NB I-es vagy NB II-es klubban képes lesz felépíteni az egzisztenciáját.

–Mint frissen kinevezett utánpótlás szakmai igazgató, mi a véleménye az idei szezonnal az élvonalban „nyugdíjba küldött” fiatalszabályról?

–Az ösztönző szándék értékelendő, de azt hiszem nem egészen sikerült úgy bevezetni, hogy arról a szakmával megfelelően egyeztettek volna. Annak idején Kaposváron tizenhat sajátnevelésű fiatalt építettünk be, a Szakály-fivérektől kezdve, Rajczi Péteren vagy Balajcza Szabolcson át Oláh Lórántig. És ha nem is mi neveltük ki, de nálunk lett érett, felnőtt játékos Nemanja Nikolics. Ezzel szemben elég furcsa volt, például Budafokon, hogy a csapat összeállításánál az első két helyre mindig fiatalt kellett tennem, attól függetlenül, megküzdött-e érte és megérdemli-e, vagy sem. Aztán pedig a kispadra is oda kellett ültetni két fiatalt, attól függetlenül, megküzdött-e érte és megérdemli-e, vagy sem. Kívülről ezt nem lehet kikényszeríteni. Ha van olyan tehetség, aki megérdemli, hogy játsszon, úgyis kipróbálja az edző, és lehetőséget ad neki téthelyzetben. Másként ez nem tud működni.

–Mi a helyzet a másik sokat vitatott szabállyal, mely szerint az U17-es csapat eredménye dönt az U16-os és az U19-es csapat jövőjéről is? A Ferencváros ebben a korosztályban osztályozóra kényszerült, végül egészen különleges miliőben, épp a nagy rivális UTE-t legyőzve sikerült kiharcolnia a bennmaradást. Akikkel eddig beszéltem, nem tartották épp igazságosnak a rendszert…

–Ez is kicsit hasonló helyzet a fiatalszabályéhoz. Az edzőket, a pszichológusokat, nem kérdezték meg a bevezetése előtt, és sokakat másokat sem, akik épp ezekkel a korosztályokkal foglalkoznak. Tizenhét évesen az embernek óriási mentális teher, hogy nemcsak a saját, de mások sorsáról is dönt a teljesítményével. Egy egész generációt meghatározhat egy adott klubon belül, arról a sok millió forintnyi támogatásról nem is beszélve, ami ilyenkor szintén tét. Ez olyan terhet rak a serdülőkorból éppencsak kilépett fiúk vállán, amit nem lehet elvárni, hogy el is bírjanak. Ha esetleg a 19 éveseknek kellene megküzdeniük vele, az már működőképesebb lehetne. Nekik a komplett játékossá válás küszöbéhez közeledve ezt a terhet már el kell bírniuk, de két évvel fiatalabbként még nem.

–Vonzza még az NB I-es munka?

–Sosem tagadtam, hogy vannak, mindig is voltak ilyen ambícióim, ami hajt előre. De most is száz százalékig elhivatottnak érzem magam, ugyanolyan motiváltan vágok bele az utánpótlás-igazgatói munkába, mintha csak vezetőedzői megbízatást kaptam volna. Ez a feladat teljes odafigyelést igényel. Munkatársaimmal együtt valamennyien sikeresek akarunk lenni, és így képezni a ránk bízott játékosokat.

További korosztályos híreinkLABDARÚGÁSBANa sportági aloldalunkon.