Asztalitenisz: Sáth Sándor csak és kizárólag a munkában hisz

Gy. Szabó Csilla– utanpotlassport.huA nyolcvanas években, amikor a tolnai pingpongosok Európa legjobbjai közé tartoztak, mindenki a titokra volt kíváncsi. Sáth Sándor szakmai trükkjeit ellesni érkezett a dunántúli községbe a dán, majd az angol válogatott is. Utóbbi tagjai a megbeszélt kéthetes edzőtáboron felül egy harmadikat is kikönyörögtek, csakhogy biztosak legyenek a dolgukban. Ám az máig kérdés, valóban azt kapták-e, amit szerettek volna.Gy. Szabó Csilla– utanpotlassport.huA nyolcvanas években, amikor a tolnai pingpongosok Európa legjobbjai közé tartoztak, mindenki a titokra volt kíváncsi. Sáth Sándor szakmai trükkjeit ellesni érkezett a dunántúli községbe a dán, majd az angol válogatott is. Utóbbi tagjai a megbeszélt kéthetes edzőtáboron felül egy harmadikat is kikönyörögtek, csakhogy biztosak legyenek a dolgukban. Ám az máig kérdés, valóban azt kapták-e, amit szerettek volna.

„Sohasem voltam nagy titkok tudója, csak és kizárólag a munkában hittem és hiszek – utasítja vissza a túlzó dicséreteket Sáth Sándor, aki az uszodát cserélte fel a pingpongasztalra, hiszen fiatalon remekül úszott és vízilabdázott. Egy barátja unszolására próbálta ki az asztaliteniszt, amely azonnal elvarázsolta. – Magával ragadott a játék gyorsasága. Jó erőnlétem miatt gyorsan sikeres lettem, s ezzel el is dőlt a sorsom. Mindig a tapasztalataim vittek előre, saját esetemből például a kondicionális edzések fontosságát szűrtem le. Esőben, sárban, szélben is futtattam a gyerekeket, a technikát a tökéletes fizikai alapokra építettem fel. A téli időszakban Dunaújvárosig utaztunk az úszóedzésekért, de aki győzni akar, annak állnia kell a sarat.”

Sáth Sándor az egyéniség megőrzését tartotta munkája során a legfontosabbnak

A Budapesten született szakember kalandos kamaszévei után érkezett Tolnára, édesanyja szülővárosába. Soha senkit nem akart másolni, ragaszkodott saját útjához, amihez az egyedi edzésmódszerek is hozzátartoztak. Ilyen volt a kora reggeli gyakorlások bevezetése, amellyel akkoriban igen nagy feltűnést keltett pingpongos körökben. Tanítványainak iskola előtt, reggel fél hattól vezényelte az első edzéseket.

„Nemcsak a napi időkeret kihasználása miatt hívtam le őket hajnalok hajnalán a terembe – osztja meg velünk egyik kiválasztási módszerének „titkát” Sáth Sándor. – Csak az a gyerek kel fel minden nap öt órakor egy edzés kedvéért, aki tudatosan felvállalja az élsporttal járó munkát és kellőképpen motivált. Az alázatról már nem is beszélve, ami szintén nélkülözhetetlen. A sport ugyanakkor a nevelés egyik legjobb formája, ezért a kevésbé motiváltakat vagy szerényebb képességűeket sem küldtem el. Leendő világbajnokként kezeltem minden tanítványomat. Az összetartó csapatszellemnél ugyanis nincs nagyobb motivációs erő.”

Az együttműködés fontosságát a szakember éppúgy kötelezőnek tartotta az edzői csapatra nézve, mint a versenyzőire. Sikereiről sem szeret egyesszámban beszélni, így soha nem feledkezik meg „jobbkeze”, Éberhardt János megemlítéséről, de a legkisebbekkel foglalkozó Németh Zoltánról és fiáról, Sáth Gyuláról sem. Az egyéniség megőrzését az összetartó, családias légkör mellett is kulcskérdésnek tartja. Ő maga is nehezen tűrte az uniformizálást, így mindig tanítványai személyiségének tiszteletben tartására törekedett. Nemcsak az anatómiai, de a lelki adottságokra is figyelt, amikor személyre szabott edzésmódszereit kidolgozta. S különös érzéke volt ahhoz, hogy szót értsen a leányversenyzőkkel.

„Nők esetében elengedhetetlen az önbizalom erősítése. Amelyik edző erre nem képes, az búcsút is inthet a pályának. Szidással, fenyítéssel lehet ugyan némi eredményt elérni, de hosszú távon nem lesz benne köszönet. A lányok tűzbe mennek az edzőjükért, ha az megtalálja velük a megfelelő hangot. Igaz, nincs közöttük két egyforma, minden nő különböző” – vonja le a tanulságot több mint négy évtizedes munkásságából Sáth Sándor, majd a dinamizmusban, robbanékonyságban, valamint a szellemi képességekben határozza meg azokat a legfontosabb adottságokat, amelyeket a kiválasztás során szem előtt tartott. Utóbbit emeli ki legsikeresebb versenyzője, Bátorfi Csilla esetében is:

„Az ő ereje az esze volt, ami már megismerkedésünk első pillanatában feltűnt. De a családi háttér is erős volt mögötte, ami szintén elengedhetetlen az eredményekhez. Egy edző önmagában nem sokat ér, versenyzőnek és szülőnek ugyanazzal a lelkesedéssel kell a közös cél mögé állnia. Csilla esetében ez minden oldalról adott volt. Ez nem jelenti azt, hogy mindig mindenben egyetértettünk, edzőként néha nemet is kellett mondanom. Ilyen volt a tollszárfogás kérdése, amit nem engedtem Csillának, pedig apukája inkább azt részesítette volna előnyben. Nekem lett igazam.”

Ahogy a kilencszeres Európa-bajnok magasra feldobott, sajátos tenyeres adogatásával kapcsolatban is. Igaz, ennek megtanulásához arra a videokamerára is szükség volt, amelyből abban az időben csak kettő érkezett az országba, és az új mozgások, technikák elsajátításában az edző nélkülözhetetlen kelléke lett. Ezzel filmezte az ellenfeleket, majd saját játékosait is gyakorlás közben. Háromszázhatvan fokban készültek a felvételek Bátorfi Csilláról is, amikor először ütő nélkül kellett több százszor olyan magasra dobnia a labdát, hogy koppanjon az alig hat méteres belmagasságú, helyi összefogással kialakított terem hungarocell borításán.

„Csilla felfogása hihetetlenül gyors volt, így amikor visszanéztük a felvételeket, azonnal megértette a hibáit. Nála csak Bolvári Ildikónak vágott jobban az esze.”

Sáth Sándor nem csak tanítványai nemzetközi sikereire gondol vissza büszkeséggel. Ormai László nagy tisztelőjeként akkor volt csak igazán elégedett, amikor Bolvári Ildikó és Balogh Ilona féltucatnyi női páros magyar bajnoki címet szerzett. Természetesen az Ormai által irányított statisztikás lányokat is legyőzve.

További korosztályos híreink ASZTALITENISZBEN a sportági aloldalunkon.