Családban marad: Pintér Attila futballedző és fia, a 12 éves Filip

Bruckner VincePintér Attilát a hazai sportkedvelők jól ismerik: játékosként ifjúsági Európa-bajnok volt, szerepelt többek között az FTC-ben, a Rába ETO-ban és húsz alkalommal a válogatottban is, edzőként bajnoki címet szerzett a ferencvárosiakkal és a győriekkel, Magyar Kupa-elsőséghez segítette az FTC-t és a Sopront. 2013 végétől néhány hónapon át a válogatottat irányította. Fia, a 12 éves Filip szintén futballozik, és ő sem akárhogyan. A győriek korosztályos csapatát erősíti; azt az együttest, amellyel nemrég az Egyesült Államokban járt rangos nemzetközi tornán.Bruckner VincePintér Attilát a hazai sportkedvelők jól ismerik: játékosként ifjúsági Európa-bajnok volt, szerepelt többek között az FTC-ben, a Rába ETO-ban és húsz alkalommal a válogatottban is, edzőként bajnoki címet szerzett a ferencvárosiakkal és a győriekkel, Magyar Kupa-elsőséghez segítette az FTC-t és a Sopront. 2013 végétől néhány hónapon át a válogatottat irányította. Fia, a 12 éves Filip szintén futballozik, és ő sem akárhogyan. A győriek korosztályos csapatát erősíti; azt az együttest, amellyel nemrég az Egyesült Államokban járt rangos nemzetközi tornán.

PINTÉR ATTILA

Boldog fiú, büszke apa. Pintéréknél minden a labda körül forog  •  Fotó: Illyés Tibor/MTI

„Filip már elég korán jelét adta a futball iránti szeretetének, hiszen már édesanyja hasában rugdalózni kezdett, amint meghallotta az akkori csapatom, a Sopron indulóját, később pedig, amikor már lábra tudott állni, lufikkal focizott. Sosem erőltettük, hogy labdarúgó legyen – nem is kellett, persze –, de örülök, hogy így alakult. Azt gondolom, a mai világban örömteli, ha egy gyerek nem ül egész nap otthon a számítógép előtt, hanem él-hal a sportért, és mindent megtesz azért, hogy jobb legyen. Magam igyekszem minél több mérkőzését megnézni, igaz, gyakran nem lehetek a pálya szélén, mert a saját csapatomnak van edzése vagy mérkőzése. Amikor viszont a helyszínen szurkolok neki, rendszerint félrevonulok, és egyedül nézem a meccset. Arra pedig mindig gondosan ügyelek, hogy a saját trénerei tanítsák meg Filipet futballozni, soha nem szólok bele a szakmai munkába. Ugyanakkor jólesik, amikor a lefújás után megkérdezi, „Apa, hogy tetszett a meccs? Jó voltam?”. Korábban, amikor még kisebb volt, sokat játszottunk együtt. Különféle gyakorlatokat végeztettem vele, és igyekeztem megtanítani arra, amit én is elsajátítottam gyerekkoromban a grundon, amikor az idősebbek között kellett helytállnom. Van közös, kedvenc gondolatunk, amit a Valencia kiváló kapusa, Santiago Canizares mondott a gyerekeinek, amikor focizni kezdtek. Mindig arra emlékeztette őket, hogy sok buktató, akadály tornyosulhat előttük a sikeres futballistává válás útján, és azokkal újra és újra meg kell küzdeniük. De csak azokat legyőzve válhatnak a legjobbakká. A videót, amelyben Canizares beszél, időről időre előveszem, megmutatom Filipnek. Azt tapasztalom, megfogadja a hallottakat, és annak szellemében dolgozik tovább. Tizenkét éves kölyökről nagyon korai lenne megmondani, milyen játékos lehet belőle. Ami biztos, az akaraterejével nincs baj. Az edzőitől – persze a többi szülővel egyetemben – elvárom: a legmagasabb szintű szakmai munkával segítsék hozzá a gyerekeket ahhoz, hogy elérhessék nagy céljaikat. Ez ügyben bőven van mit javítani mifelénk, már csak azért is, mert az utánpótlás-neveléssel foglalkozó trénereknek hatalmas a felelősségük a jövő generációját illetően. Mindenesetre szeretném, ha egy napon Filip is NB I-es labdarúgó lenne, azt pedig talán csak a Jóisten tudja, hogy eljut-e azokba a bajnokságokba, amelyekbe most vágyik.”

PINTÉR FILIP

„Már egészen kiskoromban egyértelműen eldőlt a sorsom, nagyon korán focizni kezdtem, állandóan a labda járt az eszemben. Ez szerencsére azóta sem változott, továbbra is imádom a játékot. Természeten tudom, hogy az édesapám milyen jó játékos volt, többször láttam a játékát felvételről. A meccsei közül szerintem a spanyolok ellen világbajnoki selejtezőt kell kiemelni, hiszen azon két gólt is szerzett. De fontos volt az is, amikor az ezerkilencszáz-nyolcvannégyes ifjúsági Európa-bajnokságon a továbbjutást eldöntő tizenegyest értékesítette. Nem is kérdés, hogy a példaképemnek tekintem őt. Nagyon sokat segít, korábban együtt javítottunk a passzokon, a lövéseken és az íveléseken. Örülök, amikor kint van a meccseimen, amelyek után mindig meghallgatom a véleményét, gyakran felhívja a figyelmemet a helyezkedés fontosságára. És mindig elmondja azt is, hogy miben voltam jó és miben kell még javulnom. Persze előfordul, hogy olyasmit hallok, ami kevésbé tetszik, vagy nem értek vele egyet, de akkor is igyekszem megfogadni a tanácsát, mivel tudom, ezek is segítenek. Jó labdarúgó szeretnék lenni, a nagy célom pedig, hogy egyszer a Bundesligában vagy a spanyol bajnokságban játsszak.”

További korosztályos hírekLABDARÚGÁSBANa sportági aloldalunkon.