Figyeljünk rá! – Kovács Erika jegyzete

Megközelíteni sem nagyon merte senki. Világosan látszott, hogy dúl benne a feszültség, de mert a múltban már része volt jó néhány botrányban (hol magának köszönhette, hol belekeverték), inkább hallgatott.

Verrasztó Dávidot lehet szeretni, nem szeretni – kétségtelenül megosztó személyiség –, de nem elismerni, amit letett az asztalra... Nos, azt nem lehet. Az eredményeit – és itt csak a legnagyobbakat emeljük ki –, a három Európa-bajnoki címet (2014, 2016, 2018), a két világbajnoki ezüstöt (2015, 2017) négyszáz vegyesen – illik tisztelni. Igenis kalapot kell emelni előttük.

És ez előtt a fiú előtt is.

Még akkor is, ha nem átlagos ember, vannak furcsa megnyilvánulásai, időnként félelmetesnek tűnő kilengései. Mert ugyanakkor olyan hatalmas a szíve, annyira hajtja őt (még mindig) a bizonyítási vágy, hogy már csak emiatt is érdemes figyelni rá.

Figyelt rá a Magyar Úszószövetség is, csak talán nem úgy, ahogyan kellett volna. Dávidban pedig csak gyűlt a feszültség, vele párhuzamosan ugyanezt érezte éveken keresztül edzője, Molnár Ákos is.

Ők miért, és mi miért nem? – a kérdés jogosan fogalmazódott meg bennük. Például akkor, amikor haza kellett jönniük egy edzőtáborból, mert nem volt elég hely, viszont maradhattak olyan magyar úszók egy másik klubból és egy másik klubbal, akiknek – egyelőre – csak vágyálom bármilyen világversenyen a dobogó. A dobogó, amelyre Dávid az elmúlt öt évben rendre felállt. Bármilyen versenyen, bárhol. Ötvenes és huszonötös medencében egyaránt.

Egyre csak gyűlt a feszültség Verrasztóban és edzőjében, mert nem tartották elfogadhatónak, hogy egy eredményes versenyzőt más, gyengébb úszók kiszoríthatnak egy-egy edzőtáborból. A feszültséggel együtt viszont dolgozott bennük a dac is, és amikor Dávid 4:12-es idővel megnyerte a debreceni ob-n a 400 vegyest, kibukott belőlük minden. A versenyző jobbnak látta hallgatni – Molnár Ákos viszont nem.

És a páros a 400 vegyes mellett végre megnyerte ezt a csatát is. A Magyar Úszószövetség elnöksége szombaton határozott: többet nem fordulhat elő, hogy egy sikeres úszó kevesebb lehetőséghez jusson a többieknél. Még akkor sem, ha nem könnyű eset.

Ne legyünk álszentek: a klasszisok rendszerint nem azok.