Az utolsó tempó után
Búcsúszavak. Levelek, emlékek, egy keserédes mese a halálról, a sohasem múló, gyógyító szeretetről, a sötét égbolton felfénylő lélekről.
Mondatok, amelyek szívbe markolnak, amelyek megfakult, régi képeket színeznek újra. Előhívják az emlékezetből az uszodák világát, a Nemzeti Sport egy dicsőséges korszakát s a legfontosabbat: a szerető családot. A tehetséges úszótól, a főszerkesztőtől búcsúztak a barátok és az egykori munkatársak, a szerető fiútól, férjtől és apától a családtagok.
Énekes Zoltán, a Nemzeti Sport néhai főszerkesztője 52 éves korában, súlyos, gyógyíthatatlan betegség után hunyt el, s kedden kísérték utolsó útjára a Kozma utcai Új köztemetőben.
„...a világhírű úszóedző, Sárosi Imre egyszer azt mondta az akkor még úszóovis srácról: ember lesz Zolikából. Mi, idősebbek csodálkoztunk. Nem értettük, miért nem azt mondja a mester, hogy nagy bajnok, hogy csúcstartó lesz belőle. Utólag azonban értelmet nyert a mondat: Zoli ember lett. Céltudatos, alázatos, hatalmas szívvel küzdő, elszánt sportember.”
A korábbi sporttárs, a Nemzeti Sport volt főszerkesztője, Buzgó József kezdte ezekkel a szavakkal búcsúztatóját.
A családtagok egy-egy levéllel emlékeztek, amelyekből kirajzolódott a szeretetből soha ki nem fogyó, életigenlő, mosolygós, játékosságát élete végéig megőrző férfi képe.
A férfié, akit fájdalmasan korán szólított magához a Jóisten. Énekes Zoltán 52 évet élt.
