– De szép az arca... Mi történt?
– Elektromos rollerrel jöttem haza a városból egy este, és „megnyaltam” a betont – válaszolta Burján Csaba, az olimpiai keret edzéseitől eltiltott pjongcsangi bajnok.
– Egyből tudta, hogy nagy a baj?
– A világomat sem tudtam, a járókelők hívtak orvost, akinek még a nevemet sem tudtam megmondani – kiesett néhány óra az életemből. Bevittek a kórházba, ott összevarrták a sebet, és megállapították, hogy agyrázkódást szenvedtem. Egy hétig nem is csinálhattam semmit.
– Van még fájdalma?
– Egy ideget ért az ütés, amikor bevertem a fejem a betonba, ott még néha érzek egy kis zsibbadást, de szerencsére jól vagyok, most már edzeni is tudok.
– A juniorkerettel készül. Megszokta már?
– Jól érzem magam közöttük. Más impulzusok érnek, az edzők, Szabó Krisztián, Lakatos Tamás és Knoch Viktor kicsit más szemléletben tartja az edzéseket, van, amiben másként gondolkoznak, és ez nagyon tetszik nekem – meghallgatják a véleményemet, és például ha szólok, szeretnék többet kerékpározni, ennek megfelelően írják meg az edzéstervet.
– Teperhet minden edzésen, nagy blama lenne, ha a fiatalok megvernék az olimpiai bajnokot.
– Minden edzésen érzem, hogy bizonyítani akarnak, de én is: meg kell mutatnom, hogy én vagyok a legjobb. Ez kiváló motivációt jelent a hétköznapokban, bár azzal amúgy sem volt sohasem gondom. Nem szoktak megverni, de nagyon oda kell figyelnem, mert a sprintedzéseken és a konditeremben felveszik velem a versenyt – igyekeznem kell!
– Azért az mindenképpen jó, hogy nem egyedül kell készülnie. A korábban tervbe vett külföldi lehetőségek a koronavírus-járvány miatt szertefoszlottak?
– Az a tervem most egy időre megborult, de szeretném is megnézni, milyen edzéseik vannak a fiataloknak, aztán ha augusztus végén úgy érzem, nem tudok „komolyat” menni a jégen, elkezdek keresgélni.
– Nem furcsa, hogy egykori csapattársa, Knoch Viktor szabja meg néha a feladatokat?
– Egyáltalán nem. Vele mindig is egy hullámhosszon voltunk, nem is akarja megváltoztatni a korcsolyázásomat, ugyanakkor sokszor figyelmeztet a hibáimra a jégen, ez viszont nagyon jó.
– Sokan mondogatják, hogy a járvány egyik nagy nyertese Burján Csaba, mert hiába tiltották el december elejéig, versenyek nincsenek, és nem is tudjuk, hogy lesznek-e az ősszel.
– Hogy hogyan alakul a versenynaptár, nem tudom. És azt sem jelenteném ki, hogy én vagyok a koronavírus-járvány egyik nyertese, másként közelítek ehhez: az eltiltásom egyik nagy pozitívuma lehet, hogy ezúttal másként készülök, más ingerek érnek, ez pedig kizökkenthet a monotonitásból, az évek alatt megszokott rendszerből. Ebből még profitálhatok is.
– Már most tud pozitívumokról beszámolni? Hogy érzi, milyen formában van?
– A formámmal nincs gond, bírom az edzéseket, dolgozunk is rendesen, és ne higgye senki, hogy a junioroknak nincsenek kemény és nehéz edzéseik! De a mi sportágunkban nagyjából októberben lehet felmérni, hogy valaki jobb lett-e, fejlődött-e az előző idényhez képest.
– Miben szeretne fejlődni?
– Túlontúl nagy céljaim nincsenek, az ember minden évben jobb akar lenni technikailag, és persze az sem baj, ha van elég ereje. Szóval kicsit erősebb akarok lenni, meg kicsit technikásabb.
– Tartja a kapcsolatot az olimpiai keret tagjaival, a csapattársakkal, az edzőkkel?
– Persze, rendszeresen találkozom velük, és az edzőkkel is beszélek bizonyos időközönként.
– Teljesen lezárta a múltat, nem maradt önben semmiféle tüske?
– Visszafelé nem nézek, már csak azért sem, mert lezárult az ügy. Megkaptam az eltiltásomat, de valójában nem változott semmi, továbbra is a még jobb eredményeket hajtom.
