Az olasz Kannibál Kanadában is enni akar

Ami a téli sportolókat illeti, Armin Zöggeler neve talán nem cseng olyan jól, mint mondjuk Lindsey Vonné vagy Ole Einar Björndalené, de az olasz ugyanúgy sportága történetének egyik legfontosabb személyisége, mint az előbb említett alpesi síző és sílövő.

A szánkósportban talán csak Georg Hackl számít nála nagyobb legendának. A német klasszis három olimpiai aranyat nyert sorozatban, míg Zöggeler „csak" kettőnél tart. Egyelőre. Minden esélye megvan azonban, hogy Vancouverben utolérje híres elődjét.

Armin Zöggeler dicsőséglistája félelmetes: két olimpiai, öt világbajnoki cím, ezen kívül nyolcszor nyerte meg az összetett világkupát. Bámulatos eredménysorát és győzelmi éhségét látva el is nevezték a szakírók „Kannibálnak”, ugyanúgy, mint minden idők talán legjobb kerékpárosát, a belga Eddie Merckxet. Másik beceneve „A hidegvérű bajnok”, tekintettel nyugodt természetére, hidegvérére, amelyet a legnagyobb versenyeken is megőriz.

Kisgyerekként Armin semmiben sem különbözött társaitól. Naphosszat játszadozott a havas lejtőkön az észak-olaszországi Meranóban és Bolzanóban. Előbb természetes körülmények között, majd hétéves korától a mesterségesen épített szánkópályákon mutatta meg tehetségét. Mindössze 14 éves volt, amikor megnyerte a junior-világkupát.

A lillehammeri téli játékokon 1994-ben bronzérmes lett. Ez különösen nagy bravúr volt, hiszen a szánkósportban általában a tapasztaltabb versenyzők dominálnak. Zöggeler azonban már ekkor érett sportolónak számított. Persze a kilencvenes években még Hackl volt a sztár, mellette kevesebb babér termett a riválisoknak.

Ahogy közeledett a német visszavonulása, Zöggeler úgy tört előre. A 2002-es Salt Lake Cityben rendezett olimpiára már háromszoros világbajnokként érkezett. Ekkor még Hackl is versenyzett, sőt az együléses szánkó háromszoros címvédőjeként indult.

A sportág történetének legjobban várt ütközetére került sor, melynek végén megfosztották trónjától a királyt: a négy futamból Zöggeler kettőt nyert meg, a többiben második lett, összesítésben pedig viszonylag nagy fölénnyel, több mint három tizeddel bizonyult a legjobbnak Hackl előtt.

Négy év múlva Torinóban, vagyis hazai pályán már abszolút favoritként indult. Nemcsak a hazai közönség, hanem a hazai pálya miatt is, amit senki sem ismert nála jobban. Megnyerte az első két futamot, majd második lett a harmadik menetben, így akkora előnyt gyűjtött össze, hogy az utolsó futamban a bizonytalankodva elért ötödik idő is elég volt az újabb olimpiai bajnoki címhez.

A nyári játékokat is ideszámítva Armin Zöggeler az egyetlen olasz sportoló, aki egymás után négy olimpián is érmet tudott szerezni. Összesen 48 világkupaversenyt nyert meg, ezzel messze minden idők legeredményesebbje (Hackl 33-nál állt meg).

A harmadik olimpiai bajnoki cím megszerzése cseppet sem ígérkezik könnyűnek. A fiatal riválisok nagyon erősek, a két német, a 28 éves David Möller és a 21 esztendős Felix Loch egyre félelmetesebb ellenfél, de a sportág egyik doyenje, a 38 éves orosz Albert Demcsenko (aki most vasárnap – Zöggeler távollétében – Európa-bajnoki címet szerzett a lettországi Siguldában) is megszoríthatja.

A jelenleg 36 éves Zöggeler nem hagyja abba pályafutását Vancouver után sem, de a 2011-es hazai rendezésű világbajnokság (Cesana) után már biztosan búcsút int a sportágnak.