A szerdai megérdemelt pihenőt követően csütörtökön a harmadik forduló találkozóival folytatta a 24 válogatott a világbajnokság csoportküzdelmeit. A C-csoportban Magyarország és Szaúd-Arábia találkozott, míg a nap csoportrangadóját az olimpiai bajnok Oroszország és az atlantai nyári játékokat aranyérmesként záró  s ezzel hazája első olimpiai elsőségét szerző  Horvátország vívta.

Szerdán pihenőt kaptak a csapatok, persze nemcsak lustálkodtak, kirándultak, várost néztek, hanem regeneráló, lazító edzést is tartottak. Magyarország legjobbjai immár túlestek az olimpiai bajnok oroszok, majd a világbajnok franciák elleni vereségen, s csütörtöktől a kisebb, de igen rágósnak ígérkező falatokhoz látnak.

Egy ideig úgy nézett ki, lemészárolják a mienket, aztán bejött a második soruk. Kézilabda-válogatottunk mindent Péreztől várt, tüzelt is rendesen, hol a kapuba, hol hol a kapusba, hol a lelátóra. Aztán jött Laluska, és segített megmenteni a becsületet.

Csapatunk az egygólos vereség ellnére dicséretet érdemel, mert mindent megtett a meglepetésért. Oroszországnak sokat kell javulnia, hogy az éremcsaták szereplője lehessen.

Igazán dőreség lenne azt állítani, hogy az elmúlt fél év nyugodtan telt Székesfehérvárott és Békéscsabán. Ettől persze a szombati mérkőzés még lehetett vona jó, elvégre mikor kapkodja a lábát az ember, ha nem egy hasonló képességű, vagyis végre verhető ellenféllel szemben.

Fölösleges lenne itt a régmúlttal előhozakodni, miszerint úgy tizenöt éve egy VideotonGyőr meccsre napokkal a derbi előtt elfogyott mind a húszezer jegy. Ám jelenleg Székesfehérvárott a stadion korszerűsítése miatt a húszezer hely csupán álom, meg aztán a két város rivalizálásából mára eltűntek a tömegek, az utálat viszont megmaradt.