Futball-vb 40.0

Megkezdődött a választási kampány.

No, most kivételesen nem a magyar országgyűlési választásokra gondolok (bár az is markáns nyomot hagy a magyar futball mindennapjain – erről majd később), hanem a FIFA elnökválasztására, amely ugyan csak 2015 májusában esedékes, de a lobbit minél előbb be kell indítani. És mivel a világbajnoki selejtezősorozat legutolsó fázisában vagyunk, a téma is adja magát: a vb-k lebonyolítása.

No, most kivételesen nem a magyar országgyűlési választásokra gondolok (bár az is markáns nyomot hagy a magyar futball mindennapjain – erről majd később), hanem a FIFA elnökválasztására, amely ugyan csak 2015 májusában esedékes, de a lobbit minél előbb be kell indítani. És mivel a világbajnoki selejtezősorozat legutolsó fázisában vagyunk, a téma is adja magát: a vb-k lebonyolítása.

A regnáló elnök, a sokak által támadott Sepp Blatter kezdte a licitet, amikor közölte, hogy Afrikának több helyett kellene kapnia a vb 32-es mezőnyében a jelenlegi ötnél. (Most nagyvonalúan lépjünk túl azon, hogy 2011-es újraválasztása előtt Blatter állítólag azt mondta, hogy ha megválasztják, akkor többet nem indul az elnökségért – hiszi a piszi.) A svájcinak mindig is az afrikai országok jelentették a fő bázisát, folytatva ezzel nagy elődje, a vesztegetés miatt a FIFA-ból végül száműzött Joao Havelange politikáját. Korábban Blatter fő fegyvere az afrikai rendezésű világbajnokság volt, ezt tető alá is hozta, pipa; a klubvilágbajnokság az idén és jövőre is Marokkóban lesz, pipa; most pedig jöhet a kontinens csapatainak megerősítése a vb-n.

Nem mondom, gyerekként magam is rajongtam az afrikai csapatokért a vb-n (1986-ban Marokkóért, 1990-ben természetesen Kamerunért, 1994-ben Nigériáért), de a jelenlegi 32-es mezőnyben egy bővítés vélhetően csak Európa rovására történhet, azt pedig nehéz lenne megmagyarázni, hogy a vb színvonalának jót tenne, ha mondjuk – a mostani pótselejtezős párosításokat és esélyeket figyelembe véve – Franciaország vagy Horvátország helyett például Etiópia vagy Burkina Faso lenne a legjobbak között.

No ekkor jött Michel Platini UEFA-elnök, aki egyrészt jelenlegi pozíciójából fakadóan meg akarja védeni az európai csapatokat, másrészt maga is régóta lebegteti már FIFA-elnöki jelölését, így muszáj volt rákontráznia Blaterre. Nagyon okosan tette: a 40 csapatos világbajnokság felvetésével egyik kontinens kvótáját sem kell csökkenteni, vagyis a kecske is jóllakik, és a káposzta is megmarad. Az afrikaiak tehát láthatják, hogy Platini tartani tudja Blatter nekik tett ajánlatát, az európaiak is látják, hogy az elnökük megvédi őket, és még a többi földrész is kap valamit, hiszen Ázsia, Óceánia és Amerika is több kvótához jutna. Zseniális.

Más kérdés, hogy már egy 32 csapatos világbajnokságot sem egyszerű megrendezni (gondoljunk csak arra, hogy olyan európai hatalmak, mint Spanyolország vagy Hollandia, 2018-ra nem tudtak/akartak egyedül pályázni, hanem egy-egy szomszéddal közösen jelentkeztek házigazdának), egy 40 csapatosat meg főleg nem könnyű. A 32-es mezőnyhöz legalább 12 stadion kell, a 40-eshez (ami plusz két négycsapatos csoportot jelent) legalább még kettő, tehát összesen 14. Nem sok olyan ország van a világon, amely ennyi, világbajnokságra alkalmas stadiont elő tud állítani...

A kis országok tehát tapsikolhatnak, hogy több esélyük lesz a nagy eseményen szerepelni, de ez a döntés még több országtól vonná el a lehetőséget, hogy valaha vb-meccsnek adjon otthont. Kis túlzással két kezünkön meg tudjuk számolni, hány helyen lehetne 40 csapatos labdarúgó-világbajnokságot rendezni... (Tudom, Katar az ellenpélda, de ezt azért ne tekintsük normálisnak. Még akkor sem, ha amúgy szerintem igenis jó ötlet ott rendezni vb-t. És engem ez egyszer a téli időpont sem zavarna.) A közös rendezés persze még megmarad lehetőségnek, de a FIFA a 2002-es japán–koreai torna után nem volt oda a további hasonló megoldásokért – nem is nyert azóta egyetlen közös pályázat sem...

A mezőny felhígulását meg nem is érdemes sokáig ragozni: egyértelmű, hogy a létszámnöveléssel csökkenni fog a vb színvonala. Megint csak a jelenlegi selejtezős eredményekből hozva példát, a Platini számai szerinti nyolc pluszcsapatban ott lenne például Jordánia, Üzbegisztán és Panama. (Nem lebecsülve persze őket, hiszen nem merném a tűzbe tenni azért a kezem, hogy a magyar válogatott biztosan legyőzné bármelyiket. De nem is vagyunk ott a vb-n.)

Ismerősek a fenti érvek? Ugyanezek hangzottak el, amikor Platini felemelte az Európa-bajnokság létszámát 16-ról 24-re, s ezek szerint ő ugyanezt az utat járná a világbajnoksággal is. Ami a házigazdákat illeti, a 2020-as Eb-n eleve azért kísérleteznek majd az összeurópai rendezéssel, vagyis hogy egy(-két) ország helyett 13 városban tartsák a meccseket szerte a kontinensen, mert különben ugyanazon néhány ország között rotálódna csak a torna, kisebb nemzetek pedig csak egy ilyen „elszórt” rendezés mellett juthatnak szóhoz. Talán Platini világbajnokságot is így rendezne, mondjuk 2026-ban?

Lehet persze fantáziálni, de tudjuk jól, hogy a választási ígéreteket vagy betartják, vagy nem. 2015-ig nyilván hallunk még sok mindent, aztán utána meglátjuk, merre indul el a FIFA – és hogy nekünk, magyaroknak tetszeni fog-e az az irány.