Nemzetisport.hu 2012.03.30 08:41 Frissítve: 2015.03.31 03:04

Sztárkézisek gálája a szomorú évfordulón

Már az is megrázza az embert, ha egy életerős ifjú sportolónak baleset miatt le kell mondania a további karrierjéről, hát még ha a testi és szellemi épségét is elveszti közben. Még durvább a kontraszt, ha a világ egyik, ha nem a legjobbját sújtja mindez. A magyar közvéleményt azért is foglalkoztatta különösen az eset, mert nálunk történt – Joachim Deckarmot azonban szerencsére sem itt, sem hazájában nem felejtették el. Ennek szép példája volt, amikor születésének és a tragédiának egyaránt kerek évfordulóján a földkerekség legjobb kézilabdázói adtak egymásnak randevút, és játszottak egy cseppet sem fél vállról vett remek gálamérkőzést. A három veszprémi résztvevő beszámolt a meccsélményeiről, de persze felelevenítjük az 1979-es drámát is.

 

Pánovics Lajos (balra), Joachim Deckarm és a közös fair play díj

 

Csodálatos sportélménnyel lettek gazdagabbak azok, akik 2004. március 30-án megtekintették a házigazdák friss Európa-bajnok, illetve 2003-as vb-ezüstérmes férfi kézilabda-együttesének a világválogatottal vívott gálamérkőzését.

Hasonlóan éreztek a pályára lépők is, akik között három játékos – az előző évi vb-gólkirály (64 találat) Pérez Carlos, a világbajnok horvát Mirza Dzomba és a 2001-ben szerb színekben vb-bronzérmet nyerő Sterbik Árpád – révén a Fotex KCV is képviseltette magát.

A saarbrückeni találkozót Joachim Deckarm tiszteletére és megsegítésére rendezték meg a városból származó és ma is ott élő egykori kézilabdázóról elnevezett sportcsarnokban. Felemelő, nagyszerű pillanat volt: mintegy 4000 szurkoló felállva, vastapssal köszöntötte a küzdőtérre érkező egykori világbajnokot, az 1978-as vb-finálé legeredményesebb szereplőjét.

A háromszoros Bundesliga-győztes, 104-szeres válogatott, az elmúlt évszázad legjobb német játékosának is megválasztott Deckarm megilletődötten, ám roppant boldogan fogadta a forró fogadtatást, amelynek legfőbb apropóját az adta, hogy bő két hónappal azelőtt töltötte be az 50. életévét.

Emellett azonban egy napra pontosan 25 esztendővel korábban, 1979. március 30-án történt esetre is emlékeztek a megjelentek: a Tatabánya–Gummersbach KEK-elődöntőben Deckarm összeütközött Pánovics Lajossal, és földet érve súlyos, életveszélyes fejsérülést szenvedett. Kómában feküdt 131 napig, a károsodásai pedig maradandónak bizonyultak.

 LETAGLÓZÓ TRAGÉDIA, FELEMELŐ BARÁTSÁG

 

A Tatabányai BSC 1979 tavaszán a kor sztárcsapatát, a világklasszisokkal, Wunderlichhel, Branddal, Westebbével, Bauerrel felálló, a sorozatot később megnyerő német Gummersbachot fogadta. S persze ott volt mindőjük közül a legjobb, Joachim Deckarm is.
Az első meccset nyolc góllal veszítették el a Bányász-fiúk, de így is zsúfolásig megtelt a helyi sportcsarnok. A találkozó 22. percében Bartalos Béla, a magyar kapus Pál Árpád felé dobta a labdát. Ám az átadás pontatlan volt, Brand megszerezte, már kereste is a legjobb pozícióban lévő társat, s indított. Deckarm mozgás közben nézte a felé szálló labdát, és abban a pillanatban, amikor hozzá került, a halántéka teljes erővel nekiütközött Pánovics Lajos szemöldökcsontjának, majd a földre esve is csúnyán beütötte a fejét.
A 10-es számú magyar játékos vérző arccal tápászkodott fel, a német klasszis nem mozdult. Fél órára leállt a meccs. Deckarm eszméletlenül, mozdulatlanul feküdt, orrán, száján, fülén csorgott a vér. A későbbi diagnózis: agyzúzódás miatti agyvizenyő, kettős koponyatörés, tízcentis repedés az agyhártyán. A koponyában fellépő nyomás csökkentésének érdekében „csontablak" vágása a kétoldali halántékpikkelyen. A baleset másnapján légcsőmetszés, lélegeztetőgép, szívtámogató a vénába, agynyomáscsökkentő az orron át.
Aztán 131 nap kóma után visszanyerte az eszméletét. Valóságos csodaként emlegette ezt mindenki, ott szerepelt a hírek között a világklasszis kézilabdázó drámája. Joachim Deckarm 24 esztendős volt akkor. Kivették az agyának egy részét, mozgása, gondolkodása nehézkessé vált – de élt. És sérülten új életet kezdett.
Nehézséget okoz számára a mozgás, a beszéd, az egyik szemére vak, látása egyre romlik – ám hihetetlen akaratereje van. Napi több órán keresztül személyi tréner segítségével edz, továbbá biciklizik, és több száz métert úszik is. S mindezt úgy, hogy megszámlálhatatlan injekciót kap.
Eközben itthon Pánovics Lajos elbújt a világ elől. Mardosta a lelkiismeret, s képtelen volt feldolgozni, hogy egykori kedvence, a világ legjobbja miatta, általa nyomorodott meg. Egyszer aztán, hosszas egyeztetés után odaállt Deckarm elé, aztán csak néztek egymás szemébe, majd némán átölelték egymást.
Attól kezdve mély, őszinte barátság alakult ki közöttük, és rendszeresen találkoztak. 2006 áprilisában pedig a Német Kupa négyes döntőjén, 15 ezer néző előtt a két sportember átvehette a Nemzetközi Fair Play Bizottság által kettejüknek adományozott díjat, amelyet a szerencsétlen eset óta ápolt folyamatos és példamutató barátságukkal érdemeltek ki.

 

 

 A HORRORISZTIKUS BALESET

 

 

 

Sok külföldi híresség, sportdiplomata és német közéleti személyiség is megtisztelte jelenlétével s egy-egy ajándékkal, kitüntetéssel Deckarmot. Egykori vb-aranyérmes játékostársai közül köszöntötte őt Heiner Brand, a közelmúltbeli német sikergárda szövetségi kapitánya, aztán Kurt Klühspies, Horst Spengler, valamint az 1978-as világbajnok csapat világhírű mestere, Vlado Stenzel.

Az esemény díszvendége volt az egyiptomi Hasszan Musztafa, a nemzetközi (IHF), illetve Ulrich Strombach, a német szövetség (DHB) első embere. A magyar kézilabdázók jókívánságát a tatabányai Pánovics, Kerekes Tibor és Antalóczy Alfréd tolmácsolta.

A DHB elnöke a szurkolók nagy tapsa közepette bejelentette, hogy az Európa-bajnok német válogatott játékosainak kiosztották az új olimpiai mezeket, de a 11-est nem adták ki, mert az örökre Joachim Deckarmé. „Ő nem csak a kézilabdában volt világbajnok, hanem az élni- és gyógyulni akarásban is" – hangsúlyozta a sportvezető.

A fiatal Deckarm

„Fantasztikus hangulat volt Saarbrückenben, ahol Deckarm az idős édesanyjával él, valamint a zsúfolásig megtelt csarnokban is, ahova már hónapok óta nem lehetett jegyet kapni, mert a borsos árú belépőket elővételben elkapkodták" – mondta a helyszínről a Nemzeti Sportnak Kovács Péter, a világválogatott másodedzője.

„A jótékony cél és a kiemelkedő sportélmény egyaránt arra ösztönözte a német kézilabdabarátokat, hogy megjelenjenek az eseményen. Így gondolta ezt több közéleti személyiség is, köztük Klaus Steinbach, a Német Olimpiai Bizottság elnöke. Ő előbb kitüntette a hajdani világklasszist, majd megbízólevelet adott át neki, amely szerint Deckarm is a 2012-es lipcsei olimpiai és paralimpiai pályázat egyik népszerűsítője és hírverője lett."

A Pick-Szeged akkori edzője hozzáfűzte, a játékos ezzel olyan hírességek sorába állt be, mint Gerhard Schröder kancellár, Otto Schily belügyminiszter vagy Wolfgang Tiefensee, Lipcse főpolgármestere. Kovács Péter egyébként ezen az estén már másodszor ült a világválogatott kispadján a francia Daniel Costantini mester segítőjeként.

„Először tavaly decemberben Moszkvában dolgozhattam együtt a legendás trénerrel, és a németek elleni gálamérkőzésre ismét felkért erre a feladatra a nemzetközi szövetség. Az oroszok ellen döntetlent értünk el, és a három veszprémi játékost már oda is meghívták. A mostani találkozó érdekessége volt, hogy néhány német kitűnőség, például Kretzschmar és Schwarzer egy-egy félidőt játszott hazája csapatában és a világválogatottban is."

A 2004-ES VILÁGVÁLOGATOTT

 

Kapusok: Sterbik (szerbiai, Fotex KCV), Fritz (német, THW Kiel), A. Lavrov (orosz, SG Kronau/Östringen). Mezőnyjátékosok: Lövgren (svéd, THW Kiel), Pérez (magyar, Fotex KCV), Sousa (brazil, Göppingen), Balic (horvát, Metkovic), Houlet (francia, Gummersbach), Zerbe (német, Lemgo), Jun Kjung Sin (dél-koreai, Gummersbach), Koksarov (orosz, Celje), Kretzschmar (német, Magdeburg), Wislander (svéd, Redbergslid), Schwarzer (német, Lemgo), Dzomba (horvát, Fotex KCV), Filip (cseh, Nordhorn)

 

Brand szövetségi kapitány együttese, amely egy nappal korábban aranyéremmel érkezett meg az athéni előolimpiáról (ahol az ezüstérmet szerző magyarok legyőzésével végzett az élen), csak a kieli Zeitzet nélkülözte, aki vírusfertőzést kapott, valamint a lemgói Kehrmannt, aki bokasérüléssel bajlódott.

Az ünnepi percek után aztán pályára léptek a sportág német és külföldi „varázslói", s a maguk részéről parádés mérkőzéssel köszöntötték Deckarmot. A vendégalakulat kezdőjében helyet kapott a Fotex KCV Sterbik, Pérez, Dzomba triója is, amely sokat tett a világválogatott 44–38-as sikeréért. A kapus ugyanolyan bravúrosan védett az első félidőben, mint klubja összecsapásain. Persze Pérez és Dzomba is megvillantotta a klasszisát...

„Csodálatos, remek hangulatú este volt – mondta az NS-nek Pérez Carlos. – Nagyon jó érzés volt a temérdek kitűnő játékos között debütálni a világválogatottban. Decemberben Moszkvában is ott voltam az Oroszország elleni fellépésen, de akkor kézműtét előtt álltam, és nem játszhattam. A saarbrückeni meccs csak részben volt gála, mert Daniel Costantini és Kovács Péter a lelkünkre kötötte, hogy ki kell tennünk magunkért, és komolyan is vettük a meccset. Nekem az volt a legnagyobb élmény, hogy olyan remek játékosokkal szerepelhettem azonos csapatban, mint Wislander vagy Kretzschmar. Ráadásul ezekkel a fiúkkal végre nem csupán a pályán, hanem azon kívül is találkozhattam, beszélhettem. A nyelvi nehézségeket sem volt gond áthidalni, mert segítettünk egymásnak."

A szerb-montenegrói válogatott vb-bronzérmes (2001) kapusa, Sterbik Árpád már a decemberi moszkvai gálára is hivatalos volt, ám sérülése miatt nem utazhatott el a házigazda szövetség megalakulásának 75. évfordulójára szervezett találkozóra.

A GÁLAMECCS

 

Németország–Világválogatott 38–44
Legjobb dobók:
Behrends és Schöne 6-6, Dragunski 4, ill. Kretzschmar 7, Filip 5, Wislander, Pérez, Jun Kjung Sin, Schwarzer, Lövgren, Dzomba és Sousa 4-4

 

„A legfurcsábbnak az hatott, hogy mindenki könnyed, laza volt, csapatunkban, az öltözőnkben semmi feszültséget nem lehetett érezni. Ilyenben még nem volt részem, hiszen eddig mindig tétre mentek a mérkőzéseink, és szinte állandó összpontosításban éltem. Ugyanakkor komolyan vettük a meccset, mert edzőink előírták, hogy győzni kell. Amikor persze már tíz góllal vezettünk, akkor a csata kezdett gálába hajlani, de a hozzáértő közönség ezt is nagyra értékelte. Hatalmas élmény volt együtt játszani, majd közelebbről, magánemberként is megismerkedni azokkal a fiúkkal, akikkel eddig csupán ellenfélként futottam össze. Gondolok itt főleg az örökifjú Lavrov kapusra vagy a dél-koreai Junra."

A világbajnok Mirza Dzomba, aki „Csárlihoz" hasonlóan négy gólt lőtt az Európa-bajnoknak, azzal kezdte, hogy boldogan vett részt a humanitárius gálán, amelynek céljával tökéletesen egyetért. „Még fiatal vagyok, ezért csak hallottam arról, milyen nagyszerű játékos volt Deckarm – mondta a horvát csillag. – Remek mérkőzést vívtunk, minden meghívott pályára léphetett, Rengeteg gólt lőttünk, látványos kézilabdát játszottunk, vagyis pompásan szórakoztattuk a közönséget."

A mérkőzés bevételét a Deckarmot segítő alapítvány számlájára utalták a szervezők, és az ünnepelt még egy örömben osztozhatott a közönséggel: a nap másik fénypontjaként ugyanis Ulrich Strombach a helyszínen bejelentette: Norvégia visszavonta a pályázatát, ezért felettébb valószínűvé vált, hogy mint egyedül megmaradt kandidáns Németország kapja a 2007-es férfi vb rendezési jogát.

A németek pedig éltek a lehetőséggel: Heiner Brand vezetésével – a posztját tavalyig 14 esztendőn át betöltő szakember lett az első és eddig egyetlen kézilabdázó, aki játékosként és kapitányként is elérte ezt a sikert – megnyerték az öt évvel ezelőtti tornát. Mindmáig utoljára, egyben összesítésben másodszor – a Joachim Deckarm-féle 1978-as aranycsapat után...

DECKARM, A KÉZISZTÁR