Nemzetisport.hu 2012.06.20 11:02 Frissítve: 2015.03.29 01:53

Svájcban élő uruguayi magyar: sztárok „ura”

A nagy tornák velejárója a felfokozott médiaérdeklődés, annyival is megtoldva az évközi „normál" események (BL és kisebb jelentőségű társai) körüli felhajtást, hogy ilyenkor – s különösen az egész világot felölelő vb-k alkalmával – még a szokottnál is több helyről érkeznek újságírók, ráadásul a három-négy hét folyamán sokkal több együttessel kell egyszerre foglalkozni. A mérkőzések utáni percekben az edzők a sajtótájékoztatóra mennek nyilatkozni, közben a játékosok is a kamerák elé állnak, majd a vegyes zónán keresztül juthatnak el a csapatbuszhoz – azért ott, mert ebben az „övezetben” a tollforgatók kérdezhetik őket. Világbajnokságokon a válogatottak és a tudósítók közötti kapcsolatot a FIFA médiafőnökei koordinálják – egyikük, a hazánkból származó Thomas von Ubrizsy hat éve arról mesélt, hogyan is kell kezelni a sztárokat.



A szlovákiai, Kassa közeli Ubrezsből származó család egyik tagja a két világháború között Budapesten megismerkedett egy kecskeméti lánnyal, és a szerelmükből, házasságukból született 1944-ben Tamás, de már Németországban, míg az első lépéseit a kisfiú a távoli Uruguayban tette meg – ott is lett belőle felnőtt férfi. A montevideói egyetemen jogot tanult, majd a nagymamát meglátogatva jött vissza Európába, pontosabban Svájcba, ahol hivatalos tolmácsnak tanult. Volt mire alapozni...

Thomas von Ubrizsy
a legnagyobb játékosokat is képes terelgetni

„Spanyolul beszélek a legjobban, hiszen abban a környezetben éltem tizennyolc évet – mondta a barnára sült, mindig elegáns, kicsit Charles Bronsonra emlékeztető Thomas von Ubrizsy. – Németországban születtem, Svájcban élek évtizedek óta, a németem a második legjobb. Megtanultam angolul, olaszul, és utána jön a magyar: édesanyámék megtanították a nyelvet, értek mindent. A franciával és a portugállal elboldogulok, a brazilokat megértem, ezen a nyelven olvasok is néha – azt szoktam mondani, hat és fél nyelven beszélek. Szóval kérdezhet magyarul, ha akar..."

Nos, mint azt a Nemzeti Sport kiküldött munkatársa 2006. június 20-án papírra vetette, Ubrizsy úr cseppet sem unalmas élete talán akkor vett végleges fordulatot, amikor tolmácsként néhány hétig nem volt munkája, és egy kedves ismerőse szólt neki: a FIFA nyelveket beszélő embert keres.

„Nem érdekelt akkor a dolog, de egy ideig nem találtam állást, hát felhívtam azt a lányt: megvan-e még az állás? Megvolt. Ez ezerkilencszázhetvennégyben történt, felvettek, és jöttünk ide, Németországba a világbajnokságra – azóta mindegyiken ott vagyok."

Jó huszonöt éve, 1985 körül Ubrizsy Tamás Zürichben kis kitérőként divatfotósként kezdett dolgozni, de hamar visszatért a futballszövetséghez.

„Egy kollégám, bizonyos Sepp Blatter hívott, jöjjek vissza, segítsek neki a tolmácsolásban, hiszen megismertem a FIFA működését, ismerem a közeget, szüksége van rám. Igent mondtam, de a fotózást nem akartam abbahagyni, ma is csinálok katalógusokat. Főleg tengerparti, fürdőruhás képeket készítek."

Vélhetjük, az a munka sem unalmas, és nemcsak a kék víz miatt, de Ubrizsy Tamás fotósként is egyre többet dolgozott a FIFA-nak. Blatter személyes fényképésze lett: a különböző összejöveteleken, születésnapi bulikon, egyéb eseményeken nyakába vette a gépet, míg a vb-k idején médiafőnökként dolgozott.

A legkeményebb része a munkának: a futballisták. Igény szerint már a pálya szélén, legfeljebb másfél perces, úgynevezett flash-interjú keretében van mód először a nyilatkozatra.

 „A tudósítók legkésőbb tíz perccel a lefújás előtt jelzik, kivel akarnak beszélni, és abban kell nekünk segítenünk. Csakhogy... Amíg az edzőket kötelezhetjük az interjúra, addig a játékosoknál semmi sincs szabályozva: ha valakinek úgy van kedve, akkor a pályától elindulva az öltözőn át egészen a szállodáig elmegy úgy, hogy egyetlen szót sem szól a sajtóhoz. Nekünk az a munkánk, hogy ez ne történjen meg, hogy minél több újságírónak legyen anyaga. A játékosnak is éreznie kell, bízhat benned, és ha fárasztja már tizenötödször elmondani ugyanazt, akkor segítesz neki."

Nézzünk egy példát (a Hollandia–Elefántcsontpart meccs utánról, mivel Ubrizsy Tamás Stuttgartban és Münchenben ténykedett a 2006-os vb-n): az öltözőfolyosón karon fogta Van Nistelrooyt, majd bevitte szépen a kordonokkal körbeépített vegyes zónába.

„Ruud van Nistelrooyt először a holland, vagy mint régóta Angliában játszó játékost a brit sajtó képviselői elé terelem. Közben figyelem, hol van másik tíz kolléga együtt, mikrofonnal, mobiltelefonnal, diktafonnal készenlétben, és odaviszem. Aztán a végén az összes többi tévé kamerái elé érünk, ott is beszélhet – de mondom, csak ha akar."

Ubrizsy Tamás az NS-nek is segített, s a holland csatár felé nyújtott mikrofonerdőt kikerülve anyalapunk és a Képes Sport tudósítója előtt fél méterrel lefékezte Van Nistelrooyt.

„Figyelj rám, ők magyar újságírók, nem tudnak veled máshogy beszélni, kérlek, a kedvemért egy percet adj nekik" – hallotta a sztárnak súgott szavakat kollégánk, és megérezte, milyen respektje van a médiafőnöknek a legnagyobb labdarúgók előtt is: a neves támadó bólintott, honfi- (és nekünk: munka-)társunk felé fordult, aki már kérdezte is.

Azért persze e szakmában is figyelni kell...

„A brazilok nagy nyomás alatt vannak, keresik a kiskaput, hogy miként juthatnak el a buszhoz a sajtóhad elkerülésével – magyarázta Ubrizsy Tamás. – Néha próbálkoznak a biztonsági embereknél: te, engedj ki itt, hadd lépjek le, nyisd ki nekem az ajtót... De úgy szerveztük a dolgot, hogy ne tudjanak elszökni, ezzel együtt, ha nem akar, nem beszél. Hozzá kell tennem, van néhány rosszindulatú újságíró. Megállítom nagy nehezen Ronaldót, és azzal kezdik: ki az új barátnőd? Nem szégyelled magad, hogy ilyen béna vagy? Ha a játékos nyűgös emiatt, továbbmegyünk."

Ubrizsy úr ekkor az órájára pillantott – hiába, fontos és elfoglalt embernek számított a vb-n. Nem telt el öt perc, és a müncheni aréna gyepszőnyegén már Ronaldinhóval diskurált...