Nemzetisport.hu 2011.02.26 09:15 Frissítve: 2015.02.19 02:41

Ferenczi István Big Steve lett Angliában

Ferenczi István az egyik legnagyobb „futballfelfedezőnk", annyi helyen megfordult már pályafutása során (például labdát osztogató gigaplakáton is egy ház falán...). A Vasas válogatott csatára légiósként is kipróbálta magát – amikor 2007 elején az angol második vonal újoncához, a Barnsleyhoz igazolt (az újpesti Rajczi Péterrel együtt), már negyedszer próbált külföldön szerencsét a Levszki Szófia, az Osnabrück és a Rizespor után. Jobban nem is kezdődhetett volna számára a szigetországi kaland, góljaival egyből elvarázsolta a hálás szurkolókat.

Ferenczi Istvánt a Barnsley szurkolói is ünnepelték (Fotó: Action Images, archív)

A Barnsley honlapja négy éve nem fukarkodott a hangzatos jelzőkkel: eszerint új hős született az Oakwellen – a Nagy Magyar, azaz Big Steve. A szerző „múzsája" Ferenczi István, az angol Championshipben újoncként szereplő csapat magyar csatára volt, aki második bevetésén, a Hull City ellen kétszer is betalált, jócskán megtoldva így a bemutatkozó termését, a southamptoni fejes gólt. Ráadásul ezúttal már a győzelem sem maradt el!

Amikor a győri születésű futballistát a 3–0-ra megnyert bajnoki 88. percben lecserélték, a közönség felállva ünnepelte, pedig a weboldal szerint ilyen eset évek óta nem fordult elő a Barnsley stadionjában.

– Mit szól a jelzőkhöz? – kérdezte az NS másnap a játékost.
– Nagyon örülök nekik, de ennél fontosabb, hogy az edző és a társak is megdicsértek minket. Rajczi Péterrel együtt lettem a meccs embere, és kaptunk egy-egy üveg pezsgőt a VIP-teremben.

– Ennyire gyorsan sikerült beilleszkednie az idegen környezetbe?
– Ha nem szereztem volna gólokat, a válaszom akkor is igen lenne. Azt nem állítom, hogy már tökéletesen felvettük az itteni gyilkos iramot, de fokozatosan szokjuk, és némi idő elteltével már nem jelenthet gondot.

– Mi hiányzik még ehhez?
– Az, hogy természetessé váljék. Itt az élet rákényszerít minket erre a stílusra és erre a ritmusra, amelyekre ráadásul alkalmasak is vagyunk. Bizonyíték erre, hogy a többi magyar sem lóg ki a csapatából a Championshipben, tehát nincs oka félelemre annak, akit ide hívnak.

– Nehéz meccs volt a Hull City elleni?
– Kemény és küzdelmes mérkőzést játszottunk. Csapattársaim szerint a rádió bemondta, hogy vereség esetén mennie kell a szakvezetőnknek. Ha ez igaz, most megmenekült.

– Hogyan esett az első gólja?
– A beívelt labdát megcsúsztattam, az az egyik védőről visszapattant elém, lecsaptam rá, egyedül vezettem a kapura, majd ballal a bal alsó sarokba passzoltam. Tökéletes ziccer volt, nem hibázhattam el.

– És a második találat?
– Nagyon jó beadást kaptam, és tizenegy méterről fejeltem a léc alá a labdát. Az Angliában szerzett három gólom közül szerintem ez volt a legszebb.

– A cseréje időhúzás volt?
– Nem hiszem, ugyanis három nullára vezettünk, már eldőlt a meccs. Meggyőződésem, azért hívtak le a lefújás előtt két perccel, hogy a közönség ünnepelhessen. Hét perccel korábban, amikor Rajczi Peti lement a pályáról, hatalmas tapsot kapott, és az edző azt gondolta, nekem is kijár ez a gesztus. Lehet, a Barnsleynál a szurkolók már régen részesítettek játékost álló ovációban, de számomra fontosabb, hogy ennyien és ilyen hangulatban még sohasem éltettek. Feledhetetlen marad, ahogyan ünnepeltek a nézők.

– A sajtó is szétszedte?
– Kerestek, de kisorsoltak doppingvizsgálatra, és mert nehezen produkáltam eredményt, az újságírók nem tudtak megvárni. Utána viszont a VIP-teremben legalább hatvanan vettek körül, ismerkedtek velem, aláírást kértek, szóval nagyszerű este volt.

– Érti már, amit kérdeznek?
– Tudok valamennyire angolul, és eddig elboldogultam vele, de itt annyira gyorsan és szlengesen beszélnek, hogy csak kapkodom a fejemet. Ha lehet, már most tanárt fogadok, de ha nem, legkésőbb a nyáron, amikor majd visszajövök.

– Akkor is, ha a Barnsley kiesik?
– Sok beleszólásom nem lesz, hiszen érvényes szerződésem van. Ha így teljesítek, nyilván más csapatok is felfigyelnek rám, de én most azért edzek és játszom, hogy a Barnsley bent maradjon.

 RAJCZI PÉTER IS JÓL KEZDETT
 

Rajczi Péter is szerzett egy gólt a Hull City ellen, és Ferenczivel együtt a mérkőzés legjobbjának választották.

 

„Kockázatos volt engem beállítani a kezdőcsapatba, mert influenza miatt csak egyszer edzettem a meccs előtt, ám persze örülök, hogy az edző vállalta ezt a rizikót – mondta Rajczi Péter. – Meglepett, hogy erővel is jól bírtam, hiszen még náthás vagyok és köhögök. Remek pillanatban, a második félidő elején szereztem a gólomat. A kaputól negyven méterre jutottam labdához, kihasználva az egyik védő hibáját, aki le akart rántani, de nem estem el, majd a tizenhatoson belülre érve a kiinduló kapus mellett lőttem a hálóba. A meccs után óriási volt a felhajtás. Már az is nagyszerű érzés, ha tizenhárom-ezren ünneplik az embert, ráadásul három helyen kellett interjút adnom, míg a VIP-teremben szinte szétszedtek a szurkolók. Én itt a szerződésért is harcolok, hiszen a klub csak kölcsönvett az Újpesttől."

 

A Ferenczinél három és fél évvel fiatalabb támadó a további 14 szereplésekor sajnos már nem talált be, és végül csak az idény végéig maradhatott Angliában.

Hamarosan újra meglátszott, hogy Ferenczi István a remek rajttól megtáltosodott. A Zalaegerszegtől januárban Angliába igazoló támadó a következő körben, 2007. február 26-án a Stoke City ellen idegenben (is) győztes gólt rúgott, ráadásul a 43. percben éppen Rajczi remek passzából szerezte a meccs egyetlen találatát!

Az angol másodosztályban korábban biztos búcsúzónak tartott Barnsley tehát egymás után két fellépését is hozni tudta, és ezzel kikecmergett a veszélyes zónából. A „vörösöknek" becézett gárda már a 19. helyen állt a 24 csapatos Championshipben, s ebben hatalmas szerepe volt a két magyarnak. A januárban megszerzett csatárduóból Ferenczi István volt a termelékenyebb, három bajnokin négy gólt ért el.

„Persze, hogy boldog vagyok, győztes gólt rúgni mindig nagyszerű érzés – mondta telefonon az NS-nek a 29 éves támadó. – Remek passzt kaptam Rajczi Petitől, és tizenhat méterről kapásból eltekertem a labdát a felső sarokba. Ezzel az eredménnyel végre elmozdultunk a kieső helyekről."

A lefújás után pedig váratlan vendég érkezett hozzájuk: a Stoke légiósa, a néhány hónappal később „máig hatóan" Bresciába távozó Vass Ádám kereste a gólszerzőt. „Miután lezuhanyoztunk, találkoztam Ádámmal – folytatta a csatár. – Most ismertem meg. Nagyon jópofa srác, elkérte a mezemet, hogy elrakhassa magának emlékbe."

Nemcsak a magyar társ elismerő szavai miatt, de Ferenczi István amúgy is remekül érezte magát új munkahelyén.

„Hihetetlen, hogy milyen nagy szeretettel fogadtak bennünket a klubnál és a városban is, az pedig már csak hab a tortán, hogy ilyen jól sikerültek az első meccseink. A gárda szinte minden alkalommal 4–4–2-es hadrendben játszik, én vagyok a befejező erőcsatár, Rajczi pedig inkább előkészítő. Nagyszerűen megértjük és kiegészítjük egymást, és ez nemcsak az én szubjektív véleményem, hanem az edző, Simon Davey is így érzi."

Érthetően a sajtója is jó volt a hórihorgas játékosnak. A Guardian a „Ferenczi találata elsüllyesztette a Stoke Cityt" című tudósításában dicsérte a magyar légióst, aki kevés lehetősége közül egyet értékesítve eldöntötte a meccset. Az Independent azt hirdette, hogy „Ferenczi kihasználta a Stoke védőinek ügyetlenségét", és kiemelte: magyar kapcsolatai révén a Barnsley egyre biztonságosabb zónába kerül a tabellán.

A Daily Telegraph nem bírta megállni a „Ferenczi újabb győzelemre vezette a Barnsleyt" felvezetésű cikkében, hogy kissé cinikusan meg ne jegyezze: a csatárt nem lehet a legendás Puskás Ferenccel egy lapon emlegetni... Persze azért ez az újság is nagyra értékelte a támadó eredményességét

Ferenczi István tehát hamar kedvence lett a Barnsley drukkereinek. „Először mindkettőnk nevét csével ejtették és énekelték, de a Stoke ellen lőtt gólom után már hibátlanul skandálták, ami hátborzongató érzés volt. Az pedig szintén fantasztikus, hogy a szurkolóink a csapat címerével díszített sálak és molinók mellett legutóbb már magyar zászlót is lobogtattak. Ezek az apróságok is jelzik, hogy nagyon gyorsan megszerettek bennünket."

És ez nyilván még fokozódott is, amikor az első nyolc fellépése után már hat gólnál járt. Kár, hogy a következő nyolc alkalommal ehhez már nem tudott hozzátenni, de szerencsére a rendszeres játéklehetőség a következő szezonra is megmaradt, méghozzá ugyancsak a második vonalban, hiszen a Barnsley nyolc ponttal és két hellyel elkerülte a kiesést.

A CIKKBEN SZEREPLŐ NÉGY „MAGYAR GÓL” 3:42-TŐL
 

 

Legközelebb még újabb két pozíciót javított a gárda (igaz, most mindössze három ponton múlott a búcsú), miközben az immár egyetlen magyarként ott szereplő futballista 37-szer lépett pályára. Addigra azonban nyilván kiismerték a riválisok védői, mert ezúttal összesen öt találatig jutott, majd a második idénye végén, 2008-ban hazatért a Ferencvároshoz.

Onnan vezetett az útja Angyalföldre – valamint a budapesti Moszkva téren kifeszített építkezési hálóra egy zsáknyi, „kipottyantásra" szánt labda társaságában, mint az egyik tévécsatorna óriásplakátra megálmodott, eredeti színt hordozó kampányának arca. Márpedig efféle megtiszteltetés csakis olyat ér, akinek a neve valóban összefonódott a gólokkal.