BEK-döntőhöz csodálatos Aida-nyitány

1992 tavaszán Genovában arra emlékeztek, hogy kereken 500 évvel korábban a város szülötte, Cristoforo Colombo (későbbi munkaadóinál Cristobal Colón, mifelénk Kolumbusz Kristóf) felfedezte Amerikát, még ha spanyol színekben is. A helyi polgárok és a magyar sportbarátok figyelmesebb része pedig 1992 tavaszára emlékezhet azóta – ki ezért, ki azért.

A labdarúgó Bajnokcsapatok Európa-kupájának utolsó szezonja zajlott az idő tájt, és a két évvel korábban KEK-trófeát szerző Sampdoriára – vagyis az akkoriban erősebbnek számító helyi csapatra – április közepén a legjobb nyolc közötti csoportkör utolsó fordulójában várt feladat éppen. Vialliék a Panathinaikoszt fogadták zárásként, és már egy döntetlen is elég volt számukra a továbbjutáshoz – ami egyből döntőt ért! Mancini még az első félidőben kiegyenlítette a görögök egygólos előnyét, és már nem is változott az eredmény, így a Samp biztosan megelőzte a közben az Anderlechttől vereséget szenvedő Crvena zvezdát, azaz készülhetett a Barcelona elleni fináléra.

Másnap a jó nép még éppen a nagy murit követő regenerálódással volt elfoglalva, amikor a junior vívók megkezdték a maguk világbajnoki szereplését. Rögtön az első számban nagy reményeink lehettek, hiszen a 16 éves Mohamed Aida címvédőként rugaszkodott neki a női tőrözők küzdelmeinek. A mezőny legfiatalabb versenyzője könnyedén verekedte magát végig a riválisokon: a selejtezőben ötből ötször nyert, aztán sorban a lengyel Rybickát, a FÁK-beli (magyarán szovjet) Jucsevát, a francia Wuilleme-et, a román Scarlatot és a francia Magnant is mindkét asszóban felülmúlta.

Az aranyéremért viszont nem más, mint a korosztályos világranglistát vezető, az év folyamán öt vk-viadalból négyet megnyerő (egyen pedig másodikként végző) – ráadásul hazai páston fellépő – Valentina Vezzali próbálta az útját állni. A tudósítónk szerint „kedves, de nagyképű" olasz lány ellen az első és a második csörtében is 1:1-nél járt le a vívóidő, és a tust előbb VV, utóbb pedig Mohamed adta. A mindent eldöntő harmadik menetben zöld lámpa, aztán zöld lámpa, majd zöld lámpa, utána zöld lámpa, végül zöld lámpa gyulladt ki – 5:0 a magyar tőrözőnek!

„Olyan, mint egy álom – pihegte a bajnok, és mestere, Solti Antal sem volt sokkal bőbeszédűbb: – Fantasztikus!

És összeölelkezett a sikerduó. A csalódott olaszok felteszik előbb az Örömódát, később a magyar himnuszt, ütős változatban, aztán szólítják végre Aidát. Irány a dobogó, fel a tetejére!" – olvashattuk egykor a Nemzeti Sportban.

Miként azt is, hogy az olaszok szövetségi kapitánya szerint versenyzőnk a győzelmét annak köszönhette, hogy Vezzali nem bírt összpontosítani. A kissé elfogultnak tűnő véleményt Solti ekképp egészítette ki a tanítványa sikerének titkát firtató kérdésre: „Egymondatos válasz erre nincsen. Aida vív! Akciózik, jó előkészítésből. Mozgása puha, de remekül gyorsul. Ha kell, magától változtat. Türelmes. Nem kapkod, nem reklamál, nem siet."

És az sem utolsó szempont, hogy az olasz lapok valamennyien elismerően írtak Mohamed Aidáról, akciódús vívása mellett külön hangsúlyozva rokonszenves viselkedését is. Ez utóbbira példa: egész nap a szavát sem nagyon lehetett hallani, a fináléban pedig engedélyt kért, hogy megtörölhesse a homlokát – egy olyan sportágban, ahol azért viszonylag gyakran repkednek a sisakok... Egyébként az ünneplése is visszafogottan zajlott, az estét egy „kocsikeréknyi pizza és három testőr kíséretében töltötte". A három úriember nem más volt, mint férfi párbajtőrcsapatunk tagjai: Sárközi Attila, Imre Géza és Totola Gábor. Utóbbi kettő nagy sikereket aratott később a „nagyok" között is, olyannyira, hogy Totola néhány hónappal Genova után ezüstérmes lett a barcelonai olimpia felejthetetlen párbajtőrcsapat-versenyében!

Mohamed Aida gyönyörű története sem ért véget: már 1993-ban második lett egyéniben a felnőttek világbajnokságán! Ezen felül az évek folyamán háromszoros vb-3., olimpiai negyedik helyezett, illetve csapatban Európa-bajnok is lett sok más egyéb sikere mellett. Néhány évvel ezelőtt férjhez ment Laurey Shonghoz, akivel 1999-ben ismerkedett össze, amikor még a fiú is aktívan vívott. A kanadai sportember azóta golfmenedzserkedik, a család pedig kétlaki életet él – igen, család, hiszen tavaly megszületett Aida kislánya, Olívia. A vívónő azonban egyáltalán nem vonult vissza: már tavaly decemberben újra elindult az országos bajnokságon, és bronzérmet szerzett – szándékai szerint még a londoni ötkarikás játékokon is látni fogjuk!

Hajdani genovai diadalának értékéről pedig mindennél többet elárul, hogy egykori „áldozata", a nála két évvel idősebb Valentina Vezzali mindmáig – az egyéb medáliákon túl – összesen 5 olimpiai (ebből egyéniben három!), 11 világ- és 6 Európa-bajnoki aranyérmet szerzett...

1932-ben e napon az MLSZ elnökségének ülésén határozatot hoztak, hogy a korábbinál szigorúbb új fegyelmi kódexet – az intézőbizottság javaslatával szemben – nem augusztus 1-jétől vezetik be, hanem azonnali hatállyal. Ezenkívül a vidéki küldöttek kérésére kimondták, hogy az alábbi szabály csak a fővárosra vonatkozik: „nem vezethet valamely osztályban bajnoki mérkőzést az a bíró, aki az illető osztályban szereplő valamely egyesület tagja, vagy két éven belül az volt".

1952-ben e napon az Aranycsapat gerincét adó Bp. Honvéd az NB I 9. fordulójában is megőrizte hibátlanságát, miután 5:0-ra lelépte a Szegedi Honvédot. Budai I (nem azonos a jobbszélső Budai II-vel) két és Bozsik egy gólja mellett Kocsis szerezte a másik kettőt, de vele kapcsolatban elsősorban azt kell kiemelni, hogy három nappal korábban a Szombathelyi Lokomotív 8:1-es elgyepálása során egymaga öt gólt vállalt, azaz kirobbanó formában volt. Persze ekkoriban mások voltak az elvárások (noha az első igazán nagy siker, a helsinki olimpiai győzelem még csak eztán következett), és ezt jelzi Kocka lapbeli értékelése is: „az első félidőben többször leállt, a másodikban remekül játszott". Nem vitték túlzásba a dicséretet...

1972-ben e napon a holland bajnokságban nagy sikert aratott a korszak sztárcsapata, az Ajax, amely legközelebbi üldözőjének otthonában győzött kiütéssel. Az amszterdamiak 5–1-re nyertek az örök rivális (és végül mögöttük ezüstérmes) rotterdami Feyenoordnál – ezzel öt pontra növelve a fórjukat az élen –, azaz ragyogó formában készültek a Benfica elleni BEK-elődöntő visszavágójára. Ha megnézzük az Ajax gólszerzőit, még ma is csettintünk a nevek hallatán: Cruyff (2), Haan, G. Mühren, Keizer. Valamennyien világbajnoki ezüstérmesek és/vagy háromszoros BEK-győztesek...

1982-ben e napon a magyar női kosárlabda-válogatott 93:53-as győzelmet aratott az NSZK ellen a hagyományos szolnoki Tisza-kupa 2. fordulójában. Killik László együtteséből ezúttal Németh Ágnes volt a legeredményesebb 24 pontjával, de Beloberk (18) és Kiss Lenke (19) is kitett magáért (mindannyian olimpiai 4. helyezettek voltak, illetve később Eb-bronzérmet nyertek) – végül az utóbbi lett a torna gólkirálya 71 ponttal, a mieink pedig veretlenül zártak az élen Kuba, Nyugat-Németország és Franciaország együttese előtt.

2002-ben e napon első számú férfi teniszezőnk, Sávolt Attila (76. az ATP-rangsorban) 6:3, 7:5-re legyőzte Nicolas Kiefert (50.) a csaknem hárommillió dollár összdíjazású monte-carlói tenisztorna első körében. A főtáblára magát a selejtezőből felverekvő játékosunk a második fordulóban aztán egy másik némettel, az ötödik kiemelt Tommy Haasszal (7.) találkozott, akitől kikapott, de ez évi jó eredményei révén néhány héttel később, májusban elérte pályafutása legjobb világranglista-helyezését, a 68.-at.