Nicht, a kapus. Ja - így Diego, 62 méterről

Negyvenezer szempár tapadt 2007. április 20-án a labdára, amikor a brémai Diego a saját térfeléről, 62.6 méterről (a precíz németek pontosan lemérték!) kapura lőtt. Olyan volt, mint egy lassított felvétel: a labda hosszasan szállt a levegőben, majd aláhullott, lepattant az ötösön belül, onnan a léc belső felére vágódott – aztán a hálóban kötött ki.

Kérdezhetnénk: hol volt az alsóházi (és végül ki is eső) látogatók kapusa, hogy közbeavatkozzon? Nos, úton „hazafelé”... Az elsőségért versenyben lévő (később bronzérmesként záró) Werder Bremen 2–1-es vezetésénél, a 93. percben az aacheniek a bal oldalról végezhettek el szabadrúgást, Kristian Nicht pedig elhagyta a kapuját – ő is előrement, hogy fejeljen.

A beadás gyenge volt, a hazai védők tisztáztak, a labda pedig Diego elé került. „Sikerült levennem a labdát, s láttam, Kristian Nicht még távol jár a kaputól, így lőttem..." – mesélte lelkesen a Santos-nevelésű, Portóból igazolt brazil válogatott légiós.

Bár ritkán látni ennyire remekbe szabott távoli gólt, a futballtörténelemben volt már hasonlóan szép, sőt szebb megmozdulás is. Igaz, a Bundesligában meglehetősen kevés... Német pályán ilyen – illetve ehhez hasonló – találatot legutóbb két esztendővel azelőtt, Dárdai Pál csapattársaként, a szintén brazil Marcelinho ért el a Hertha Freiburg elleni bajnokijának hatodik percében (a vége 3–1-es berlini győzelem lett).

Más országokból is akadt példa, bőven. Előző májusban a kolumbiai válogatott kapusa, Luis Martínez lőtt gólt a lengyel Tomas Kuszczaknak – méghozzá kirúgásból, mintegy 85 (!) méterről, míg David Beckham tizenegy évvel korábban a Wembleyben szerzett félpályás találatának köszönhetően került be a köztudatba, s folytathatjuk a sort Gheorghe Hagival, Rivaldóval vagy Xabi Alonsóval, aki a Liverpoolnál kétszer is eredményes volt messziről.

Elit társaságba keveredett tehát Diego (bravúrját tényleg az év góljának választották utóbb) – akkor is, ha üresen tátongó kapuba kellett lőnie, hiszen a kétségbeesetten visszarohanó kapus még sehol sem járt.

Ám hogy ez nem mindig számít, íme egy hazai példa: 2005 áprilisában a soproni Somorjai Tamás a kezdőkörből emelt kapura, madártávlatból aláhulló nem túl erős labdáját pedig az éppen néhány másodperccel előtte hősiesen tisztázó Szűcs Lajos – a napba nézve – maga ügyetlenkedte a hálóba (mint azt rovatunk múlt szombati számában ő is elmesélte).

Vagyis lehet, hogy eleve több mint fél sikert jelent ekkora távolságból, dacolva a nehézségekkel, eltalálni a kaput. Ha van ott kapus, ha nincs...