Newcastle és a PL: két ék közt az alá estek

Elég feszült volt a légkör a Newcastle Unitednél két éve ilyenkor. Persze sehol sem lennének nyugodtak, ha két fordulóval a bajnokság befejezése előtt csapatuk a legjobb kieső helyen tanyázó riváliséval megegyező pontszámmal szerénykedne a tabellán, hátulról a negyedik helyen. Márpedig a „szarkáknál" így állt a helyzet. Ráadásul a 17. pozíció is előrelépésnek számított, amelyre azzal sikerült fellépni, hogy Alan Shearer csapata május 11-én 0–1-ről, remek cseréinek köszönhetően 3–1-re fordított az utolsó előtti Middlesbrough-val szemben.

Nos, Shearer egyik cseréjéből támadt egy kis feszültség. A szakvezető a január 10-i, West Ham elleni találkozó óta gólképtelen Michael Owen helyére hozta be a 69. percben a nigériai Obafemi Martinst, aki két perccel később 2–1-re módosította az állást.

Egyes brit lapok szerint az esetet követően annyira elmérgesedett a viszony az angol labdarúgás két meghatározó alakja között, hogy a még mindig csak 29 esztendős Owen letargiába esett, és négy nappal később a Daily Express ennek kapcsán már kész tényként közölte, hogy az angol válogatott történetének negyedik legeredményesebb csatára – 89 meccsen 40 gólt szerzett a háromoroszlános mezben – az idény végén befejezi a pályafutását.

„Ez az állítás nevetséges, nem igaz. Michael fejében meg sem fordult, hogy abbahagyja a futballt. Nekem elhihetik, egy vérbeli csatárt mindig bosszantja, ha nem rúg gólt. Ám sohasem szabad rágódni az elmaradt lehetőségeken, mert mindig jön a következő. Ha újra betalál, meglátják, megint sorra lövi a gólokat" – mondta Shearer, aki a kettejük közti békét megerősítendő a sorsdöntőnek tűnő, Fulham elleni mérkőzésen Mark Viduka ékpárjaként állítólag újból a kezdő tizenegybe szándékozott jelölni 2001 formán kívüli aranylabdását.

Az egykori liverpooli tinizseni – aki 2005-ben 16 millió font ellenében érkezett az észak-angliai iparvárosba a Real Madridtól, ám gyakori sérülései miatt a négy év alatt addig mindössze 78 tétmeccsen játszott, amelyeken 30-szor talált be, s akinek a nyáron lejárt a szerződése – egyelőre bölcsen hallgatott, ám az ügyeit intéző menedzseriroda minden fórumon hevesen cáfolta a visszavonulás hírét:

„Michael Owen teljes szívével elkötelezett pályafutása folytatása iránt, és mélyen megdöbbent, hogy egyesek alaptalanul a visszavonulását hangoztatják, egyben megteszi a szükséges jogi lépéseket azok ellen, akik valótlant állítanak róla."

Aztán mi történt? Arról érkezett hír 16-án, hogy a Fulham elleni hazai vereség során (Gera Zoltán amúgy végig a pályán volt az 1–0-ra diadalmaskodó londoniaknál) Owent sérülés miatt nélkülözték a „szarkák", a United pedig ismét visszacsúszott a kiesőzónába.

A Guardian az utolsó felvonás előtt még tovább emelte a tétet, és 2009. május 22-én arról tudósított, hogy a Newcastle számára az Aston Villa elleni mérkőzés nem csupán a kiesés elkerülése, hanem a hosszú távú jövője miatt is fontos. A napilap úgy tudta, hogy ha sikerül kiharcolni a bennmaradást, egy amerikai és közel-keleti üzletemberekből álló konzorcium kezébe kerülhetett (volna) a klub.

Mike Ashley 2008 szeptemberében már „piacra dobta" a Unitedot, miután Kevin Keegan menedzser távozását követően a szurkolók tulajdonosváltást követeltek. A gazdasági világválság kirobbanását követően azonban irreálisnak tűnt a 400 millió fontos vételár, és a decemberben visszakozó üzletember most már 140 millió font körüli összegért is hajlandóvá vált túladni a csapaton.

Ehhez viszont elengedhetetlennek látszott a bennmaradás kiharcolása, de az Aston Villa részéről állították, hogy őket még motiválja az ötödik hely megszerzése is. „Azért küzdünk, hogy előrébb léphessünk a tabellán, és ez nem sok jót jelent a Newcastle-nak, számunkra is van tétje a mérkőzésnek – nyilatkozta Brad Friedel, a birminghamiek kapusa. – Hiába indulhatunk már biztosan az Európa-ligában, profik vagyunk, és mindent megteszünk a győzelemért."

A 24-i záró napon hiába kezdett ígéretesen a Newcastle a Villa ellen – Damien Duff lövését Friedel védte, majd Steven Taylor kísérleténél Carlos Cuéllar a gólvonalról mentett –, a „szarkák" végül elbúcsúztak az élvonaltól. Pedig jó 13 percig eksztázisban ünnepeltek a vendégdrukkerek, miután Darron Gibson bombagóljával a Manchester United vezetést szerzett a Hull ellen, azaz az újonc csúszott kieső helyre. Aztán balszerencsés találattal a Newcastle is hátrányba, egyben a kiesők közé került: Gareth Barry távoli lövése megpattant Duff lábán, és onnan a kapu sarkába vágódott...

Az egyébként roppant gyengén futballozó csapat Owen becserélése ellenére sem tudott betalálni, ami részben annak volt a következménye, hogy a birminghamiek ígéretükhöz híven nem feltett kézzel mentek ki a pályára. Pedig – mivel a Hull is kikapott – csak egyetlen pontra lett volna szükség a bennmaradáshoz... Mindenesetre a saját szurkolók megtapsolták a Newcastle játékosait és menedzserét.

„A fájdalom mellett némi dühöt is érzek – összegzett Shearer. – Szomorú nap ez a klub számára, de legyünk őszinték, az egész idényben rosszul teljesítettünk. Tény, hogy megérdemeltük a kiesést, ahogyan a másik két együttes is. Nem ez a legjobb pillanat, hogy a jövőmről beszéljünk. Hamarosan leülök a tulajdonossal és a klubvezetőkkel, aztán eldöntik, milyen irányban haladjunk tovább. Egy biztos, a nyáron teljesen újjá kell építeni a csapatot."

A korábbi kiváló támadó – akinek vezetésével a gárda öt pontot szedett össze a megszerezhető 24-ből – nem lett állandó jelleggel is a gárda szakvezetője, sőt ahogy előtte, úgy azóta sem edzősködött. Felvetődhet, hogy vajon miért tett egyáltalán kivételt annak idején? Csakis azért, hogy megpróbáljon segíteni a számára sokat jelentő egyleten, amely Keegan korai távozása, illetve az utód Joe Kinnear februári szívműtétje után került Chris Hughton kezébe, majd (a szezon során már negyedikként érkező...) Shearer beugrása után a nyártól ismét, immár állandó megbízással.

A Newcastle első nekifutásra vissza tudott jutni az élvonalba, és idén sem esett ki, bár Hughton ez utóbbit már „nem érte meg", még decemberben menesztették. Mindebben viszont nem vett részt a United Shearer melletti másik – történetünk idején még aktív – világhírű csatára (éke, sőt ékessége...), Michael Owen, ugyanis a korábbi híresztelések ellenére nemhogy nem vonult vissza, de még magasabb polcra lépett.

Legalábbis klubszinten, hiszen a Manchester Unitednél „komolyabb" helyre aligha igazolhatott volna. Ez viszont azzal jár(t), hogy a válogatottba 2008 óta visszakerülni nem tudó 31 éves csatár érthetően (egyre) kevesebb szóhoz jut(ott) Sir Alex Ferguson sztárgyülekezetében, mint a „kis" Newcastle-nál. Másrészt ugyanakkor az első szezonja során Ligakupát, míg a következő előtt Community Shieldet (Szuperkupa) nyert.

Idén pedig már zsebben a Premier League-elsőség – számára a legelső. És bár a Poollal annak idején sok mindent begyűjtött (egy híján minden trófeát a nevezetes 2000–2001-es évadban), egy újabb hatalmas „mulasztáspótlásnak" is most jöhet el az ideje, merthogy a merseyside-iak már az ő eljövetelét követően, a spanyol „királyiak" pedig még az érkezése előtt néhány évvel lettek BL-győztesek. Azonban jobb későn, mint soha – Owen, ha csak perememberként is, de az MU-val jelenleg épp a Barca elleni fináléra készül.