Most Iniesta kapott egyéni díjat, pedig C. Ronaldo is jelölt volt

A Barcelona leleplezte a szervezőket: hivatalos honlapján közölte, Andrés Iniesta már úton van Monacóba, a Golden Foot-gálára, így szinte biztossá vált, hogy a többi kilenc jelölt (Marta, Thierry Henry, Manuel Neuer, Andrea Pirlo, Franck Ribéry, Cristiano Ronaldo, Wayne Rooney, Thiago Silva, Yaya Touré) hoppon marad, és a Barcelona középpályása kapja meg az elismerést. Így is lett.

Az 1984. május 11-én Fuentealbillában született Andrés Iniesta győztes gólt szerzett a 2010-es dél-afrikai világbajnokság döntőjében, majd két évvel később a torna legjobbjának választották a spanyolok diadalával véget érő lengyel-ukrán közös rendezésű Európa-bajnokságon, és akkor még a Barcelonával elért hat spanyol bajnoki címét, három Bajnokok Ligája-győzelmét és számos további sikerét nem is említettük, de a 30 éves középpályás hosszú utat tett meg, amíg eljutott a futball csúcsára.

Iniesta a szülővárosához közeli klubban, az Albacetében kezdett el jobban megismerkedni a labdával, és az utánpótlástornákon nyújtott jó teljesítményével felhívta magára a Barcelona szakembereinek figyelmét. Tizenkét éves korában, 1996-ban került a La Masiába, ahol végigjárta a Barcelona utánpótláscsapatait.

Még csak 16 éves volt, amikor Lorenzo Serra Ferrer meghívta az első csapat edzéseire. Iniesta végül Louis van Gaal vezetése alatt mutatkozott be a nagycsapatban, miközben a Barcelona B-együttesének volt az alapembere. A 2004–2005-ös szezonban már szinte minden meccsen szerepet kapott: bár gyakran csak csereként állt be, a katalánok 38 bajnokijából 37 alkalommal pályára lépett. A góllövésben ez idő tájt nem jeleskedett, de nagyszerűen szolgálta ki Ronaldinhót és Samuel Eto’ót.

A következő idényben rendkívül sokat fejlődött, és kihasználta, hogy több lehetőséget kapott Xavi hiányzása miatt, így nagy szerepe volt abban, hogy a katalánok megnyerték a bajnokságot és a BL-t is. Az alapemberré váló Iniestát 2008-ban Ronaldinho távozása után beválasztották a Barca csapatkapitányai közé Carles Puyol, Xavi és Víctor Valdés mellé.

Andrés Iniesta

A világbajnoki fináléban szerzett találata mellett egyik legismertebb gólja a Chelsea elleni bombája a 2008–2009-es BL-elődöntő visszavágóján, amellyel a katalánok bejutottak a Manchester United elleni döntőbe, és meg is nyerték a trófeát.

A spanyol bajnoki címhalmozás is ekkor indult újra a már Josep Guardiola irányította katalánoknál: 2009 után 2010-ben, 2011-ben és 2013-ban is aranyérmesek lettek a gránátvörös-kékek, és 2011-ben a BL-ben is újra a csúcsra jutottak. Egy évvel később a Barca elbukott a Chelsea elleni Bajnokok Ligája-elődöntőben, de Iniestát megválasztották a sorozat legjobbjának.

Ami a selecciónt illeti, Iniesta az utánpótlás-válogatottakban elért sikerek után (többek között Eb-cím az U16-os, illetve az U19-es csapattal) 2006-ban mutatkozott be a felnőttek között, és Luis Aragonésnek három felkészülési mérkőzés is elég volt ahhoz, hogy a Barcelona középpályását is elvigye a németországi vb-re. Már ezen a viadalon is pályára lépett, de a 2008-as Eb-re vált a selección alapemberévé, és a svájci-osztrák közös rendezésű tornán az aranyérmes spanyolok összes meccsét végigjátszotta.

Dél-Afrikában így már megkérdőjelezhetetlen volt a játéka, és bár sérülés hátráltatta a vb előtt, még idejében felépült, hogy aztán belője azt a bizonyos nyertes gólt a hollandoknak, amely után a „Dani Jarque örökké velünk van” feliratú pólóban ünnepelt az Espanyol tragikusan elhunyt futballistájának emléke előtt tisztelegve.

A 2012-es Európa-bajnokság döntőjében nem talált be az olaszok ellen 4–0-ra megnyert meccsen, de teljesítményét mindennél jobban jellemzi, hogy megválasztották a kontinensviadal legjobbjának.

Az Aranylabda-szavazásokon a 2010-es vb- és a két évvel későbbi Eb-siker után is „csak” a dobogóig jutott, de 2012-ben az UEFA Év Játékosa volt, ma pedig életműve elismeréseként megkapta a Golden Foot-díjat, aranyba öntik a lábnyomát, és elhelyezik a monacói Bajnokok Sétányán.