„Enyhe depresszióm volt, de ilyenen mindenki keresztül mehet az életében, ugye? Volt néhány összesűrűsödő magánéleti problémám, és fizikailag sem voltam rendben, ezért törékenynek éreztem magam” – nyilatkozta a So Foot magazinnak a Hollandia elleni világbajnoki döntőt hosszabbításban eldöntő középpályás.
„A gólszerzés a döntőben viszont együtt járt azzal, hogy csupa pozitív szó került be a szótáramba. Mielőtt ellőttem a labdát, meg kellett várnom, hogy lepattanjon. Ha nem várok ki, nem találok be. Engedtem, hogy a gravitáció megtegye a dolgát, aztán betaláltam. Igazából Newton érdeme” – mondta szerényen a találatról a Barca játékosa.
Iniesta elárulta azonban azt is, hogy nem a vb előtti időszak volt a legnehezebb életében, hanem az, amikor szülőfalujából a La Masiára került. „A legkeményebb tapasztalás azokban a hónapokban ért. Hónapokig tartott az akklimatizáció. Amikor esténként az ágyamba kerültem, zokogtam. Semmiben sem voltam biztos azon a nyáron. De ha nem tértem volna vissza Barcelonába, akkor ma megbánással élnék” – emlékezett vissza 12 éves korára a katalán futballista, aki az interjúban azt is elárulta, csodálta Zinedine Zidane játékát, de az idolja Michael Laudrup volt.
„Amikor a játékát néztem, nem voltam tisztában az idővel. Mindegy volt nekem, hogy gólt szerzett vagy sem, a mozdulatai önmagában látványosak voltak számomra” – mondta a spanyolok hőse.
FC Barcelona: rekordadósságra csúcsidény?
