Eu(ro)fória, Pali és MSN, avagy emlékeim 2015-ből

Ironikus, hogy épp akkor hozza nekem a Jézuska a Trollfoci könyvet, mikor hosszú évek után végre nem csak kínunkban nevethetünk a magyar labdarúgáson, hanem ténylegesen van minek örülni: 30 év után újra világversenyen a válogatottunk! Egyébként is rég volt ilyen sikeres éve a magyar focinak: Dárdai immár sztáredző a Bundesligában, Nikolics második helyen áll az Aranycipő versenyben, Németh Krisztián szólógólját pedig az év találatának választották Amerikában nem beszélve arról, hogy bár Bajnert továbbra sem érdekli az MB1, hazaigazolt Paksra, Szalai pedig új pad után nézhet, immár Hannoverben. Külföldi vizekre evezve, valahol törvényszerű, hogy Mourinhót gyakorlatilag az az edző buktatta meg a Chelsea-nél, akinek a kárára annak idején elkezdte első dicső regnálását a londoni csapat kispadján. Hasonló Benitez sztorija is: ő a Valencia élén érte el legnagyobb edzői sikereit (a Liverpool BL győzelmén túl), amiért a mai napig hálásak neki a „Denevérek”, de a Mestallában ült utoljára a Real Madrid kispadján. Két nagy edző már megbukott a közelmúltban, s ne legyenek kétségeink afelől, hogy hamarosan követi őket a Unitedet trenírozó hollandus, Luis van Gaal is. Amikor az ember azt hinné, nincs feljebb, a Barcelona újabb csúcsokat dönt, pozitív szenzáció volt tavaly a Wolfsburg és a Leicester, negatív a holland válogatott és a Liverpool – még Kloppal sem klappol minden a Mersey partján. Szóval van miről írni. Ja, igen, azt a viccet ismeritek, hogy Benzema és Neymar pókereznek a börtönben? Nem? Tényleg? Lehet azért, mert nem is vicc…Ironikus, hogy épp akkor hozza nekem a Jézuska a Trollfoci könyvet, mikor hosszú évek után végre nem csak kínunkban nevethetünk a magyar labdarúgáson, hanem ténylegesen van minek örülni: 30 év után újra világversenyen a válogatottunk! Egyébként is rég volt ilyen sikeres éve a magyar focinak: Dárdai immár sztáredző a Bundesligában, Nikolics második helyen áll az Aranycipő versenyben, Németh Krisztián szólógólját pedig az év találatának választották Amerikában nem beszélve arról, hogy bár Bajnert továbbra sem érdekli az MB1, hazaigazolt Paksra, Szalai pedig új pad után nézhet, immár Hannoverben. Külföldi vizekre evezve, valahol törvényszerű, hogy Mourinhót gyakorlatilag az az edző buktatta meg a Chelsea-nél, akinek a kárára annak idején elkezdte első dicső regnálását a londoni csapat kispadján. Hasonló Benitez sztorija is: ő a Valencia élén érte el legnagyobb edzői sikereit (a Liverpool BL győzelmén túl), amiért a mai napig hálásak neki a „Denevérek”, de a Mestallában ült utoljára a Real Madrid kispadján. Két nagy edző már megbukott a közelmúltban, s ne legyenek kétségeink afelől, hogy hamarosan követi őket a Unitedet trenírozó hollandus, Luis van Gaal is. Amikor az ember azt hinné, nincs feljebb, a Barcelona újabb csúcsokat dönt, pozitív szenzáció volt tavaly a Wolfsburg és a Leicester, negatív a holland válogatott és a Liverpool – még Kloppal sem klappol minden a Mersey partján. Szóval van miről írni. Ja, igen, azt a viccet ismeritek, hogy Benzema és Neymar pókereznek a börtönben? Nem? Tényleg? Lehet azért, mert nem is vicc…

A jövő kezdete, avagy út Franciaországig

Sosem titkoltam, hogy nagyra tartom edzőként Egervári Sándort. Klubcsapatokkal nyert bajnoki címeket, az U20-as vb-n bronzérmet szerzett Egyiptomban, s szövetségi kapitányként is hosszú évek óta, sokáig a legjobb eredményeket produkálta. Sajnálatos, hogy róla a mai magyar átlagszurkolónak nem a svéd vagy a török verés, nem is a Dunaferrel szerzett bajnoki cím ugrik be először, hanem a bukaresti lélektelen játék és az amszterdami 1-8. Akkor, a történelmi vereségek után valóban nem volt szerencsés úgy nyilatkoznia, hogy „az előrelépés megkérdőjelezhetetlen”, de bő két évvel később láthatjuk, létjogosultságot nyertek a szavai: hónapok elteltek a pótselejtezők óta, de még mindig ízlelgetem életemben először az érzést, hogy a magyar focinak szoríthatok a nyári kontinensviadalon. Egervári Sándoron talán már mindig rajta marad a bélyeg (ennyit ér idehaza a szakma…), de Diósgyőrben, 2016-ban új életet kezdhet. Akárcsak labdarúgásunk.

Hosszú és rögös volt az út, mely idáig vezetett. Kellett, persze, hogy kellett hozzá szerencse: létszámbővítés, könnyű csoportbeosztás, kiábrándító formában lévő ellenfelek. Kellett hozzá Csányi Sándor MLSZ vezér is, aki úgy érezte, Pintér Attila lehet a megfelelő ember a válogatott élére (Bár külön pontban is írhatnék róla, itt jegyzem meg halkan a bajnoki lebonyolításban történő szabályváltoztatásokat: a 12 csapatos Mennyeivel se több néző, se magasabb színvonal nem párosult, azt pedig soha nem fogom megbocsátani a Führernek, hogy a Győr, Kecskemét, Pécs trió mellett a Nyíregyházát is visszasorolta egyenesen a harmadosztályba). Ja igen, Pintér Attila is kellett hozzá, ha ugyanis nem veszíti el itthon legelső tétmeccsét a kommunikációs tréningre is küldött szakember (???), aligha rúgja ki azonnal Csányi. Aztán kellett hozzá Dárdai Pál, aki hazájáért elvállalt három meccset teljesen ingyen, majd még tavasszal is bízott mindenki abban, maradhat kapitány, de a Hertha visszarendelte (s láthattuk, ősszel mit művelt a Bundesligában, de erről majd később…). Aztán kellett hozzá Bernd Storck, aki kezdetben elődje nyomdokain haladt, feltérképezte a viszonyokat, aztán a pótselejtezőkön új edzői stábbal, kockázatos döntéseket vállalva a hatalmas norvég arcokra fagyasztotta a mosolyt (hiába vannak hozzászokva a hideghez, ez már nekik is sok volt…).

És hát igen, ne felejtkezzünk meg a játékosokról sem…

Király Gábor kulcsfigurája volt a selejtezőknek, két meccs kivételével végig védett, mindkét pótselejtezőn volt egy-egy felejthetetlen bravúrja, de azok mellett is végig magabiztosság sugárzott mackónadrágjából; szerintem az EB-n is övé lesz az egyes mez. Fiola Attila személyében a hiányposztra találtunk embert, Guzmics Richárd és Lang Ádám bebizonyították, hogy Juhász Roland kiesése után is van élet a védelemben, Kádár Tamás pedig a támadásokat is hatékonyan segítette. Nagy Ádám az ősz és Bernd Storck felfedezettje, éretten és kevés hibával játszott, a mellette futballozó, robosztus Elek Ákosról is sok terhet levesz. Gera Zoltán már nem fiatal, de elszántsága és rutinja aranyat ért, Lovrencsics Gergő bejátszotta magát a csapatba, s ha Stieber Zoltán klubot vált a télen, s játszani fog, ő sem maradhat ki szerintem az utazó keretből. Mint ahogy Kleinheisler László sem, aki klubmeccsek nélkül lett a pótselejtezők hőse, s egy ország kedvence – Andreas Möller, vielen Dank! Dzsudzsák Balázstól joggal várunk többet, de a románoknak vert szabadrúgását és a norvégok elleni alázatát nem felejtjük! Böde Dani jönni fog, de mellette van még két csúcstámadónk, s akkor még nem beszéltünk sokak régi-új kedvencéről, az élete gólját a legjobbkor szerző Priskin Tamásról, illetve Szalai Ádámról sem, aki szintén jó eséllyel kerettag lesz, bármennyit is padozik a tavasszal. Alakul a csapat, én pedig már nagyon várom a nyarat! :) (Aki újra szeretné átélni a norvégok elleni eu(ro)fóriát, idekattintva megteheti!)

Némó és Nikó, kétlábon járó gólgépeink

És akkor most néhány szóban csatárfenoménjainkról – hiszen ez az ősz róluk is szólt. Minden ott kezdődött, hogy Nemanja Nikolics egy szenzációs őszi szezont produkálva, egy visszafogottabb tavasz után gólkirály lett a Mennyeiben, s bajnok a Vidivel, s tekintve, hogy évek óta a legjobb honi csatárunk, várható volt, hogy hamarosan számára is megkérdőjelezhetetlen lesz az előrelépés. Lengyelország manapság népszerű úti cél, a Lech Poznan már magyar triumvirátust szerződtetett (Holmann Dávid azóta visszatért a Fradiba, de Kádár Tamás és Lovrencsics továbbra is megbecsült tag), Guzmics Richárd a Wisla Krakkóban építette fel magát újra válogatott alapemberré, míg Nikolics a Legia Warsava-ba igazolt. Nem is vacakolt sokat a beilleszkedéssel a fővárosban, rögtön elkezdte termelni a gólokat. Féltávnál nemcsak toronymagasan vezeti a lengyel liga góllövőlistáját 22 találattal, hanem az európai Aranycipő versenyben január első napjaiban a második helyen állt. Egyedül a dortmundi Aubameyang előzte meg a sorban. Suarez, CR, ti kik vagytok??? :) Egyedül a válogatottal lehet hiányérzete, mert ott semmi nem jön össze neki, két meccsen is lábában volt a győztes gól a selejtezőkön. Mindenesetre, ha az őszhöz hasonló tavaszt produkál, kihagyhatatlan lesz az EB keretből.

Németh Krisztián felnőtt pályafutása első igazán jó évén van túl: az angol, görög, holland légióskodás után Amerikában végre bíznak benne és a sérülések is elkerülik, így a Kansas City alapembere. Sokan talán legyintenek az MLS-re, pedig már ott sem csak tojáslabdával dobálóznak: Frank Lampard, David Villa és Steven Gerrard az élő példa, hogy bizony, van élet a tengeren túl is… Némó általában szélsőként játszik, a tavalyi szezonban kupagyőztes lett a csapattal, 29 meccsen 11 gólt vágott, amelyek közül nem egy látványosra sikerült. Ezt speciel az év legszebb találatának választották, bravo!

A Groupama varázsa

Szó se róla, sokat profitál a Fradi abból, hogy a Kormány a futball mellett tette le a voksát: új stadion, remek edző, s minőségi játékosok már vannak, s alighanem hamarosan egy évtizednyi kínos vegetálás után bajnoki cím is lesz az Üllői úton. 2015-ben összesen két bajnokit veszített el a csapat, azt is csak az utolsó hónapban, meggyőző fölénnyel vezeti a bajnokságot, s hiába lett tavasszal bajnok a Vidi, nem túlzok, ha azt mondom, idehaza a Fradiról szólt ez az év. Már csak azért is, mert emlékeim szerint ötször játszott idén egymással a két csapat, mindet a magenta színűek zöld-fehérek nyerték, 13-1-es (!) gólkülönbséggel! A kupadöntőben aratott 4-0-s győzelem az igazán figyelemre méltó, de az utoljára kiírt Ligakupa döntőjét is a fővárosiak zsebelték be a házigazda Debrecen rovására – szinte tökéletes évet zárt Thomas Doll legénysége. Dibusz, Dilaver, Nalepa, Leandro, Ramirez, Gera, Hajnal, Busai, Nagy Ádám, Varga Roland, Pintér Ádám, Gyömbér, Lamah, Böde, Radó, Sesták – szinte minden poszton két azonos képességű játékos áll a német mester rendelkezésére, így nem lehet nehéz. De nyáron, a nemzetközi porondon is tessék valamit virítani…

Pálfordulás Berlinben

Erre Dárdai Pálnak is lehet lehetősége, de ne szaladjunk ennyire előre… Michael Preetz időben eszmélt arra, hogy nem lehet egy fenékkel két lovat megülni, így visszarendelte Palit a Herthához, palira véve egész Magyarországot – de utólag hálásak lehetünk neki azért, hogy egyáltalán „kölcsönadta” nekünk. Tavasszal az edzősködés mellett a tűzoltóiskolát is befejezte, máskülönben hogy sikerült volna bent tartania a tuti kiesőnek gondolt berlinieket az élvonalban? Már akkor is volt néhány figyelemre méltó eredménye, ami a stabil védekezésre épült; például a Bayern München otthonában a 81. percig nem kaptak gólt. Miután a kitűzött célt teljesítette Dárdai, értelemszerűen maradt a kispadon, s miután két jól csengő névvel, Salomon Kalouval és Vedad Ibiseviccsel sikerült megerősíteni a keretet, végre középpontba kerülhetett a támadásépítés is. Ami természetesen nem ment a védekezés rovására, egyedül a Dortmund és a Mönchengladbach ellen kapott kettőnél több gólt a Hertha. Ősszel már nem az volt az elsődleges cél, hogy ha találnak egy gólt, húzzák ki a végéig, voltak egészen szemkápráztató mérkőzések, sőt a Leverkusen ellen bravúrgyőzelem is – a jutalma Palinak egy dobogón eltöltött téli szünet lett. Méltán lehet rá büszke most az egész ország – csodát tett a válogatott élén és a Hertha vezetőedzőjeként is. Csak így tovább, Pali!!!

Messi már a függőség…

Ha elvonatkoztatunk attól, hogy most minden a válogatottunkról szól, illetve, hogy a Fradi több mint egy évig őrizte bajnoki veretlenségét, sajnos a Barcelona volt a 2015-ös év legjobb csapata. Panaszkodhatnék, hogy rossz korba születtem, hiszen a labdarúgás első száz évében a Barca egy nyamvadt BEK győzelmet tudott mindössze felmutatni, az ezredforduló után, vagyis nagyjából azóta, hogy undorodom mindentől, ami gránátvörös és kék, már a negyedik BL győzelmét nyerte a katalán klub. Ki emlékszik már arra, hogy egykor Kluivert és Rivaldo határozták meg a Barca támadójátékát, sőt már lassan 'Dinho és Eto’o emléke is homályba vész. Azóta volt már itt Ibra, Villa és Henry is, újabban pedig Leo fegyverhordozói Neymar és Suarez – na de milyen fegyverhordozói… Lehet, korábban több Barcára mondták már, de szerintem ez minden idők legütősebb Barcelonája. A 2015-ös naptári évben szerzett 180 gól és öt trófea ezt támasztja alá, az MSN pedig közel 140 gólt vállalt a termésből – Messi két hónapos kiesését is elbírta a csapat. Pep Guardiolával ellentétben Luis Enrique debütáló szezonja nem sikerült makulátlanra, hiszen a Bilbaóval szemben elveszítették a Spanyol Szuperkupa döntőt – gondolom, ezzel úgy vannak Katalóniában, hogy ez legyen a legnagyobb gikszer az életükben...

Őfelsége pincére voltam…

Jobb képet nem is használhatnánk Benitez és a Real Madrid kapcsolatára, mint Hrabal népszerű regényének a címét: Rafát kinézete miatt pincérnek gúnyolta boldog, boldogtalan, míg a hely, ahonnan 7 hónapig felvehette a fizetését, a királyi gárda, azaz őfelsége, a Real Madrid, s annak „disznófejű nagyura”, Florentino Perez volt. Igaz, mint sok esetben, a nagyúr megint csak egy idióta volt, a történetet is korábbról kell kezdeni, mint hogy kinevezte a pincért. Két részletben, 12 év alatt Benitez volt a tizedik edző a kispadon, de mi is indokolta az ő szerződtetését? Carlo Ancelotti top3-as edző, mégis ki kellett rúgnia Pereznek azért, mert a tizedik BL győzelmet követő évben nem nyert semmit a csapattal. Iker Casillas klublegenda, akinek szintén a Presidente miatt is kellett távoznia nyáron. Köszönjük a semmit. Valaki már nem akarja esetleg ezt a Florentinót eltávolítani? Idehozta azt a Rafa Benitezt "edzőnek", akivel már a kezdetekkor közölte, hogy le kell fogynia, mert úgy néz ki, mint egy jól lakott napközis (bár legalább kommunikációs tréningre nem küldte…). Benitez a kezdetektől nem ápolt jó kapcsolatot se a szurkolókkal, se a játékosokkal, a rangadókon rendre csődöt mondott (különösen az el clásicós 0-4 a fájó), s hiába jött időnként egy-egy kiugró eredmény (a Malmö ellen 8-0, a Valladolid ellen 10-2), ezek csak a problémák elodázására voltak jók. Benne volt a levegőben Benitez menesztése, csoda, hogy idáig húzta; Zinedine Zidane pedig immár nem csak a brazilok elleni vb döntőben és Materazzi mellkasába bólintott, hanem a szerződésre is. Élcelődhetnénk Zizou dicstelen játékos búcsújára utalva azzal, hogy Perez megfejelte egy edzői kinevezéssel a Zizou-nak szánt karácsonyi ajándékokat, meg hogy a francia Aranylabdás rögtön fejest ugrik az edzői szakmában, s a csúcson kezdi, de inkább ne poénkodjuk el. Túl nagy elvárásokat nem érdemes az irányába megfogalmazni, hiszen ez az első felnőtt csapata (és hát azért nem minden nap születik egy Dárdai Pali…), s van olyan játékosa, akivel még futballozott is együtt (Sergio Ramos), s hogy játékos múltja tekintélyt parancsoló, előre vetíti, hogy tisztelni fogják, s felnéznek majd rá. Beníteznél ez teljességgel hiányzott. Csak rá kellett nézni Kroosra vagy CR-re, lesütött róluk, hogy semmi kedvük a Pincérrel együtt dolgozni. Ugyanakkor nem lesz itt könnyű dolga, mazochistának is mondhatnánk Zizou-t, Madridba ugyanis nem megdicsőülni járnak az edzők; az elmúlt másfél évtizedben nem volt tréner, aki önszántából, mindenki megelégedésére távozott volna Madridból… Személyes érdekekből sem bánom a francia kinevezését: Édesapám Barca szurkoló, de Zidane volt az egyik kedvenc labdarúgója egyrészt hasonló fizimiskája, másrészt kiegyensúlyozott élete, családi állapota, s négy gyermeke miatt. A megvilágosodás, megtisztulás színe a fehér – mint a Real Madrid meze is. Véletlen lenne? :)

Bajnokok betlije

Az őszi szezon krónikájához hozzátartozik a bajnoki címvédők beragadása: a Vidi, a Juve és a Chelsea is pocsékul kezdte a szezont. Az angol klub aztán úgyis folytatta, aminek edzőváltás lett a vége… A Chelsea kapcsán eszembe jut Barney Stinson ismert „telefonhívása”: „Elnézést, gerincraktár? Ted barátomnak tartásra lenne szüksége!” Nos, a Chelsea gerince megvan, tartása viszont nincs – Jose Mourinhóval legalábbis szétesett a játék és a morál is na de melyik csapatánál nem?. Ahol a kapuban Courtouis az úr, ahol a védelemben még mindig John Terry és Cahill dirigál, illetve a szélen Ivanovics fut fel, ahol Hazard irányít, s ahol Diego Costa lehetne a spanyol Böde (amennyiben méltó lenne rá, s feleannyira lenne jó futballista, mint a madocsai Messi), valóban megmagyarázhatatlan állapotok uralkodnak. Jose Mourinho egykor talán tényleg Special One volt, de manapság maximum „Special Three”, hiszen egyértelmű, a harmadik évben mindig kiég aktuális csapatával. Mindig a második év a csúcs, a Stamford Bridge-ről másodszor is szezon közben, dicstelenül távozott. Ettől még nem lett ő rosszabb edző, csak nem érdemes vele hosszú távú szerződést kötni…

A Juventusnál alapos változások történtek a nyáron, három alapember távozott (Pirlo, Vidal és Tévez), ennek tudható be a nehezebb kezdés, de a szezon feléhez érve újra esélyesként kell számolni a torinói zebrákkal. Mindenesetre jót tett az olasz focinak, hogy egy pillanatra a Napoli, a Fiorentina, az Inter és az AS Roma is elhihette magáról, hogy bajnok lehet… Minden csoda csak januárig tart… Itáliában még lehet címvédés, Magyarországon viszont biztosan nem lesz, de ez nem csak a Videoton hibája: feljebb kiveséztem már, hogy ezzel a Fradival képtelenség tartani a lépést. Persze, nem is kezdte valami, hú de nagy formában az őszt a székesfehérvári együttes, kiesőhelyen is állt a csapat – Juan Carillo ment, Pető Tamás érintésével Horváth Ferenc jött, s ha nem is sziporkázik a gárda, legalább stabilizálódott a helyzete, s a kiegyensúlyozott tabella miatt még egy ezüstérmet is kihozhatnak ebből a szezonból. A játékoskeret alapján mindenképp dobogón a csapat helye.

Új időszámítás Dortmundban és Liverpoolban

Van, hogy egy kapcsolat megöregszik és elfárad. Néha a fejüket homokba dugva, a problémákról nem beszélve, pókerarcot öltve nem hajlandók ezt beismerni a felek, mint például Arséne Wenger és az Arsenal esetében (ennek ellenére nagyon szurkolok a bajnoki címükért!). Máskor beismerik, s szomorú szívvel, de megtörténik a szakítás, ez történt Jürgen Klopp és a Dortmund esetében. Minden idők legsikeresebb edzője volt a sárga-feketéknél, de két bajnoki cím és egy BL döntő után egyértelművé vált, új impulzusokra van szükség mindkettejük számára. Tuchel ugyanúgy a Mainzot hagyta ott a Borussia kedvéért, mint annak idején Jürgen, hogy ugyanakkora kalibere lesz-e a Signal Iduna Park történelmének, egyelőre a jövő zenéje, de ott lehet benne az X faktor; eddig tapadnak a Bayernre, s Aubameyang személyében megvan a „saját” Lewandowskija is. Jürgen barátunk nem sokáig maradt munka nélkül, mert időközben üresedés történt a Liverpool kispadján. Miután Brendan Rodgers nem tudott kitörni a középszerből, útilaput kötöttek a talpára, Klopp pedig nem a Guardiola-utat választotta, s nem pihent egy évet (pedig ráfért volna…), hanem áthajózott a szigetre. Nincs könnyű dolga Kloppnak, de Dortmundban sem volt soha. Ez a szezonja bizonyosan rámegy az ismerkedésre, aztán nyártól saját képére és hasonlatosságára formálhatja a csapatot – jó lenne, ha ezt Bogdán Ádámmal a kapuban tenné, de valljuk be, erre kevés az esély, hibázhat bármennyit a sorban előtte álló Mignolet, mert a mi fiúnk úgyis rákontráz egy szögletből kapott góllal. A Klopp-érára eddig még jóindulattal sem mondhatjuk az Egervári örökbecsűt, miszerint „az előrelépés megkérdőjelezhetetlen”, mindenesetre jelzésértékű, hogy a kis csapatoktól rendre kikap ugyan a Pool, a Chelsea-t, a Manchester City-t, s az akkor még listavezető Leicester City-t viszont megverte Kloppo. Lesz ez még jobb is!

Kis csapatok nagy napjai

És ha már Leicester City… A topbajnokságok élcsapatai közé igen nehéz beékelődni, ezért külön örvendetes Angliában idén a Leicester szárnyalása, a germánoknál pedig a tavaszi Wolfsburg. A „farkasok” rögtön a Bayern München elpáholásával (4-1) ágyaztak meg tavaszi menetelésüknek, az asszisztokat Kevin de Bruyne, a gólokat Bas Dost szállította egész szezonban, élmény volt nézni a csapat játékát! De Bruyne nyáron aztán csillagászati összegért a Manchester Citybe igazolt, ahol már szintén volt néhány jó meccse, de egyelőre gyakran olyan, mint II. Lajos királyunk: belevész a cselébe.

A Leicester Citynek annyi pénze soha nem lesz, hogy egy ilyen kaliberű játékost megvegyen, de épp a kiscsapat példája bizonyítja, nincs is erre feltétlenül szükség. Lehet az ötödosztályból is gólkirály jelöltet varázsolni (Jamie Vardy néhány éve még ott játszott, ősszel pedig sorozatban 11 bajnokin betalált, amivel megdöntötte Ruud van Nistelrooy korábbi csúcsát), s a szezon előtt a mamáján kívül alighanem Rijad Mahrez-t sem sokan ismerték. Az őszi szezon 19 fordulójában összesen kétszer kapott ki a csodacsapat, s bár az utóbbi három bajnokin gólt sem szereztek (igaz, játszottak két rangadót a Liverpool és a Manchester City ellen), de előtte még elintézték, hogy Jose Mourinhónak vélhetően busás végkielégítést hozzon a Jézuska a fa alá…

Hollandia: álom az EB…

Nem lenne stílusos gúnyolódni a hollandokon azok után, hogy mi évtizedekig távoli szemlélői voltunk mindenféle jeles eseménynek, de egy apró mosolyt azért eleresztek, hogy mi ott leszünk, ők pedig nem Franciaországban – rég volt már az az 1-8… Igaz, nehezebb volt a csoportjuk, de azért mégis, ők hollandok… A legutóbbi két vb-n dobogón végeztek! Most pedig oda-vissza kikaptak attól az Izlandtól, akikkel mi egy csoportba kerültünk a nyáron. Na, többek között ezért sem lehet leírni a "szigetlakókat"! A hollandok blamája még cikibb, ha hozzávesszük, hogy idén először már 24 csapat kvalifikálhatta magát a seregszemlére, de ők még így sem tudtak élni a lehetőséggel. Tudtak viszont mások: rajtunk kívül Wales, Albánia, Észak-Írország, Szlovákia, s a már említett Izland is nagyrészt a létszámbővítésnek köszönheti, hogy ott lehet. Mert csípjen meg valaki, de mi tényleg ott leszünk!!! :)

Dream Team 2015

Álomcsapatot alkotni nehezebb, mint azt sokan gondolnák, s tökéletes csapat nem létezik, valaki úgyis kimarad – az enyém így sikerült… A kapuban nem Neuer, nem Buffon, de még csak nem is Courtois áll – a ManUnited pocsék évet tudhat maga mögött, De Gea viszont a világ egyik legjobb kapusává érett. A középpályára szükség van egy szűrőre, Modricnál ennél alkalmasabbat keresve sem találhattunk volna kivéve Nagy Ádámot. Konoplyanka szereplése csak azok számára meglepetés, akik egy Sevilla meccset sem láttak idén, De Bruyne tavasszal, Özil ősszel volt gólpasszkirály. A két barcás csatár mellett fájó szívvel hagytam ki CR-t, aki idén hiába lőtt megint sok gólt, a nagy meccseken megint csendben maradt – Lewandowski Bundesliga rekordot döntött, s az EB selejtezők gólkirályaként vezette ki a lengyeleket a kontinenstornára. A portugálon kívül Aubameyang (Dortmund) és Higuain (Napoli) számára is csak a kispadon maradt hely, mint ahogy egy 22 fős keretből Thomas Müllert (Bayern München) és Ivan Rakiticsot (Barcelona) sem lehetne kihagyni. Íme, a végeredmény!

Király

Fiola Guzmics Lang Kádár

Németh K. Nagy Ádám Gera Dzsudzsák

Priskin Böde

Akár ez is lehetne, de maradjunk ennél! :)

De Gea (Manchester United)

Boateng (Bayern München) Chiellini (Juventus) Marcelo (Real Madrid)

Modric (Real Madrid)

De Bruyne (Wolfsburg/Manchester City) Özil (Arsenal) Konoplyanka (Sevilla)

Messi (Barcelona) Lewandowski (Bayern München) Neymar (Barcelona)

A jósgömb titkai, avagy mit várok 2016-ban?

Kedvesem nem kimondottan nagy futballszurkoló, de kedvenc csapataim egy-egy pikáns meccsére rá tudtam venni az ősszel. Velem nézte, ahogy a Barcelona a földdel teszi egyenlővé a Real Madridot (0-4), majd azt is, ahogy a Fradi legelőször kikapott a Groupamában, ráadásul a Derbin, az Újpesttől (0-1). Ezek után biztos, hogy a nyári EB-n a magyarok meccseit nem vele szeretném majd nézni… :) Ja, ami a tornát illeti: amennyiben nem kerülnek össze korábbi fázisban, a németek a franciákkal vívják majd a finálét, a gallok sikere mellett szólhat a hazai pálya. A magyarok a portugálok mögött, jobb gólkülönbséggel továbbmennek a második helyen a csoportból!

Jose Mourinho szarkasztikusan fogalmazott a sorsdöntő Chelsea-Porto BL meccs után: valami olyasmit mondott, hogy szurkol Iker Casillasnak, hogy teljessé tehesse trófeagyűjteményét, mert Európa Ligát még nem nyert sosem. Idén ez a pillanat is eljön: a Klopp féle Liverpoolt legyőzve a portugálok nyerik a második számú európai kupasorozatot!

A szövetség és a spanyol igazságszolgáltatás közös „agyszüleménye”, hogy idén sajátos helyszínen rendezik az el clásicókat: a börtönben, amivel a zsarolási ügybe keveredő Benzemával, illetve az adócsalás miatt ülő Neymarral és Mascheranóval vállalnak szolidaritást a társak. Apropó, Madrid. Megérzésem szerint nem marad trófea nélkül tavasszal a Real. Nincs még behozhatatlan hátrányban a Barca mögött a Ligában, a BL-ben verhető ellenfelet kaptak a 16 között (AS Roma), s Zizou első meccsét látva motivációs gondok biztosan nem lesznek a csapatnál. A játékoskeret van annyira izmos, mint a Barca vagy a Bayern München, szóval senki ne írja le tavasszal a habfehéreket!

Néhány tipp még a tavaszra! Nem kell nagy jóstehetség ahhoz, hogy megmondjuk, idehaza bajnok lesz a Fradi, Böde gólkirálysága viszont már nem egyértelmű, mivel Diagne és Torghelle jól hajráztak az ősszel. A Premier League-t tizenkét év után megnyeri az Arsenal, a Leicester City BL selejtezőt játszhat, a Chelsea pedig az Európa Ligás helyekre fut be. A Bundesligában a Hertha lecsúszik a BL-ről, beelőz a Wolfsburg és a Leverkusen, de az Európa Liga indulás is óriási bravúr! Guardiola bajnoki címmel búcsúzik Münchenből, s átveszi Manuel Pellegrinitől a stafétabotot a Manchester Citynél. A Juve kihasználva riválisai botlásait, gyengébb szezonkezdete ellenére megvédi címét Olaszországban.

Persze, a varázsgömb is tévedhet… Mindenkinek áldott, szeretetben megélt újévet kívánok, vigyázzatok magatokra, egymásra 2016-ban is!