Hűség és büszkeség a Pázmányon (is) - interjú a lilavérű főszervező bloggerünkkel, Csepely Dáviddal

Bizonyára váratlan Csepely Dávid számára, hogy így kezdem a Vele készült interjút, de rengeteg közös vonás van bennünk. Lássuk csak... Egyszerre indult Pázmány Ligás karrierünk, mindketten hűségesek maradtunk szeretett klubunkhoz, mely névváltozáson esett át (mi KPI-ből lettünk Budapest Celtic, ők meg Zoknis Hobbitokból Pázmány Yellow Sox), mindketten szívesen foglalkozunk blogírással, mindkettőnk kedvenc színésznője Jennifer Aniston, mindketten Fradisták vagyunk… Ja, Ő csak szeretne lenni nem!:) Ő tipikusan nem az a divatszurkoló, aki magasról tesz a magyar labdarúgásra, s csak Cristiano Ronaldókat bálványoz. Ő valóban szurkoló, aki akkor is kitartott az Újpest mellett, amikor nagyon nem ment a csapatnak. Akinek igen markáns véleménye van a magyar fociról, ezt olvashatjátok is majd. S aki nélkül nem lenne az a PLL, ami – szervezői feladatai mellett ugyanis a Blogra is marad ideje, s vidám, szórakoztató Beharangokat (olykor Kiharangokat…) gyárt – köszönjük, Csepó! Na de minek köszönhető a névváltoztatás? Mit gondol csapata erősségének? Miért szereti Firenzét? Melyik világhírű hátvédhez hasonlítja őt egyik ellenfele? Fogadjátok szeretettel a másodosztály friss bajnokát, a Pázmány Yellow Sox csapatkapitányát, Csepely Dávidot!Bizonyára váratlan Csepely Dávid számára, hogy így kezdem a Vele készült interjút, de rengeteg közös vonás van bennünk. Lássuk csak... Egyszerre indult Pázmány Ligás karrierünk, mindketten hűségesek maradtunk szeretett klubunkhoz, mely névváltozáson esett át (mi KPI-ből lettünk Budapest Celtic, ők meg Zoknis Hobbitokból Pázmány Yellow Sox), mindketten szívesen foglalkozunk blogírással, mindkettőnk kedvenc színésznője Jennifer Aniston, mindketten Fradisták vagyunk… Ja, Ő csak szeretne lenni nem!:) Ő tipikusan nem az a divatszurkoló, aki magasról tesz a magyar labdarúgásra, s csak Cristiano Ronaldókat bálványoz. Ő valóban szurkoló, aki akkor is kitartott az Újpest mellett, amikor nagyon nem ment a csapatnak. Akinek igen markáns véleménye van a magyar fociról, ezt olvashatjátok is majd. S aki nélkül nem lenne az a PLL, ami – szervezői feladatai mellett ugyanis a Blogra is marad ideje, s vidám, szórakoztató Beharangokat (olykor Kiharangokat…) gyárt – köszönjük, Csepó! Na de minek köszönhető a névváltoztatás? Mit gondol csapata erősségének? Miért szereti Firenzét? Melyik világhírű hátvédhez hasonlítja őt egyik ellenfele? Fogadjátok szeretettel a másodosztály friss bajnokát, a Pázmány Yellow Sox csapatkapitányát, Csepely Dávidot!

Zoknis Hobbitokként kezdtetek, ám már ősszel is Pázmány Yellow Sox-ként sokkoltatok a másodosztályban. Minek köszönhető a névváltozás?

Zoknis Hobbitok korunkban úgy néztek ránk az emberek, mint lelkes amatőrökre, aranyos kis gólyákra. Amikor viszont elkezdtük magunkat komolyan venni, úgy döntöttünk (mindenki, kivéve a világ legnagyobb Gyűrűk Ura rajongóját, Pálvölgyi ’Páva’ Andrist), hogy új név kell. Tartottunk egy szavazást, és a Sör névvel szemben szoros győzelmet aratott az én ötletem, a Pázmány Yellow Sox. A Boston Red Sox baseballcsapat adta az ihletet. Ebben van utalás a korábbi nevünkre, benne van a színünk, illetve az egyetemünk neve, hogy ha bármilyen külsős kupán elindulunk (2014. Jogász Kupa, III. hely), tudják, honnan jöttünk.

Hogy kerültél a csapatba? Lett volna lehetőséged vagy szíved eligazolni másik együtteshez?

Ahogy a legtöbb gólya, én sem sokat tudtam a PLL-ről korábban. Felvettem a Labdarúgó Bajnokságot Neptunon, kérdeztem a Tutoromat, hogyan kerülhetek be, mondta, hogy nem tudja, de keressem meg Kiss Ádit. Így is tettem, ő pedig a Zoknis Hobbitokhoz irányított. A közhiedelemmel ellentétben tehát én nem vagyok a csapat alapító tagjai között, viszont az első PLL meccs óta Zoknis Hobbit vagyok.
Annyira nem vagyok jó játékos, hogy el akartak volna rabolni más csapatok, meg a hűségem sem kérdőjelezhető meg, tudja ezt, aki ismer. A PLL-ben csak a Yellow Soxban, vagy annak egy leendő kistestvérében tudnám magam elképzelni.

Az idei szezon rólatok szólt a másodosztályban. Megértetek a feljutásra?

A feljutásra már tavasszal is megértünk, az első osztályra viszont talán még idén sem. Ez látszólag ellentmondás, viszont a két dolog különbözik. Szerintem a II. osztályban már kevés volt számunkra a kihívás, azonban az első osztály lehet, hogy jövő tavasszal is nagy falat lesz. Vannak félelmeim látva egy Blancos, egy Rangers vagy egy Jam-Jam mérkőzést. De minden meccs más és mi is mások lennénk egy magasabb osztályban.

Melyik a legemlékezetesebb és legrosszabb szezonod?

A legemlékezetesebb szezon a 2014. tavaszi (tehát az előző) szezon volt, így különösen fájó, hogy nem tudtuk szépen befejezni (gondolok a Budapest Rangers elleni elbukott osztályozóra).
A legrosszabb szezon számomra pont az idei volt. Bosszantóan kevés játékban töltött percem volt, mivel nagyon sokan vagyunk, sokat kell cserélni. Így viszont nehéz felvenni a ritmust (5 percenként 3 percet játszani nem a legjobb), ezért egész szezonban formán kívül voltam. Bízom egy jobb folytatásban.

Az én általam is megtekintett PYS és Zoknis Hobbitok meccsek alapján úgy érzékeltem, a támadójátékra van kihegyezve a csapat, az megy különösen jól nektek. Mit gondolsz, mi hiányzott az eddigi áttöréshez?

Én viszont pont úgy érzem, hogy a védekezés a legjobb fegyverünk! Ugyanis az a csapat, amelyik nem tud nyerni, ha hátrányba kerül, nem számít támadóspecialistának (lásd az idei szezont, ahol kétszer fordult elő, hogy nem mi lőttük az első gólt: a No. 1 SE és a Buda FC elleni meccseken, és összesen 1 pontot szereztünk ezeken a találkozókon). Nekünk az sosem megy, ha futunk az eredmény után. Én azt gondolom, hogy a felállt védekezésünkből kitörő támadásaink az erősségünk. Így igazából nem tévedtél a kérdéssel, de úgy helyesebb, ha azt mondjuk: nekünk előbb jól kell védekeznünk, hogy aztán jó lehessen a támadójátékunk.

Állíts össze egy álomcsapatot a PLL-ből azokból, akikkel együtt, s akik ellen pályára léptél!

Ez egyébként nem túl fair kérés. PLL-ben együtt csak a mindenkori Yellow Sox játékosokkal játszottam, abból nem könnyű egy top5öt megnevezni (melyik ujjamat harapjam le?); az ellenséget (hivatalos szóval: ellenfelet) viszont sosem szerettem dicsérni.

DreamTeam: Kapuban: Végh Ádám ’Husi’ – Védő: Pálvölgyi Gábor, ’Kétszéle’: Popovics Bence és Pálvölgyi Andris ’Páva’, Elöl: Trinn Andris

Rémálmaim: Kapuban: Szabó Andris (Vaskapu Jam-Jam) – Mezőnyben (posztokat direkt nem): Mohammed Daybis ’Moha’ (Vaskapu Jam-Jam), Kovács Tomi (AS Iustum II), Kovács Kristóf (AS Iustum II), Lukács Vince (Budapest Rangers). Rémálom csapatot tehát azokból a csapatokból és játékosokból tudtam összerakni, akik ellen játszottam, és nem mindig sikeresen, leginkább sikertelenül szerepeltünk. (Szándékosan azt a csapatnevet írtam be, amilyen néven akkor futottak a csapatok, mikor az ütközetek voltak.)

Hogy kerültél a PLL szervezőbizottságába, s élvezed a munkát?

Már nem is nagyon emlékszem. Ami rémlik, hogy nemhivatalos szervező, amolyan tanácsos voltam már 2013. tavaszán, mivel sok időt töltöttem a PLL hétfőkön. Boér Imre Hunor, az akkori főszervező hozzáadott a Facebook csoporthoz, ahol a PLL krémje osztotta egymásnak az észt, és kikérte az én véleményemet is néhány szituációban. Hivatalosan 2013. őszétől voltam szervező. Kb. egy éve, a tavalyi Pázmány Kupa előtt pedig felkértek arra, hogy 2014. tavaszától legyek én a főszervező. Nem sokat gondolkodtam, szívesen elvállaltam a munkát, viszont emellett még legyen időm dolgozni, tanulni és (főleg) csajozni is… Sosem unatkozom!

Honnan jött az írói vénád?

Az írás valahogy a vérembe ivódott. Ez óhatatlan, ha az ember ennyire sportfüggő és rendszeresen olvas cikkeket, blogokat. Az Újpest FC Népsport blogjának (Hűség, Büszkeség) voltam a társszerkesztője korábban, persze a PLL Blog Beharangja egészen más műfaj. Az az írói vénán kívül még a saját illetve a netes humor (Trollfoci-szerű) egyvelege. Túlzás nélkül állítom, hogy ez bárkinek menne, csak neki kell állni és jön magától!

Mesélj gyermekkorodról és családodról!

Budapesten születtem, de Balatonalmádiban nőttem fel. Veszprémben jártam középiskolába. Normális, szokásos gyerekkorom volt, van egy húgom is, a szüleink elváltak.
Nem igazán tudok mit kiemelni, a sport (főleg a foci) és a csajok körül járt az eszem mindig is, szerintem ezzel vagyunk így néhányan.

Kedvenc étel és ital?

Kedvenc ételem a lasagne. Szeretem az olasz ételeket. Italt nem tudok kiemelni. Az alkoholt már majdnem egy éve bojkottálom, ha megyek valahová, almafröccsöt iszom.

Kedvenc színész/színésznő?

Tom Cruise és Vince Vaughn holtversenyben a kedvenc színészeim. Színésznőknél Jennifer Aniston az etalon.

Kedvenc film?

Ha a kedvenc meccsemet be lehet számíttatni filmnek, akkor a 2010-es őszi derby, A Hatnull a kedvencem. De mivel egy Fradista a kérdezőm, gondolom, ezt nem fogadja el válasznak, ezért a Top Gun, a Harcosok klubja, a Marley meg én, és a Rush c. filmeket tudnám kiemelni, de a Rocky és a Star Wars filmeket is rendszeresen megnézem, főleg karácsony előtt. Nekem ezektől lesz ünnepi hangulatom.

Kedvenc író, könyv?

Nem fogok hazudni: szégyen vagy nem, én ritkán olvasok könyveket. A kötelező olvasmányokon felül általában újpesti futballisták könyveit (Bene Ferenc, Kovács Zoli, Kabát Peti) olvastam el, vagy zenészek, történelmi szereplők vagy egyéb hírességek könyveit. Amióta meg egyetemre járok, van mit olvasnom…

Milyen zenét szeretsz?

Külföldiek közül Depeche Mode a legnagyobb kedvencem, de elég sokféle zenét szeretek, igazából mindenevő vagyok. Hazaiak közül Kispál és a Borz, Kiscsillag, Heaven Street Seven és Hiperkarma a kedvenceim.

Mi a hobbid?

Ha van egy kis szabadidőm, akkor meccset nézek, ha meg épp nincs meccs, akkor én csinálok az xboxon. Vagy filmeket, sorozatokat nézek. De mostanában kevés a szabadidőm.

Álmaid országa és városa?

Olaszország, Firenze. Gyönyörű város, gyönyörű színű focicsapattal megspékelve. Ha nem magyarnak születtem volna, biztos firenzei digó akarnék lenni.

Mit vinnél magaddal egy lakatlan szigetre?

Ha arra gondolok, hogy Tom Hanksnek milyen jól jött volna egy öngyújtó... De biztos, hogy ha lenne nálam egy labda, nem azért lenne, hogy ő legyen a képzeletbeli barátom.

Három legfontosabb dolog az életedben?

- Újpest, család, szerelem.

Mióta szurkolsz az Újpestnek?

1992. július 18. óta. Egyébként viccet félretéve is. Nem emlékszem, mikor tudtam meg, hogy mi az az Újpest, tehát valószínűleg mióta az eszemet tudom, újpesti vagyok.

Állíts össze egy nemzetközi/magyar álomcsapatot!

Az álomcsapatom ’98-tól napjainkig:
Bíró Szabolcs – Sergio Ramos, Urbán Flóri, Forró Gyula – Simon Krisztián, Véber Gyuri, Totti, Pető Tamás – Ronaldo, Rajczi Peti, Rooney

Mit gondolsz Dárdai Pálról és a magyar válogatottjáról? Miben látod a magyar foci fejlődésének lehetőségét?

Nem az eszetlen stadionépítési pénzmosásban, az biztos (meg nem a székelyzászló elkobzásban). De nem is az olyan akadémiákban, ahol nyálasszájú puhányokat nevelnek ki. Szerintem a magyar focinak lehetne jövője, és bár az aranycsapathoz még csak hasonlónk sem lesz többé, azért egy ’jó közepes’ európai csapat még lehet belőlünk, mint mondjuk a horvátoké. Ugyanis az lehetetlen, hogy egy feleolyan népes országból olyan labdarúgók kerülnek ki, akik a Real Madridban, Atletico Madridban vagy a Barcelonában játszanak (Modric, Mandzukic, Rakitic), nekünk meg a legjobb játékosunk is egy Dinamo Moszkváig jutott… A nagy számok törvénye alapján is biztos, hogy legalább annyi tehetség van az országban, mint a horvátoknál (ha már őket hoztam példának), csak nálunk nem a vagány, kemény, technikás, tökös legényeket választják ki, hanem a nyámnyila kis... Szóval egyszerűen nálunk már a kiválasztásban hiba van, valószínűleg a magyar edzők és tehetségkutatók is ugyanolyan korruptak, mint a politikusaink, és nem a tehetséges játszik a csapatban, hanem akinek az apukája földhöz meg trafikhoz jutott…

Dárdai Pali is a hozott anyagból tud dolgozni (bár ő Guzmicsot meg Devecserit hál’ Isten nem hozott), így ő sem fog sokkal jobb eredményeket elérni, mint elődei, bár a meglévő keretnek gerincet és szervezettséget adott. De azért ne szálljunk el! Kiket vertünk meg? Feröer, Finnország, és nem kaptunk ki a románoktól. Ez csak a közelmúltunkhoz képest számít nagy sikernek.
A magyar futballnak egyelőre nincs is olyan része, amivel elégedettek lehetnénk, mindenben sokat kell fejlődnünk.

Van életmottód?

- Only God can stop me.

Mit üzensz a PLL-nek és az olvasóknak?

A PLL-nek azt, hogy ne éljenek vissza azzal, hogy a spori ritkán ad lapot és ne verekedjenek! Az olvasóknak pedig, hogy ne hagyják abba az olvasást, illetve aki érez magában affinitást és tehetséget, jelentkezzen bloggernek!

CSAK A PÁZMÁNY!!!

Róla mondták…

Pálvölgyi András (csapattárs): „Csepely Dávidot 2012 szeptemberében ismertem meg. Bár nem alapító tagja a Zoknis Hobbitoknak, mégis úgy tekintek rá, mintha az lenne. Nem csak csapattárs, hanem egyik legjobb barátom, akire mindig számíthatok a pályán és azon kívül is. Betonvédő, akin kevesen tudnak átmenni, és szépen irányítja hátulról a támadásokat. A magánéletben egy vicces, jó indulatú lila srác! Remélem, még sokáig fogok tudni vele együtt játszani, mert sosem fogom elfelejteni a nyári kupákat és csapatépítőket. Úgy gondolom, hogy megérdemelte a PLL főszervezői címét! Lelkes, és jó gondolatai vannak! További sok sikert kívánok neki, bár nap, mint nap beszélünk, szóval ezt elmondom neki ott is!”

Pásztor Zoltán (csapattárs): „Dávid a csapat szíve. Szívén viseli a csapat es az egész PLL sorsát is, remek szervező, odaadó munkával végzi a feladatát. A pályán jól látszik rajta mindig a küzdeni akarás, nem adja fel, megállás nélkül hajt, és annak ellenére, amit gondol, egyáltalán nem lóg ki a csapatból, azok közül, akik jóval többet fociztak, mint ő. Remek szervező, nagyon jó társaság, és bátran lehet mondani, hogy mindenki kedveli, szereti.”

Pulay Dániel (Gradus): „Sokat gondolkodtam rajta, melyik mai futballistára hasonlít Dávid, mind játékstílusában, mind emberileg. Én Raphael Varane (Real Madrid) mellett döntöttem, aki védőként egy alázatos, rendkívül sportszerű, gyors és fiatalsága ellenére kellő játékintelligenciával rendelkező játékos, aki részt vesz a támadásokban is. Mindenki egy picit más valójában, mint ahogy a pályán viselkedik, de szerintem ő játékon kívül is ilyen.”

Rimay István (Buda FC): „Dávid igazi karakán ember, ami látszik a játékán is. Bár a labdával nincs olyan jó barátságban, mint az Újpesttel, mindig mindent belead, és semmilyen más eredményt nem fogad el, csak a győzelmet. A haja is mindig jól áll, valószínűleg ő is, mint szeretett válogatottunk, Hajas Lacihoz jár. Dávid a Pázmány Liga egyik motorja, lelke, nem lehet nem kedvelni.”

Smitnya Sándor (blogger kolléga): „Dávidot elsős kora óta ismerem, emlékszem, kezdetben a szépreményű Zoknis Hobbitok egyik hangadója volt. Talán kevesen tudják róla, de az Újpest nemhivatalos népsportos blogjának is szerzője, így nagyon örültem anno, hogy egy rutinos bloggerrel bővült a szerkesztőség. Az elmúlt években már nemcsak a beharangok ura lett, hanem a PLL szervezése is az ő kezébe került. Sajnos a munkáját játékosként már nem volt alkalmam megítélni, azonban az általam is ismert problémákat egyenesen és a becsületére hallgatva kezelte.”

Köszönjük a figyelmet!!!!