Kötélhúzás, galamblövészet, egyéni szinkronúszás - egyszer volt sportok az olimpiákon

1. Kötélmászás1. Kötélmászás

Az „alapító atyák" egyik, azaz egy olyan sport, ami már az első, 1896-os athéni játékokon helyet kapott a táncrendben. Az indulók közül csupán két görög, Nikolaosz Andriakopoulosz és Thomasz Xenakisz tudott feljutni a 14 méter magas kötél tetejére. És nem elég, hogy ülőhelyzetből indulva és csak a kezüket használva kellett feljutniuk, de a szigorú ítészek még a mászók stílusát is pontozták. A későbbi olimpiákon (1904, 1906, 1924 és 1932) annyival volt könnyebb az indulók dolga, hogy csak 7 méter magasba kellett feljutniuk.

2.Kötélhúzás

A népszerű angol vásári szórakozás 1900 és 1920 között öt olimpián szerepelt a programban – nyilvánvalóan a britek kedvéért. A bennfentességet mi sem bizonyítja jobban, mint, hogy 1908-ban három brit csapat is indulhatott – el is vitték mindhárom érmet. A versengés lényege az volt, hogy az egyik nyolc fős csapat a másik egységből legalább hat lábat áthúzzon a középvonalon. Ha ez öt perc alatt egyik félnek sem sikerült, akkor azt nézték meg, hogy melyik csapat állt közelebb a győzelemhez.

3. Élőgalamb-lövészet

Amilyen bizarrul hangzik annyira az is volt: a verseny abból állt, hogy a lövész megpróbált minél többet eltalálni a vele szembe felengedett galambok közül. Aki kétszer egymás után nem méltóztatott lőni, az kiesett. Az 1900-as párizsi játékokon a sasszemű és biztoskezű sportvadászok mintegy 300 galambot szedtek le – a döntő végére a tetemek beborították a lőteret. Az izgalmas sportág valamiért soha többé nem került a játékok műsorába.

4. Lovas távolugratás

Ez a pompás sportág szintén csak egyetlen alkalommal, az 1900-as játékokon szórakoztatta a nagyérdeműt. A belga Constant Van Langendonck 6.10 méteres ugratással nyerte a számot 17 induló közül. Azonban a versenybírók és a nézők egy emberként unták a délceg urak viaskodását, és a távolságokat is kevesellték. Így a derék belgának nem nyílt módja, hogy megvédje címét.

5. Akadályúszás

Az 1900-as párizsi olimpia, úgy látszik, amolyan tesztolimpia volt, ugyanis az akadályúszás is ekkor szerepelt először és utoljára. Pedig ennek azért meg volt a maga varázsa: a Szajnán rendezett viadalon az úszóknak a 200 méteres táv során a folyó áramlatain kívül olyan akadályokkal kellett megküzdeniük, mint a víz fölé kifeszített rudak, amiken át kellett mászniuk, vagy azok a csónakok, amelyek alatt át kellett úszniuk. A számot egyébként a 200 méteres gyorsúszásban is diadalmaskodó ausztrál Frederick Lane nyerte.

6. Roque

Egy újabb olyan sportág, amit ma legfeljebb kocsmák udvarán, nyári forróságban néhány sör kíséretében játszanánk – de semmi esetre sem olimpián. A 20. század hajnalán az új évszázad játékának kikiáltott roque életképtelenségét azonban fényesen bizonyította az 1904-es St. Louis-i olimpia. Mindössze három amerikai úriember érezte úgy, hogy ő a krokett egy rövidnyelű ütővel űzött hibrid változatában akar olimpiai bajnok lenni. Erőfeszítéseiket annyiban siker koronázta, hogy nevük fennmaradt az utókor okulására: az első helyet Charles Jacobus, a másodikat Smith Streeter, a harmadikat Charles Brown szerezte meg.

7. Motorcsónakverseny

Az igazi úri huncutságnak számító szabadidős tevékenység 1900-ban még csak bemutató sportágként, 1908-ban azonban már a program teljes jogú tagjaként vett részt. A nyílt A kategóriában egy francia hajó, a két méter alatti hajók számára kiírt B és a 6,5 és 8 méter közötti C kategóriában egy-egy brit hajó győzött. A játékok végeztével azonban úgy döntött a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB), hogy a motorcsónakázás bizony nem illik a játékok programjába.

8. Jeu de paume

A franciák által „igazi tenisznek" nevezett sport gyökerei valahová a koraújkorba nyúlnak vissza, amikor a fedett pályás labdajáték során még kézzel ütötték vissza a sportemberek a labdát. Valamikor az 1600-as években kezdtek el előbb kesztyűt, majd ütőt használni – ekkor leginkább a ma fallabdaként ismert játékra hasonlított a jeu de paume. Az ötkarikás játékokon egyszer mérkőzhettek a sportágnak hódolók: 1908-ban az Egyesült Államok legyőzte Nagy-Britanniát. Több induló nem is volt...

9. Club swinging

A modern ritmikus gimnasztika előfutárának tekinthető sportág kétszer, 1904-ben és 1932-ben szerepelt a játékokon. Utódjával ellentétben a club swingingben a sporteszközök (kötél, karika, labda, szalag, ütők) jellemzően nem hagyták el a sportoló kezét. Maradjunk annyiban: ráfért a sportágra a vérfrissítés.

10. Egyéni szinkronúszás

A későbbi évtizedek játékain is volt, hogy mellényúltak az illetékesek a sportágválasztással: az egyéni szinkronúszásnak biztosan van értelme, de, hogy nem az a tipikus idegtépő, olimpiára kívánkozó látványsport az biztos. A vízálló sminkben parádézó hölgyek csak három olimpián (1984, 1988, 1992) ugorhattak a vízbe. Miután mindhárom alkalommal egy-egy amerikai, kanadai és japán hölgy állhatott a dobogóra, a döntéshozók belátták: nincs értelme erőltetni a magányos vízibalettet.