A legtovább Itáliában pihenhettek a csapatok, hiszen a szokásoknak megfelelően csak szeptember második hetében indulnak el a Serie A küzdelmei. Az idén a tavalyinál unalmasabb harcnak lehetünk szemtanúi, hiszen az esélyesek közül a Romát, a nagycsapatok közül a Laziót lehet kihúzni - de örvendetesen együtt maradt a Parma csikócsapata valamint szédületesen megerősödött a Fiorentina, úgyhogy most sem fogunk panaszkodni az unalomra!Ha fogadni szeretnénk, akkor nem lesz könnyű dolgunk: a Milan-Juve-páros abszolút aranyesélyes, azaz ha szeretnénk a látnok szerepében tetszelegni, akkor tehetünk az Interre (nem sok eséllyel) vagy tippelhetünk egy parmai csodára, egy római feltámadásra - kb. 2 %-os eséllyel...
A legnagyobb esélyesként az ítészek a Juventust emlegetik: azt elmúlt két év finoman szólva sem a zebrák sikereitől volt hangos, így most Moratti elnöknek mélyen a zsebébe kellett nyúlnia! Legelőször is kirúgta 2004-re teljesen erőtlenné vált Lippit, s leigazolta helyére a Milannal, a Reallal és a Romával már ötszörös bajnok Fabio Capellót, akinek zsenialitását már mindenki ismeri - s ha Rómában két olyan hektikus, kényes ember mellett kibírta ép ésszel, mint az elnök Sensi és Totti, akkor Torinóban sem lehet nehéz dolga :). Az öntörvényű maestro alapos nagytakarítást tartott: távozott a helyi legenda Antonio Conte, akinek s szerződését "hajlott kora" miatt nem akarták meghosszabbítani; az örök csere, Salvatore Fresi; a nemrég még nagy reménységnek tartott Christian Zenoni a Sampdoriába és némi meglepetésre a sokszoros U-válogatott, s tavaly már sokat és jól játszó Enzo Maresca is a Fiorentinába - érte legalább 5 millió eurót kaptak. Több mint kétszer ennyi bevételre tettek szert Marco di Vaio eladásából: a sokszoros válogatott csatár erre a nyárra unta meg, hogy stabilabb helye van az olasz válogatottban mint a klubcsapatában. A Valenciában garantálta neki Ranieri a kezdőbeli helyet, majd augusztus végén a válogatottban stabil kezdőemberré előlépett Miccolit is száműzték Firenzébe Ibrahimovics érkezése miatt. Közben persze érkeztek is Torinóba - az új edző a szokásoknak megfelelően hozta magával bizalmi embereit is: Zebinát, aki nem hosszabbította meg lejáró szerződését a farkasoknál s nagy kedvencét, a középpálya tengelyét, a brazil Émersont, aki majd egy hónapos huzavona után 14 millió euró és a fiatal Mateo Brighi játékjogáért cserébe került Torinóba - pedig nagyon csábította őt a Real Madrid és a Barcelona is! Az alkudozás árnyékában egy vérbeli szélsőre is szert tettek: a Serie A egyik legjobb középpályása, a cseh Mark Jankulovski Udineséből mindössze 3.5 millió euró és Parisi ellenében a zebráké lett. A középpálya teljes átalakítását a fiatal francia válogatott irányító, az Auxerre-t szerződése lejártával elhagyó Olivér Kapo érkezése tette teljessé. Bár több tehetséges fiatal érkezett vissza kölcsönből, Vaio távozásával szükségessé vált még egy csatár is, hiszen Trezegól és Del Piero is roppant sérülékeny: erre a posztra nagyon olcsón, Mutu kölcsönvételével sikerült egy klasszist igazolni - közben elengedték az egykoron világklasszis matadort, Marcelo Salast végleg, ingyen a Riverbe - majd pár nap múlva a román már vissza is tért Londonba. Az átigazolási szezon legvégén még robbantottak két nagy bombát is az Öreg hölgynél: érkezett az Interből Fabio Cannavaro, a világ legjobb emberfogója s leigazolták 12 millió euróért az Ajaxból a Romával sokáig tárgyaló svéd Zlatan Ibrahimovicsot - ezért kellett mennie Miccolinak.
Így Torinóban összeállt a Parmát UEFA- és hazai kupagyőzelemig vivő Buffon-Cannavaro-Thuram-trió, azaz adott a stabil védelem, akik kiegészülve a piroslapkirály uru Monteróval és Legrottagliéval, a bal/jobb szélen pedig Zebinával/Zambrottával, sokkal stabilabbnak tűnik mint a tavalyi "csodakvartett". A középpályán is nyüzsögnek a klasszisok: a középső részen Appiah és Émerson is a védekezés nagymestere, ráadásul a brazil kiváló irányító is; a bal oldalon Nedved idén is a gárda karmestere lesz. Ráadásul bevethető még középen Tacchinardi, szélen Camonaresi és Kapo - szóval csodás napok elé néznek a drukkerek! A csatársorban biztos helye van a Del Piero-Trezeguet-párosnak, a kispadon Zlatan ül majd, s bevetésre vár az uru Zalayeta is - talán nem kellett volna Miccolit elengedni? Valószínűleg Capello megpróbál egy pár élénk színt varázsolni a Juve tavalyi szürke, unalmas játékába - Il Commandantétől biztosra vehető a kőkemény védekezés és a fantasistás játékmód (tavalyi kedvence, Totti utódja Piero lehet) - de az eredménykényszerrel is számolnia kell, azaz ne várjunk olyan támadójátékot idén a Juvétől, mint tavaly a Romától!
A tavaly a scudettót fölényesen hazavivő Milan keretében nem volt nagy jövés-menés ezen a nyáron: Ancelotti nagyon helyesen azt gondolta, hogy fölösleges változtatnia a tavaly bevált csapaton, csak össze kell csiszolni a gárdát egy jobb BL-szerepléshez. Távozott jó pár kiegészítő ember: az argentin Redondo, aki 2002-ben még a BL legjobbjaként érkezett a Realtól, de súlyos térdsérülése miatt csak vegetált; a kölcsönből visszatért Domaraud Törökországba, Martín Laursen a Villába, a válogatottban remeklő, de klubszinten nevetséges Roque Junior a Leverkusenbe (azóta kétszer is bekerült a hét válogatottjába!) igazolt. A tehetséges, de a kezdőre még éretlen fiatalokat szokás szerint kölcsönadták erősödni kisebb kluboknak: idén Sarr, Boriello és Kutuzov is így járt. Ancelotti szisztematikusan erősített: minden csapatrészbe igazolt egy-egy nagy játékost. A védelembe érkezett a tönkrement Laziótól a holland Jaap Stam, a világ egyik legjobb középhátvédje, aki így Nestával együtt a világ legjobb duóját alkotja majd. Ráadásul kölcsönből visszatérhetett végre az argentin Coloccini is, aki immáron stabil válogatottnak vallhatja magát. A középpályára érkezett a francia Vikash Dhorasso a Lyontól, orvosolni a Milan szélső-problémáit - bár nagy kérdés, hogy lesz-e helye a kezdőben. A csatársorba is érkezett egy igazi világklasszis: a Chelseatől kölcsönvették egy évre az argentin Jorge Crespót, az egykori olasz gólkirályt, aki 2002-es súlyos térdsérülése óta nem találja egykori formáját. Pippo Inzaghi nyáron rásérült beteg térdére, így már "csak" Sevcsenko és Tomasson maradt a csatársorba, ezért kellett sürgősen keríteni egy jó támadót. Így aztán a tavalyi gerinc az új fiúkkal igazán kiváló elegyet alkot majd: a védelemben Dida, Pancaro és Cafú helye biztosnak tűnik, ellenben középen nagy lesz a tolongás: Nesta helye atombiztos, ám mellé Maldini, Stam és Coloccini is pályázik; a széleken pedig Simics és Kaladze a tartalék. A középpályán idén is Kaká lesz az irányító, mögötte a jól bevált Gattuso-Pirlo-duó védekezik (kifogástalanul), akik közül Pirlo lesz a segédirányító. A negyedik helyre Seedorf tűnik legesélyesebbnek, azaz Rui Costa idén is a kispadon csücsül majd, ráadásul Ambrosinit sem adták el pedig őt a Real Madrid hívta! S vész esetén bevethető két szélső, Serginho és Dhorasso is, középen pedig a tehetséges Brocchi... A csatársorban Seva helye biztos, mellette a tavaly 10 gólt termelt Tomasson lehet a kezdő, ám ha Crespo és Inzaghi meggyógyul és formába lendül, akkor a dán ék mehet vissza a kispadra. Ancelotti minden bizonnyal most sem fog kibújni a bőréből, azaz egetverően szép játékot most se várjunk a Milantól, hiszen mindent az eredményesség alá rendel az egykori kőkemény védekező középpályás - pedig egy ilyen keret ilyen zsenikkel sokkal szórakoztatóbb mutatvánnyal is előállhatna mint eddig!
A dobogó harmadik helyére az Inter a legesélyesebb: Milánóban Moratti elnök mindent egy lapra tett fel, mint a Barcelonában Laporta: majd 50 millió eurós befektetéssel iszonyatosan megerősítette az amúgy sem szűkös keretet a hőn áhított bajnoki cím eléréséhez - ám ha nem nyernek, akkor az adósság maga alá temetheti az egész klubot! Új műsorhoz új férfi kell! - vallják Itáliában is, így a 2003 októberében kinevezett Alberto Zaccheroninak mennie kellett, hogy helyet készítsenek az olasz edzőgeneráció legifjabb titánjának, a Lazióval az elmúlt két esztendőben csodát csodára halmozó Roberto Mancininek. Ha egy folyamatosan gyengülő, anyagi csőddel küszködő klubnál a fizetési nehézségek ellenére képes volt jó csapatot összerakni, akkor nálunk egyenesen a mennyekben fogja érezni magát - gondolhatta csapat technikai igazgatója, Fachetti. Az új edzőnek új keretet adtak át: először is eladták a tavaly csalódást okozó játékosokat - a francia jobbhátvéd, Jerome Brechet a Real Sociedadba került másfél millió euró ellenében, a VB-bronzérmes Ümit Davalát pedig harmadannyiért adták el végleg a Werder Bremennek. Ingyen elengedték honfitársát is, a jobbszélső futógépet, Okant a Besiktashoz. Távoznia kellett az elmúlt idényt doppingolás miatt kihagyó Sierra Leone-i tehetséges csatárnak, Mohamed Kallonnak is, akiért 5 millió eurót kasszírozhattak az AS Monacótól, s ingyen elengedtek pár fiatal, de tehetségét nem bizonyító játékost is: Nathan Coe a PSV-hez, Sammarco az AC Milanhoz igazolt, valamint nem hosszabbították meg a dán, a 2004-es EB-n egyébként remekül játszó Thomas Helveg Lombardi szerződését sem. Eladták Adanit a Bresciának - pedig ő tavasszal még a válogatottba is befért - s az Itáliában csak szenvedő Farinóst kölcsönadták Mallorcára! Az érdekes pályát befutott chilei Mauricio Pinilla is elkerült a klubtól: őt két éve igazolták le, s eladták játékjogának felét a Chievónak, ahol kölcsönben szerepelt, majd tavaly a Celtával esett ki a spanyol első ligából - most a Chievo 1 millió dollárért eladta Mauricio "50 %-át" a portugál Sportingnak, ahol kölcsönben tölt el egy évet. Ugyanígy járt a francia Stephane Dalmat is, ő is kölcsönből kölcsönbe, a Tottenhamból a Toulouse-ba került. Az Interre mindig is jellemző volt, hogy előszeretettel gyűjti be a fiatal tehetségeket, akiket aztán kisebb klubokhoz adnak kölcsön - s általában kallódnak el - ezúttal Sorondo, Ventola, Biava, Beati, Moreau és Potenza járják be ezt az utat.
Az új fiúkat már Mancio válogatta ki: az első új fiú június 1-jén a Lazio 32 éves tízszeres válogatott balhátvédje, az EB-kerettag Giuseppe Favalli volt. A bekk évek óta megbízható teljesítményt nyújtott a Serie A-ban, ráadásul lejárt szerződése miatt pénzbe sem került, s kétéves szerződést kötöttek vele. A következő három érkező az elmúlt szezonban gyatra középpályát hivatott megerősíteni: mivel a klubnak klasszis szélsői vannak, ezért már Mancio beleegyezésével nagyon bölcsen két védekező középpályást és egy vérbeli irányítót igazoltak, ráadásul mindhármat ingyen! Először a Real Madridból kiszorul argentin junior-világbajnok Esteban Matías Cambiasso érkezett a klubhoz július 2-án, aki 2008-ig írt alá. A következő érkező egy igazi nagy név, az argentin zseni, Juan Sebastian Verón volt, aki amióta 2001-ben elhagyta a Laziót, formán kívül játszik. Őt kölcsönbe engedte el a Chelsea egy évre, de ahogyan Angliában játszott, valószínűleg könnyű szívvel el is adják majd jövőre, ha megfelelt Itáliában. A harmadik középpályás már kissé nehezebb menet után érkezett a klubhoz: a holland Pitbull, Edgar Davids aláírásáért majd egy hónapot kellett tárgyalni ügynökeivel. A négyképűek királyának a Juvénél lejárt a szerződése, de nem akart hosszabbítani, annyira megsértődött a sok kispadoztatás miatt, ezért is adták oda pedagógiai okokból tavasszal a Barcának. A vízhordó itt a Real elleni meccstől eltekintve nagyon jól játszott, s marasztalták is a blau-gránák, ám majd ötmillió eurós fizetési igényeit nem tudták kielégíteni - az Inter viszont igen, ráadásul külön öröm, hogy a helyi rivális, a Milan orra elől sikerült megkaparintani őt. Hároméves szerződést írtak alá vele. A fenti sztárok érkezése mellett eltörpült, hogy érkezett egy új csatár is: július 7-én a görög Lampos Choutost igazolták le az Olympiaikosz Pireusztól - természetesen ingyen. A védelmet azonban Mancio még mindig gyengének ítélte, ezért megvásárolta a Boca Juniorstól a Copa Americán lévő Nicola Burdissót, potom 3.5 millió euróért. Bármily hihetetlen is, ezen a nyáron ő került az új fiúk közül a legtöbbe! A klub vezetői mégis annak örültek a legjobban, hogy Christian Vieri mégis csak marad a klubnál: az egykoron 45 millió euróért a Laziótól vett csatár a szezon végén sztrájkba kezdett, hogy engedjék el őt - de végül is sem a Chelsea, sem a Barca, sem a Real nem vitte el, maradt hát Milánóban. Bobót a szurkolók sem marasztalták, annyira rosszul esett nekik, hogy el akar menni - a csatár egyébként az eredménytelenséget unta meg, hiszen már 31 éves, nincs olyan sok hátra a pályafutásából. "Érkezik" még egy erősítés is a klubhoz: Francesco Coco, a sokszoros válogatott bal oldali hátvéd és középpályás a klub orvosa szerint végre teljes értékű harcosként kezdheti meg a felkészülést - már három éve sérüléssel bajlódik a klasszis játékos. Egykori kedvenc középhátvédjét, a szerb Szinisa Mihajlovicsot is magával hozta a fővárosból, s megszerezte a szélsőhátvéd brazil Zé Mariát is a Perugiától. Az átigazolási szezon végén távozott némi meglepetésre Cannavaro a Juvébe, s érkezett érte Carini a kapuba, elpasszolták Lamouchit a Genovába és felbontották a tavaly érkezett, de szívbetegsége miatt nem is edző szenegáli Khalilou Fagida szerződését is. Így aztán kialakult egy olyan bombaerős keret, amellyel a bajnoki címen kívül bármilyen eredmény az ő és a klub bukását okozza. A kapuban a mostanában már kissé leeresztő Toldo erős vetélytársat kapott az uru Carini személyében, előttük Materazzi vezényli a Cordoba-Zanetti-Favalli-triót, akik mellett Coco és Pasquale a baloldalon, Gamarra és Burdisso pedig középen bevethető - Cordoba lesz egyébként a "kényszerjobbhátvéd". Elöl elméletileg Cambiasso és Davids védekezik, Verón pedig irányítja a két szélsőt, akik jobbnál-jobb lasztikkal tömik Adrianót: azaz Vierinek idén marad a kispad! A védekezésben Christiano Zanetti és Emre a másodvonal, széleken alapemberként van der Meyde és Sztankovics játszik majd, de Kily Gonzales, Karagiunisz és Zé Maria is az oldalvonalon toporog, azaz nem fog egy-két sérülés esetén Mancini kétségbe esni. Ha egy csatárral játszanak, akkor a lassan szupersztárrá váló Adriano kezd, ha ketten rohamoznak, akkor Vieri kel fel a kispadról a görög Choutos, az argentin Julio Cruz és a nigériai Martins mellől, akik közül az utóbbi az első számú tartalék. Ha ez a 4-3-2-1-es szisztéma csak fele olyan jól fog működni, ahogyan ezt most felvázoltam, akkor végre nyer valamit az Inter - ha nem, akkor jöhet a jövő nyári csődeljárás...
A negyedik helyre a papírforma szerint a Parma a legesélyesebb - annak ellenére, hogy a kék-sárgák egyetlen játékost sem igazoltak ezen a nyáron! Természetesen sokan tértek vissza kölcsönből, ám legjobban annak örülnek a helyiek, hogy megtartották az immáron a felnőttválogatottban is egyre markánsabb szerepet betöltő ifjakat. A Parmalat anyagi összeomlása miatt idén is alapos keretszűkítést hajtottak végre: a nagyok közül elengedték Milosevicset az Osasunába és Nakatát a Fiorentinába, Benito Carbone a másodosztályt választotta, a legérzékenyebben viszont a válogatott hátvéd, Mateo Ferrari Romába való távozása érintette a tavalyi gárdát. Összesen 14 játékos érkezett, de ebből tízen kölcsönből vissza, a többiek pedig kölcsönbe, s az egy szem Maccaronén kívül csupa eddig még ismeretlen fiatal... Ám mielőtt sajnálni kezdenénk őket, ne feledjük, hogy minden évben kitermelnek egy-két gyöngyszemet az ificsapat kagylóhéjából: tavalyelőtt eladták Cannavarót, felfedezték Ferrarit, tavaly elment Adriano, befutott Gilardino. Panaszra éppenséggel idén sincs okuk: a védelemben Freyt a Serie egyik legjobb kapusaként emlegetik, Bonera a válogatottban is bemutatkozhatott, a kis Cannavaro és az ifiválogatott Potenza pedig idén futhat be végleg. A középpályán megmaradt a tavalyi Marchionni-Bresciano-Donadel-Morfeo mag, akik kiegészülhetnek a brazil Juniorral és Bonanóval - azaz Gilardino megfelelő támogatást kaphat, hogy idén is harcban legyen a gólkirályi címért. Az idén nyáron rengeteg nagycsapat által körüludvarolt ék méltó társat kapott az Angliában már bizonyított Maccarone személyében - s mérget vethetünk arra, hogy az Amauri-Rebecchi-Gibbs-Zicu-Ruffini-Oyola-sorból legalább ketten még idén befutnak!
A Parmánál talán egy kissé több esélye van a jelentősen meggyengült AS Romának, akik elvesztették vezérüket, Fabio Capellót, aki magával vitte Émersont és Zabinát Torinóba; távozott a védelem oszlopa, Samuel a Capello egykori egyesületébe, a Real Madridba; Carew pedig szintén egy egykori realos, Del Bosque kedvéért Törökországba igazolt - de legnagyobb örömükre Francesco Totti nem költözött a spanyol fővárosba, pedig minden jel erre utalt. Szerény véleményem szerint azért korai még temetni a botdó-sárgákat: Samuel helyére érkezett két rutinos válogatott játékos, a francia Mexés és az olasz Ferrari, Émerson helyére jött az EB-n is bizonyított Simone Perrotta, a csatársorba pedig az egyiptomi Mido a Marseille-től. Így aztán a Sensi elnök által a semmiből előhúzott új edző, Rudi Völler mester csapatában a védelemmel nem lehetnek nagy gondok, hiszen Pelizzoli már válogatott szintű kapus, előtte Mexés, Ferrari és Chivu a világ bármelyik csapatába beférne, ráadásul a nyáron felfedezett Európa-bajnok Dellasz is ebben a csapatrészben szerepel - a széleken pedig két olyan veterán harcos vár bevetésre mint Christian Panucci és a világbajnok Candela, hogy a tavalyi szezon felfedezettjéről, a jobbhátvéd brazil Manciniről már ne is beszéljünk! A középpályán a Tommasi-Dacourt-Perrota-trió fog védekezni a fantas(zt)ista Totti mögött és helyett, míg a csatársorban Cassano helye biztos - mellette három olyan sokszorosan bizonyított csatár tülekedik majd az egyetlen helyért, mint Delcecchio, Mido és Montella. Ha a helyi közönségkedvenc, Völler nem hagyja eluralkodni a csapaton a nem túl értelmes Totti önfejűségét, hozzáteszi a tehetséges játékosok tudásához német precizitását és taktikai fegyelmét, akkor a legnagyobbakat is megszorongathatják!
Essen szó a szokásos titkos esélyesről is: idén az én favoritom a Fiorentina. Az élvonalba csak a tavalyi jogi csűrés-csavarás után visszakerült lilák alaposan megerősödtek ezen a nyáron: a csatársorba érkezett Portillo, Obodo és Miccoli; a középpályára Nakata, Ujfalusi, Guigou, Enzo Maresca és Jörgensen! Nagy kár, hogy a védelemből Lupatellin kívül nincs igazán kimagasló egyéniség, s ez lehet a csapat Achilles-sarka. Ám ha az ifjoncok összekapják magukat, s a sztárok hozzák magukat, akkor akár az 5. helyre is odaérhetnek!
