Macklin igazi brit erényeket csillogtatva a nyitó gong után azonnal támadásba lendült, és folyamatosan tapadva, sokat ütve igyekezett védekezésre kényszeríteni Sturmot. A 32 éves címvédő a tőle megszokott módon lassan kezdett, és az első menetekben főként arra koncentrált, hogy ne hagyjon rést a magasan tartott kettősfedezékén.
Az gyorsan nyilvánvalóvá vált, hogy a látványos kezdés nem csak rövid fellángolás volt Macklin részéről, és az ír bunyós jottányit sem engedve támadásban maradt, Sturm pedig gyors ritmusváltásokkal, kontrákkal, majd később megelőző támadásokkal – köztük kemény fejre irányuló felütésekkel – próbálta elkerülni, hogy riválisát teljesen magára húzza.
Macklin ezt természetesen nem hagyta annyiban, és ennek köszönhetően szinte végig látványos állóháborút láthatott a lelkes helyi publikum.
A mérkőzés záró harmadába fordulva még közel sem lehetett biztos a dolgában Sturm, ugyanis Macklin lendülete csak nem akart elfogyni (a 8. etap körül volt azért egy kisebb holtpont), illetve a címvédő jobb szemhéja a 11. menetben fel is szakadt. A 12., záró felvonás, és annak is az utolsó perce méltó befejezése volt a látványos, ide-oda hullámzó összecsapásnak, ugyanis a két öklöző szinte mindent egy lapra feltéve támadásba lendült, és a védekezést sutba dobva igyekezett kiütéssel lezárni a találkozót.
Az idő előtti befejezéshez – ami végül elmaradt, és a pontozókra maradt a döntés – talán Sturm állt közelebb, igaz Macklin inkább csak elfáradt a mérkőzés végére, de megfogva nem volt. A bírók végül megosztva (113–115, 116–112, 116–112) Sturmot látták jobbnak, aki ezzel megőrizte világbajnoki címét, míg a remek teljesítményt nyújtó 29 éves Macklin 2006 szeptembere után szenvedett ismét vereséget.
