Ökölvívás: Káté nem versenyez többet az amatőrök között

Szántó Imre tanítványa a bajnokságon a 69 kilogrammosok elődöntőjében – a tavalyihoz hasonlóan – Bacskai Balázstól kapott ki, és amint az a magyar szövetség közleményéből kiderül, az volt amatőr karrierjének zárófelvonása.

Káté a 2000-es évek egyik legjobb magyar amatőr öklözőjének számít, két vb-bronza mellett két-két Európa-bajnoki ezüst- és bronzérmet is nyert, és három olimpián szerepelt.

Mint mondta, pályafutásában éppen az ötkarikás események jelentették a negatívumot, olimpián ugyanis nem tudott maradandót alkotni, míg legnagyobb sikerének a 2003-as és a 2009-es vb-bronzot tartja.

A 34 éves bokszoló annyit még elárult, hogy vonzó számára a profi boksz, ezért reméli, csak amatőr karrierjét zárta most le.

– Hogy értékelted a Bacskai elleni hétvégi OB elődöntődet a 69 kg-ban?
– Nagy meccs volt, finom kis adok-kapok, azt hiszem, hogy rendes verekedést láthattak a nézők mindhárom menetben. Egy valami nem kérdéses, Bacskai vitte a meccset. A mester azon poénkodott, hogy „előtte azon gondolkodott, melyik kórházba visz majd a meccse végén", de – szokása szerint – szerencsére most is csak viccelt, én meg megspóroltam neki a kórházjárást. Öcsi bácsi szakmailag annyit fűzött hozzá a találkozónkhoz, hogy jobban kellett volna Bacskai felőrlésén dolgoznom és akkor esetleg meg lehetett volna csípni a meccset. A felkészülésemmel nem volt gond, az utóbbi 4-5 hetet erőteljesebben meghúztuk. Az igazság az, hogy a hidegben nem nagyon tudok és nem is szeretek kijárni futni, mert mindig megfázom, futópadunk meg még nincs a Fradiban. Ezzel szemben a szakmai kondit növeltük jelentősen, e téren nem is volt gond. Minden összevéve leginkább talán az segített volna, ha visszaléphettem volna az időben mondjuk nyolc évet – viccelődött a februárban 35 éves klasszis, a 10 magyar bajnoki aranyat is nyert Káté.

A Magyar Ökölvívó-szövetség készített interjút Kátéval.

– A nézők soraiban többfelé is azt lehetett hallani, hogy ezt a Gyulát valószínűleg aznap láttuk utoljára bokszolni.
– Nem tudom, hogy hallgatóztak-e vagy miből találták ki, de valóban így van, eldöntöttem, hogy befejezem az amatőr pályafutásomat.

– Ezek szerint Bacskai mondatta ki veled a végső szót.
– Igen, tavaly is, idén is őt szerettem volna elkapni, egyebek mellett ez motivált. A tavasszal sokkal jobban elintézett, mint most, de a lényeg, hogy idén kétszer is vesztettem ellen, hiába feszültem meg. Viszont akárhogy is nézzük, összességében én vezetek, vagy ha úgy tetszik én nyertem 4:2-re. Úgy gondoltam, hogy az előnyöm jegelésének legjobb módja az lesz, ha itt és most abbahagyom. Húsz év amatőr bokszot zártam le a lépésemmel.

– Ennek a két évtizednek a csúcspontjaként melyik meccsedre, melyik versenyedre emlékezel szívesen?
– A két világbajnoki érmemet említem meg, 2003-ban Bangkokban, 2009-ben Milánóban is kemény ellenfelek ellen 4-4 meccset nyertem a bronzokig.

– A mérleg másik serpenyőjében mi szerepel a fő hiányérzet rovatban?
– Azokról a csak négy évente rendezett kisebb összejövetelekről sajnos nem sikerült érmet hoznom.

– Milyen újabb motivációt találtál a jövőd számára?
– Vonz a profi élet, bízom benne, hogy mégsem Bacskai Benji volt az utolsó ellenfelem a pályám során.