CS. Z. 2014.12.12 20:20 Frissítve: 2015.03.19 01:08

Szív és hit mellé koncentrációt - közepesről indulnak tovább Tomoriék

Női kézilabda-válogatottunk egy-egy győzelemmel, döntetlennel és vereséggel a csoport második helyén jutott tovább a középdöntőbe – ahova két pontot visz – a hazai Eb-n. Az alábbi amolyan gyorsértékelés, amely során közepest osztunk, ám a skatulyázást elfeledjük, s úgy véljük, lehet ebből még jeles is.

Triscsuk (5) vezeti a magyar válogatott házi góllövőlistáját (Fotó: Szabó Miklós)

Úgy járt a magyar válogatott, mint a diák, aki a félév előtti témazáróra nem kellően gyakorol be egy feladatot, s a rossz jegy következtében a bizonyítványába közepes kerül. Innét pedig már rendkívül nehéz jelesre megfelelni az év végén, az ismert rendszerben a folytatásban szinte csak színötössel lehet.

Nemzeti csapatunk kudarcot vallott a spanyolok öt plusz egyes védekezése jelentette feladványban, s ezzel nagy esélyt szalasztott el a hőn áhított Budapest felé vezető úton. Mert ez a lehetőség, s vele a két pont már elúszott, és hasonló nem biztos, hogy lesz Debrecenben.

A spanyolok elleni mérkőzésben az az igazán dühítő, hogy a lányok csak magukat hibáztathatják, minden értelemben élvezték a hazai pálya előnyét, ám hiába volt meg az erő, hiába volt meg a szív, a koncentráció épp a hajrára fogyott el, s a pontszerzés kicsúszott kézből, pedig a dán–román döntetlen következtében az iksz is megbecsülendő eredmény lett volna.

S félő, hogy a csütörtöki meccs meghatározó lehet az Eb szempontjából. Amikor még a fellépés előtt erről beszéltünk – tudniillik mennyire lehet vízválasztó a csoportkör utolsó találkozója – Németh Andrással, a kapitány érezhetően nem akarta feltétlenül ebbe az irányba elvinni a beszélgetést, de a találkozó előtt még a lengyelek győzelme is erre játszott rá.

A találkozó után a kapitányok (a szövetségi és a csapat-), Németh és Tomori egyaránt arról beszéltek kínjukban, hogy tanulni kell a hibákból. Az biztos, hogy a spanyolok és az oroszok elleni meccs olyan volt, amikből bőven lehet, értelemszerűen sokkal többet, mint a lengyelek elleni sima győzelemből. Az nyilvánvaló, hogy a magyar válogatott – jelenlegi állapotában – nem olyan játékerősségű csapat, amely az európai élmezőny bármelyik tagja ellen a tuti siker reményében léphet pályára, az pedig így simán benne van, hogy egy-egy kiélezett összecsapást elveszítenek a lányok. De hogy mi hiányzik ahhoz, hogy hasonló esetekben a mi oldalunkra billenjen a mérleg? A magunk részéről két összetevőt látunk fontosnak, és sajnos egyik probléma sem orvosolható egyik meccsről a másikra.

AZ ELSŐ CSERE
Kihasználta első cserelehetőségét Németh András, a magyar női kézilabda-válogatott szövetségi kapitánya az Európa-bajnokságon: Klivinyi Kinga helyére a 18 éves Tóth Gabriella került be a nemzeti csapat keretébe. Tóth Gabriella a románok ellen már bevethető. 

Az első: több nyerő ember kell; a második: a magyar csapatnak gyorsabban kell reagálnia meccsszituációkra.

Görbicz Anita hiányában Tomori vette át a vezérevezős pozícióját, ő egyedül azonban Eb-szinten kevés. A spanyolok ellen rögtön meglátszott, amikor leült pár percre pihenni, viszont az 52 perc játék épp a meccs hajrájában ütött volna vissza koncentrációban, nála is elcsúsztak labdák, becsúsztak hibák. Mellette Szucsánszki Zita, Kovacsics Anikó és Bódi Bernadett töltött két óránál többet a pályán a tornán, ám a Fradi irányítója eddig indiszponált a kontinensviadalon (ráadásul pontatlan: 7/19-es lövésmutató, 37 %), Kovacsics nagy munkát végez, de a spanyolok ellen ő sem fogott ki jó napot, fontos ziccert hibázott, s egyébként is igaz, hogy a szélekről kevesebb ráhatása lehet egy játékosnak a meccsre.

Pedig posztonkénti lebontásban vannak pozitívumok is. Kapusaink például eddig jól teljesítettek, a két kritikus meccs nem rajtuk múlt. Triscsuk Krisztina görbiczi módon dobálja a heteseket (14/14) és a védekezése is elsőrangú. Beállóban Mayer Szabina is rendre hozzá tudott tenni a csapat összteljesítményéhez (7/8, 88 %), hiába azonban a jó benyomás, az egy félidős „használhatóság” ront az összképen. Ez igaz a jobbátlövő Planéta Szimonettára is, aki hiába kiváló adottságú játékos, az önbizalmát erősíteni kell, hogy – amint az orosz meccs is mutatta – képes legyen meccset eldöntő játékossá kinőni magát. (Ez persze nem elsősorban a válogatottnál kezelendő terület.)

 

S ami az akut problémákat illeti, azokat maguk a játékosok sem rejtették véka alá. Tomori például a spanyolok öt plusz egyes védekezésében látta a vereség okát, s igaz, ami igaz, a mieinknek hagyományosan hajlamos megzavarodni, ha az ellenfél megbontja a hatosfalat. Az utolsó  12 percben hat labda „ment el” a két átlövő, Planéta és Tomori tanácstalanságán, miközben egyszer sem futott neki a csapat a korábban gyakran elővett „háromirányítós” szerkezettel.

Nem lehet azonban csak a stábra mutogatni akkor, amikor Kovacsics maga ismeri be például, hogy hiába a felhívás, későn érzékelték, Carmen Martínnak ennyi helyet sem szabad hagyni. Aztán az utolsó percekben a védekezés meg annyira túlkompenzált, hogy magyar emberelőnyben (!) az irányító Nerea Pena lőtt gólt jobb kézzel jobbszélről, Marta Mangué pedig többször is betört azon az oldalon (lásd győztes gól). Tegyük hozzá: a szélsővédekezés is olyan, amely nem ezen az Eb-n okoz először komoly gondokat.

De hasonlóan összetett – ugyancsak koncentrációt is felvető – problémára utal, hogy míg a spanyolok végig figyeltek arra, hogy Kiss Évának és Herr Orsolyának alsó sarkokat lőjenek, addig a mieink a második félidő elején még gyönyörűen lövöldöztek felfelé Silvia Navarrónak, a végére viszont „elfelejtették” mindezt.

 

Egy egygólos vereség után viszont igazságtalan lenne temetni a válogatottat, s a magunk részéről az elődöntőt sem siratnánk még el, mert a csoportkör második helye arra legalább tökéletesen alkalmas, hogy a román, dán, norvég meccssorrend alatt előre lépdeljen.

Az viszont biztos már, hogy a jeleshez a románok ellen veszíteni nem lehet. És az év előző két meccse önbizalmat is adhat (33–23 és 28–22 ide), még ha a „szomszédok” játéka mást is jelent Cristina Neaguval, mint nélküle. Mást ne mondjunk, az 51 lövését (25 gól) aligha übereli bárki is a csoportkörben. 

NŐI  KÉZILABDA EB, 2014
A KÖZÉPDÖNTŐ PROGRAMJA
I. CSOPORT

December 13., szombat
16.00: Lengyelország–Dánia
18.15: Spanyolország–Norvégia
20.30: MAGYARORSZÁG–Románia
December 15., hétfő
16.00: Spanyolország–Románia
18.15: Lengyelország–Norvégia
20.30: MAGYARORSZÁG–Dánia
December 17., szerda
16.00: Lengyelország–Románia
18.15: Spanyolország–Dánia
20.30: MAGYARORSZÁG–Norvégia

A középdöntő részletes programját ide kattintva megtekintheti!

 AZ I-ES KÖZÉPDÖNTŐ CSOPORT ÁLLÁSA
 1. Norvégia 2 2 54–40 +14 4
 2. Spanyolország 2 2 56–48 +8 4
 3. MAGYARORSZÁG 2 1 1 55–50 +5 2
 4. Dánia 2 1 1 50–56 –6 1
 5. Románia 2 1 1 48–56 –8 1
 6. Lengyelország 2 2 45–58 –13 0
RENDELJE MEG JEGYÉT A JEGYED.HU SEGÍTSÉGÉVEL!

Középdöntős mérkőzések (Debrecen)

Négyes döntő (Budapest)

2014.12.22 11:10:04

Női kézilabda Eb 2014 nemzetisport.hu

Kristina Kristiansen 5.5 gólpasszt adott meccsenként • Kiss Éva leszorult a kapusok dobogójáról.

2014.12.21 17:17:32

Női kézilabda Eb 2014 CSERHÁTI ZOLTÁN

A Fradi irányítója 10 gólig jutott, de az olimpiai bajnok a szünet után magára talált, és felülkerekedett.

2014.12.21 15:08:46

Női kézilabda Eb 2014 nemzetisport.hu

A félidőben még a 2012-es aranyérmes vezetett eggyel, a szünet után Bundsen kivédte az ellenfél szemét.

2014.12.21 10:49:35

Női kézilabda Eb 2014 nemzetisport.hu

Ki a jobb? Magyarok! Na jó, de melyik? Itt a döntő, benne a magyar és a szlovákiai kézis szépség különleges fotóival.

2014.12.20 11:50:53

Női kézilabda Eb 2014 nemzetisport.hu

Horvát–szlovák meccs a döntőbe kerülésért: ezt kínálja a kézi Eb legszebb játékosát kereső versenysorozatunk mai felvonása.