A két együttes alapszakaszban vívott mérkőzésével ellentétben most a Pittsburgh Steelers remekelt az első félidőben. Ben Roethlisberger első tizenegy passzkísérlete pontos volt, a harmadikból és a hetedikből pedig Antonio Brown szerzett nem mindennapi touchdownokat: az első 50, a második 62 yardos TD-elkapás volt hivatalosan.

A Miami Dolphins mezőnygóllal szépített, a hazaiak azonban tovább növelték előnyüket Le’Veon Bell futott touchdownjával – igaz, a jutalompont nem sikerült.

Big Ben 20–6-os vezetésnél eladta a labdát (interception), amelyből a Miami ígéretes támadást vezetett, ám a vörös zónában James Harrison földre vitte Matt Moore irányítót, aki kiejtette kezéből a labdát, s odalett a pontszerzés lehetősége. Nem sokkal ezt megelőzően Matt Moore hatalmas ütést kapott Bud Dupree-től, ám némi ápolás után – egy játékot kihagyva – visszatért.

A Steelers az első negyedben 219 yardot szerzett támadásban, amelyre korábban egyetlen NFL-csapat sem volt képes a rájátszásban. Az első félidőben Big Ben 182 yardot passzolt, Brown négy elkapásból 125 yardnál (és két TD-nál) járt, Bell pedig 106 yardot és egy hatpontos szerzett futásból. A Pittsburgh támadóegységének sztárjai ihletett formában futballoztak – mondhatni…

A harmadik negyedben Moore-t ezúttal Mike Mitchell sackelte, a labdát pedig ismét a Steelers szerezte meg. A támadásból a Pittsburgh „csak” mezőnygólt szerzett, így 23–6-ra elhúzott.

Feltámadás helyett tovább folytatódott a Dolphins kálváriája: Moore ezúttal első kísérletre interceptiont dobott, a passzt Ryan Shazier csípte el, aki a meccs előtt szokásához híven félmeztelenül melegített be – a fogcsikorgató hideg ellenére. A Steelers kihasználta a turnovert: Bell második touchdownja után 165 yardnál járt, csapata pedig 30–6-ra vezetett. Bell ezzel megdöntötte Franco Harris klubrekordját az egy rájátszás-mérkőzésen elért legtöbb futott yardot illetően.