Írország tárt karokkal várta az amerikaifutball-hétvégét

Notre Dame Fighting Irish–Navy Midshipmen (Emerald Isle Classic), Dublin

Dublin igazi sportlázban égett. Az eredetileg rögbire használt Aviva Stadion 49883 jegye mind elkelt, több tízezer amerikai repülte át az óceánt, hogy élőben láthassa kedvenceit. Papíron a Navy a hazai csapat, de a városban járva az Irish-meztengerben csak elvétve bukkan fel egy-egy tengerészsapka vagy sál. Bármerre jár-kel az ember, a Szent Patrik Székesegyháztól a Trinity College-ig, a Guinness sörfőzdétől az Old Jameson whiskeyüzemig egyetemi futballrajongókba ütközik. A pubok csurig teltek, a várakozás óriási.

A Notre Dame edzője, Brian Kelly a harmadik szezonját tölti a Harcoló Íreknél és most kezd beérni a munkája gyümölcse. A támadóknál a tight end Tyler Eifert, míg a védőknél a linebacker Manti Te’o posztján az egész egyetemi liga talán legjobbja, mindketten csapategységük vezérei. A Navynél a harmadéves irányító Trey Miller kiválóan elsajátította csapata hagyományosan futásokra alapozott sémáját, de mellette passzolni is tud. A védőknél a külső linebacker Keegan Wetzel már többször bizonyította, hogy a támadófalat rombolva néhány sackért nem megy a szomszédba.

A meccs előtt a szurkolók hagyományos tailgate-eken (összetartásokon) bizonyítják, hogy hangerőben és fanatikus szurkolásban felveszik európai focit kedvelő kollégáikkal a versenyt. Dublin szórakozónegyede, a Temple Bar sörben úszik és akkor robban fel végleg, amikor az Irish Guard vezetésével bemasírozik az egyetem zenekara, a Notre Marching Band, majd rákezd az iskola indulójára. Innen már nincs megállás, az emberfolyam az apró ír házak közül kimagasló stadion felé kígyózik. Útközben még betekintenek a Main Roadon rendezett Navy összetartásra is, de a hangulat békés, hiszen az erőviszonyok és a szurkolói támogatottság alapján is érezhető, hogy a Tengerészeknek ma komoly bravúr szükségeltetne a győzelemhez.

Az ütközet az előzetes várakozásoknak megfelelően indult: a Notre Dame futásközpontú drive-ot vezetett és gyorsan kiderült, hogy az eltiltott running back, Cierre Wood pótlására bevetett Theo Riddick és George Atkinson III több, mint egyszerű cserék. Az első Fighting Irish-akció végén Riddick 11 yardos touchdownt szerzett, míg a következő Irish-drive-ot Atkinson egy 56 yardos futással koronázta meg.

13–0-s Irish-előnynél a második negyedben elérkezhetett volna a Navy momentuma. Az addig kiválóan játszó Notre Dame irányító, Everett Golson a red zone-ban adta el a labdát, ami kiváló lehetőség lett volna a Midshipmen felzárkózására. Trey Miller Navy QB azonban hasonlóan buta hibát vétve 77 yardos fumble touchdownhoz juttatta Stephon Tuitt Notre Dame védőfalembert (defensive endet). Tuitt 140 kilóját meghazudtolva nyargalt a végzónáig, az egyetem történetének harmadik leghosszabb fumble utáni visszahordott TD-jét szerezve. A Navynek a negyed vége előtt sikerült megszereznie első pontjait, amikor rosszul sáfárkodva az idejükkel TD-szituáció kialakítása helyett csak mezőnygólt rúghattak. Az öltözőbe 27–3-as Notre Dame-vezetéssel tértek a csapatok.

A második félidő újra felcsillantotta a fordulat lehetőségét. Tanulva az első félidő futójátékának eredménytelenségéből, a Navy három sikeres passzal átment az Irish védelmén és Shawn Lynch 25 yardos hatpontost szerzett. Az egész meccsre rányomta a bélyegét, hogy amíg Miller 192 yardot passzolt, a Navy triple-option támadójátéka 40 kísérletből mindössze csak 149 yardot termelt, ami végleg megpecsételte a sorsukat. A Navy folyamatos puntokra kényszerült, ami után először Atkinson, majd Riddick is futott TD-t szerzett: a 40–10-es Notre Dame-előny pedig már eldöntötte a meccs sorsát: Robby Toma slot WR 9 yardos touchdownja az utolsó negyeden már csak hab volt a tortán.

Az 50–10-es végeredménnyel végződött összecsapás után a két csapat játékosai összekapaszkodva hallgatták meg egyetemeik indulóit, így tisztelegve egymás a mérkőzésen mutatott helytállása előtt. A Navy-drukkerek emelt fővel fogadták csapatuk vereségét, az írországi kiruccanás élménye sokakkal feledtette a fájó kudarcot. A meccs éjjelén a városban tengerész egyenruhás kadétok és amerikai írek egymásba kapaszkodva kóstolgatták az írek legnemesebb nedűit. Mindenki érezte, hogy ennek a páratlan amerikaifutball-hétvégének valamikor a közeljövőben folytatódnia kell. Írország tárt karokkal várja távoli amerikai rokonait.