24 pontos hátrányból felállva nyert a Denver Broncos

Noha előzetesen pontzuhatagra számíthattunk, hiszen két kiváló irányító összecsapásáról volt szó, az első néhány labdabirtoklás során a védelmek domináltak. Ez a meccskép viszont csak addig tartott, amíg a Broncos nem kezdett el egyéni hibákból kiváló mezőnypozíciókat biztosítani a Chargersnek: egy elejtett punt, majd egy elbénázott kickoff return után gyakorlatilag ajándékba kapott pontokkal húzhattak el a hazaiak – így Peyton Manning megint jelentős, tízpontos hátránynál kerülhetett föl érdemben a pályára. A Broncos veterán quarterbackje lassan kezd hozzászokni ehhez a forgatókönyvhöz.

Az első negyedben a fent említett szituációkból megszületett 32 yardos mezőnygól (Nick Novak) és Philip Rivers Antonio Gates-nek kiosztott 15 yardos TD-passza után Eric Decker szépíthetett volna egy hosszú játékot követően, de a Broncos receivere érthetetlen módon elesett a saját lábában, ahelyett, hogy bevitte volna a labdát a Chargers célterületére. Ez elsőre még nem tűnt akkora problémának a Denver számára, akkor viszont az már igen, amikor három játékkal később Manning passza a veterán cornerback, Quentin Jammer kezében landolt, aki 80 yardot loholva vissza is vitte touchdownra a disznóbőrt, 17-0. Az első félidőben a labdavesztések aránya 1-3 volt, és a Chargers a labdaszerzés után mindig pontokat tudott szerezni, amit a második negyed végén egy nagyon szépen felépített, 66 yardos támadássorozattal egészített ki, amely szintén egy TD-t érő Rivers-Gates összjátékban csúcsosodott ki, így alakult ki a félidei 24-0-ás állás.

Peyton Manningék nem sokat voltak a pályán a meccs első felében, és akkor is el tudta hallgattatni őket a Chargers védelme, viszont a harmadik negyedet rögtön egy 85 yardos, változatosan összerakott drive-val indították, amelynek a végén Demaryius Thomas kapta el Manning 29 yardos átadását, így végre az eredményjelző kezelője is értesült arról, hogy a Denver Broncos Dél-Kaliforniában van. Mi az hogy, a következő labdabirtoklásból a San Diego már mezőnygól-távolságba jutott, amikor Elvis Dumervil kiverte a játékszert Philip Rivers kezéből, a szédülésre panaszkodó Tracy Porter távolléte miatt csapatba kerülő Tony Carter pedig – némiképp enyhítve a Broncos fumble problémáit –, felkapta azt, és 65 yardot szaladt vele a Chargers célterületéig, 24-14.

A játék képe a negyedik negyedbe érkezve sem változott. Miután a Chargers nem volt képes haladni a labdával, a harmadik játékrész végén indított Broncos-támadás, melynek során Manning egyszer egészen furcsa módon szabadult meg a rárontó védőktől, szintén a San Diego end zone-jában ért véget: ezúttal Eric Decker volt a hat egységnyi átutalás kedvezményezettje (24-21). Ami viszont ezután következett, az egészen hihetetlen volt. Az odáig még rendben van, hogy Tony Carter lehúzza az ellenfél leheletét a nyakán érző Rivers hosszú passzát, és a kedvező pozíciót kihasználva Manning ismét a Chargers vörös zónájába kalauzolja a vendégeket, de az már egészen elképesztő, ahogyan a játékot az utolsó másodpercben is módosítva, az akciót a lehető legkésőbb elindítva találja meg Brandon Stokley-t a célterületen, és veszi át a vezetést, 24-28.

Manning öt perccel a meccs vége előtt rontott passzt először a második félidőben – miután Rivers és Eddie Royal nem értették meg egymást, ami egy újabb interceptiont eredményezett –, de ez a támadás még nem hozott pontokat, nem úgy a következő: Rivers ismét Royalt kereste, viszont ismét közbelépett Chris Harris, és az elcsípett labdát 46 yardról vitte haza, ezzel mintegy lezárva a mérkőzést, San Diego Chargers–Denver Broncos 24-35. Peyton Manning karrierje 47. negyedik negyedben vagy hosszabbításban vezetett győzelmet érő drive-jával beérte Dan Marinót az örökranglista élén, ahogyan a Broncos lett holtversenyben a legnagyobb hátrányból felálló vendégcsapat az NFL-ben, és az egyetlen, amelyik 24 pontos hátrányból felállva két számjegyű különbséggel tudott nyerni. A Chargers és a Broncos győzelem-vereség mutatója egyaránt 3-3.