– A szünetben még kettő nullára vezettek...
– És a végén négy kettőre kikaptunk. Őszintén szólva egyelőre képtelen vagyok felfogni, hogy vereséget szenvedtünk. Tizenkét perc alatt kétgólos előnyt harcoltunk ki. Keresem a választ, hogy mi történt velünk. Hiányzott egy kis plusz. Nevezzük harmadik gólnak. Ha a fordulás előtt bevittünk volna még egy ütést a Schalkénak, a vendégek vélhetően nem állnak talpra.
– Mi indokolta, hogy a szünetben a balról a jobb oldalra vezényelte Thomas Tuchel?
– Megsérült a jobbszélsőnk, le kellett cserélni, engem irányított a helyére. Nem hátrány, ha az edző bízik a futballistában, és az sem, ha egy labdarúgó több poszton is hasznára lehet csapatának.
– Elismerést érdemlő hozzáállás. Tuchel edző hatvanegyedik percben hozott döntéséhez is ilyen pozitívan viszonyul? Miért cserélte le?
– Thomas Tuchel szereti kevergetni a lapokat, ami különösen a támadószekció tagjaira érvényes – rám is. Nem kérdőjelezem meg a döntését, nem foglalkozom vele, mert nem ez a dolgom. Ha lehetőséget ad, élni akarok a bizalommal.
– Otthon érzi már magát Mainzban – az öltözőben és a Bundesliga egyben?
– Két hónapja tartozom a klubhoz, két élvonalbeli mérkőzésen léptem pályára a csapatban – fejlődni akarok, és közben érzem, hogy minden szempontból jó úton járok.
– Visszatérve a Schalke elleni összecsapáshoz: a meccset talán lezáró tus, a harmadik Mainz-gól beviteléhez nem a rutin hiányzott?
– Nehéz kérdés. Nézze, megvertünk egy Bajnokok Ligája-résztvevőt – a Bayer Leverkusenre gondolok –, ezúttal viszont nem bírtunk az előző idényben a BL-ben menetelő együttessel. Passz. Csak a magam nevében beszélhetnék a tapasztalatról vagy annak hiányáról, de két élvonalbeli találkozóval a lábaimban inkább hallgatok…
A TELJES INTERJÚT A NEMZETI SPORT HÉTFŐI SZÁMÁBAN OLVASHATJA!
