Hová lett Thomas Hässler?

Vágólapra másolva!

2011.06.10. 12:11

Címkék

„Hová tűnt Damon Hill?” – röppent a magyar légtérbe 1997-ben egy mára szólássá váló kétségbeesés, amely megihlette szerkesztőségünket is, hiszen újonnan induló sorozatunkban egykori kedvencek visszavonulás utáni sorsával foglalkozunk. Postás, színész, alkoholista, szakértő, kommentátor, feltaláló, punkzenész és szexipari munkás: bizony, változatos ösvényeken vonulnak az örök sportpályák felé az egykori közönségkedvencek.

HOVÁ LETTEK?
Az NSO sorozatában már visszavonult sportolók jelenlegi életéről olvashat. Tekintse meg a korábbi részeket is!

Thomas Hässler, a zseniális képességekkel megáldott, 166 centiméteres „zsebirányító”, aki frenetikus rúgótechnikáját piciny lábainak is köszönhette, 1988 és 2000 között gardírozta a Nationalelfet, 101 mérkőzésen 11 találatot és tömérdek asszisztot elérve. Az 1966-os születésű, anno kiváló erőnlétű középpályás a Reinickendorfer Füchse neveltje, majd a Köln, a Juventus, a Roma, a Karlsruhe, a Dortmund, az 1860 München és az SV Salzburg gárdáiban kereste a kenyerét, aranyérmet sehol sem szerezve.

A CSÚCSON KELL ABBAHAGYNI
A középpályás ügyeit sokáig felesége, Angela Hässler képviselte (amíg el nem váltak), és amikor férje a Juventusba igazolt, a nej belefoglaltatta a szerződésbe, hogy az olaszok vegyenek neki egy kozmetikai stúdiót. Maga Icke is tudott azért alkotni. „Fejben és fizikailag is a csúcson vagyok” – nyilatkozta 2003-ban, pár hónappal azelőtt, hogy visszavonult. Na ja, a csúcson kell abbahagyni! Edzőként is lesznek remek meglátásai, hiszen már játékosként is bizonyította, hogy felveszi a harcot a legnevesebb magyar szakértőkkel („Ha bemegy, gól!”) is: „Semmiképpen sem akartunk Brémában gólt kapni. Ezt el is értük egészen addig, amíg az első gólt meg nem kaptuk.”

Válogatott mezben viszont kárpótolta magát nemesfémügyileg, mondhatni bőségesen: egy olimpián, három-három világbajnokságon és Európa-bajnokságon fordult meg, egyszer a kontinens, egyszer pedig a nagyvilág élén fejezve be a tornát. Az aprócska pontrúgás- és cselkirályt kétszer (1989, 1992) szavazták meg odahaza az év játékosának, a FIFA ugyanilyen választásán 1992-ben a harmadik helyen végzett, ebben az esztendőben lett ugyanis az Eb legjobb futballistája.

Az 1990-es vb selejtezői során a nemzet megmentője lett, majd a tornán a nagyvilág szemében is 1.95 méteresre nőtt. Csak a viszonyítás kedvéért: a Juventus ekkor 15 millió márkát fizetett érte (Torinóban a Roberto Baggio, Pierluigi Casiraghi, Paolo Di Canio, Salvatore Schillaci csatárnégyest gardírozta), majd 14 millióért a Romához került (itt meg Giuseppe Giannini, Claudio Caniggia, Andrea Carnevale, Roberto Muzzi és Ruggiero Rizzitelli voltak játszótársai).

A népszerű „Icke” 2004-es visszavonulása óta segédedzőként tevékenykedik, megfordult például a Kölnnél, majd Berti Vogts mellett a nigériai nemzeti tizenegynél. 2010-ben a Kilmarnock szerette volna elcsábítani menedzsernek, sikertelenül, mert a német családi okokra hivatkozva kosarat adott a skótoknak, és azóta is a „kecskéseknél” csiszolgatja a mai profik technikáját.

Egy osztrák (labdarúgó) tehetségkereső show-műsorban is szerepelt mint zsűritag, emellett a Jürgen Klinsmann, Andreas Köpke, Joachim Löw trió által fémjelzett Stiftung Jugendfussball nevű alapítvány kuratóriumi tagja is. 1996-ban alapította meg társaival a berlini székhelyű MTM Music zenei kiadót. Az istállónak olyan tagjai vannak, mint a norvég TNT, a Ten, Joe Lynn Turner, Doc Holliday vagy a Northern Light. Nem unatkozik éppen, a futballtól sem távolodott el, de mi tagadás, aligha ilyen karrierről álmodott, miután szögre akasztotta parányi cipőit…