Borussia Dortmund: nekünk nyolc!

A Bayern München nagy szívességet tett az éllovas Borussia Dortmundnak, ugyanis kora délután hazai pályán kiütötte azt a Leverkusent, amely öt pontra megközelítette az utóbbi hetekben a listavezetőt. A gyógyszergyáriak botlását viszont csak akkor használhatta ki a Dortmund, ha hazai pályán legyőzi az Európa-ligás helyezésért harcoló Freiburgot. Mint kiderült, a dortmundi lábak ezúttal sem remegtek meg.

A kötelező feladat a legnehezebb olykor, és jól tudta ezt a dortmundiak mestere, Jürgen Klopp is, aki nélkülözni kényszerült a gólerős, ebben az idényben 13 bajnoki találatnál járó paraguayi támadót, Lucas Barriost és csapatkapitányát, Sebastian Kehlt, míg a vendégeknél öten is hiányoztak eltiltás vagy sérülés miatt.

Leginkább a középpályán gyűrték egymást a felek az első tíz percben, és bátran próbálkozott a Freiburg is, ám legjobb támadójukat, Papiss Cissét szoros felügyelet alá vonták a hazai védők. A vendégek az Inter és a Real Madrid által is megkívánt középpályást, Nuri Sahint faragták leglelkesebben (őt a 28. percben le is kellett cserélni). Sokszor önmagukat sem kímélték a felek, ezt kevés híján a freiburgi kapitány, Heiko Butscher és sípcsontja bánta.

Az első kapura lövésre kissé sokat kellett várni, de azonnal gólt hozott, mégpedig a hazaiaknak: Marcel Schmelzer ment el a bal oldalon, beadása során a vendégvédők a labda helyett azzal voltak elfoglalva, hogy lebirkózzák Robert Lewandowskit, így a játékszer Mario Götze elé került, aki középről, 7 méterről nem is hibázott: 1–0.

Rögtön ezután Götze adott be jobbról, középen Jakub Blaszczykowski lőhetett volna tisztán, de berobbanó klub- és honfitársa, Lewandowski lesodorta lábáról a labdát nagy igyekezetében. A 36. minutumban egy újabb jó Schmelzer-beadás után Butscher az utolsó pillanatban mentett Lewandowski elől szögletre. A 43. percben aztán – miután a Freiburg-középpálya megtartotta kollektív székfoglalóját a Kíméletlen Belépők és Aljas Talpalások Akadémiáján – a freiburgi Oliver Barth ugratta ki sután Lewandowskit, aki köszönte szépen, elhúzta a labdát a kapus mellett és higgadtan a hálóba gurított: 2–0.

A második félidőben taktikusan őrizte előnyét a Ruhr-vidéki gárda, a vendégtámadások pedig továbbra is veszélytelenek maradtak. A 63. percben Lewandowski már csak a kapussal állt szemben és csúnyán mellékanalazta ballal a labdát, de a lengyel mosolyogva vette tudomásul bakiját, azaz a hazai játékosok már fél órával a lefújás előtt érezték zsebben a három pontot. Ám hajtottak tovább, hiszen a közönséget mindenekelőtt ki kell szolgálni...

Öt perc múlva újabb lengyel ziccer maradt ki: az igen aktív Kevin Grosskreutz húzta meg a balost, ám beadását Blaszczykowski nem tudta értékesíteni. Grosskreutz viszont nem hibázott: a 78. minutumban Lewandowski geometriai pontosságú passzával Götze lépett el a védelemtől, önzetlenül középre gurított és Grosskreutz tíz méterről a hálóba lőtt. 3–0. Jutalomjáték, a német oldalak „Spielkultur"-t emlegetnek...

A legvégén a dortmundi védelem mindenképpen szeretett volna gólt rúgatni Cissével, de Roman Weidenfeller nem hagyta, így már nem változott az eredmény.

Örömittasan ugráltak az egész második játékrészben a hazai drukkerek a világ egyik legszebb, leghangulatosabb stadionjában, a Signal Iduna Parkban (lánykori nevén: Westfalenstadion); tudat alatt, vagy talán nagyon tudatosan is már a bajnoki címnek örültek.

Igazuk van: ha nem is lehetetlen, de innen nehéz lesz elveszíteni...