Áruházi hírek – Malonyai Péter jegyzete

Ha elolvassák a Gulácsi Péter-interjút pénteki számunkban (6-7. oldal), egyértelműen kiderül, a magyar válogatott kapusa nem csupán Lipcsében érzi jól magát, hanem általában a Bundesligában. Nem mellékes ez, nálam semmiképpen, hiszen nem akárki mondja, olyan ifjú, aki nemcsak labdarúgóként, hanem felnőttként is igyekszik megfogalmazni magában, milyen a világ, amelyben él.

Ami engem illet, én is elfogult vagyok a Bundesligával, már csak azért is, mert 1963-as létrehozásával eleve történelmet írt. Annak idején Münchenben járva több hozzáértő is azzal kezdte, hogy létrejötte anyagilag megváltoztatta a futballvilágot. A részletek már a (futball)történelem részei, de ha arra utalok, hogy a profi futball őshazájában, Angliában a Fulham klasszisa, Johnny Haynes 1961-ben azzal törte át a gátat, hogy első labdarúgóként keresett 100 fontot egy héten (addig 20 font volt a plafon), képzelhető, mit tett a német üzleti alaposság a zsebekbe.

Aztán ott a Bayern München, ami olyan, mint egykor a reklám szerinti Fehérvár Áruház, ahol „mindig történik valami”. Aktuálisan az, hogy a bajorok méltán járnak a fellegekben, hiszen megnyerték a Bajnokok Ligáját, ráadásul veretlenül, miközben otthon sem hagytak kétséget afelől, hogy kimagaslanak a mezőnyből, száz gólt szerezve, tizenhárom pont előnnyel tartották maguk mögött a Borussia Dortmundot, amely szintén nem utcák-terek bajnokságába való társaság.

Feltehetően a ma rajtoló idény sem zárul majd másképpen, ám ha valóban e szerint sorjáznak az események, akkor sem lehet azt mondani a Bundesligára, hogy érdektelen a küzdelem. Ne feledjük, németekről van szó, akiknél természetes, hogy kiteszik a lelküket a pályán, küzdenek végkimerülésig, s arrafelé még a nagyvárosokban is él a tartományi lokálpatriotizmus, aminek megvan a maga bája – fogalmazok finoman – a fociban is.

És a legfontosabbat még nem is említettem, nevezetesen azt, hogy a Bundesligában szerepet kapó labdarúgók is hibázhatnak, ám valamennyien tisztában vannak a szakma alapjaival. Nem gond nekik a védő mellett bekanyarítani a labdát a kapu elé, a felemelt fej általános a pályán, a labdakezelés is rendben, ami megtanulható, mind tudják, tudniuk kell. Aztán persze jönnek a zseniális megmozdulásokra képesek, s rontanak az átlagon néha-néha, de ez csak jó, mert emeli a nívót, színesíti a látványt.

Péntek este pedig Bayern–Schalke.

Kezdődik.