Vuvuzela harsan, indul a 2013-as Afrika-kupa!

Tízen, mint az ANK-győztesek: a tornán részt vevő tizenhat csapatból tíz – Algéria, Dél-Afrika, Elefántcsontpart, Etiópia, Ghána, Kongói DK, Marokkó, Nigéria, Tunézia, Zambia – már korábban megnyerte az Afrika-kupát, hiányzik azonban a kontinensviadal legeredményesebb válogatottja, a hétszeres győztes Egyiptom. A korábbi győztesek közül szintén nem jutott ki a négyszeres aranyérmes Kamerun, illetve az egyszer-egyszer diadalmaskodó Kongói Köztársaság és Szudán. Nézzük a mezőnyt!

A SZOKÁSOS KIÜRÍTÉS

Az európai topbajnokságok edzői megint kesereghetnek a sajtóban, hogy kulcsjátékosaik az Afrikai Nemzetek Kupája irányába vették az irányt – a 368 játékos 55 országból gyűlik össze. Huszonhét európai bajnokság ad futballistát a kontinenstornára (Liechtenstein és Luxemburg is!), és hagyományosan a francia bajnokságból megy az ANK-ra a legtöbb légiós – szám szerint ötven (ebből 35 élvonalbeli klubban játszik). Az angol Premier League-ből 15, a portugál élvonalból 14, a spanyol Primera Divisiónból tíz, a Serie A-ból hat játékos tart az afrikai seregszemlére. Az érintett csapatok közül a legrosszabbul a francia Ajaccio járt, mely öt kulcsjátékosát veszítette el az ANK idejére, míg a Brestnek majd’ teljes védelme eltávozáson van. A Manchester Citynél Yaya Touré, a Tottenhamnél Emmanuel Adebayor hiányát fájlalják erősen.

ISMÉT PÁRATLAN ÉVBEN

1965 óta először rendezik páratlan évben az Afrikai Nemzetek Kupáját, a páros-páratlan váltás miatt van most két éven belül két torna. Az ok elsősorban az, hogy négyévente a kettős formaidőzítés – kontinensbajnokság, majd világbajnokság – óriási terheket rótt a nemzeti csapatokra. Az al-Dzsazíra több neves afrikai sportújságírót is megkérdezett torna előtti anyagában, melyben felvetődött egy másik régi kérdés is: érdemes-e kétévente rendezni a tornát?

„A kétéves ciklus hátulütője az, hogy nagyon sok ellenzője van. A klubok is meggondolják, hogy kell-e nekik olyan játékos, aki kétévente elmegy a tornára, a kisebb kluboknak – amelyeknek kevesebb pénze és karcsúbb kerete van – pedig óriási érvágás a kontinensviadal, hisz egy egész hónapra is elmehetnek kulcsembereik. Úgy gondolom, a négyévenkénti rendezés megfelelőbb lenne” – magyarázta a volt nigériai válogatott, jelenleg szakkommentátorként dolgozó Efan Ekoku.

Az ANK ugyanakkor kifejezetten jó televíziós nézettséget hozó esemény, nagy szimbolikus értékkel az egész kontinens számára – az afrikai szövetség (CAF) épp ezért nem akarja leváltani a kétéves ciklust. A televíziós nézettség jó hír, a rossz látogatottság már kevésbé: az előző kontinenstornán rendeztek meccset mindössze 150 néző előtt, az afrikai országok pedig gazdaságilag még sokáig nyögik egy-egy torna terhét. Dél-Afrikára ez nem áll, hisz a 2010-es világbajnokságra felhúzott infrastruktúra (amely persze igen drága volt…) helyben van. Igaz, az 1996-os – eddigi egyetlen dél-afrikai – Afrika-kupán sem volt az egekben a nézőszám, az Algéria–Burkina Faso meccsre csak 180-an, a Zambia–Sierra Leone összecsapásra 200-an látogattak ki… Sokatmondó, hogy akkor a későbbi győztes házigazda elődöntőjére 80 ezren zsúfolódtak be, Zambia és Tunézia a másik ágon 5000 néző előtt játszott a négy között.

EDZŐTEMETŐ

Ha egy futballrajongónak az a sejtése, hogy a türelmetlen szövetségi elnökökkel, nem túl fényes kifizetési morállal és politikai befolyásoltsággal „megáldott” afrikai labdarúgás valódi edzőtemető közeg, akkor nem is téved. Aktuális példa: a 2012-es Afrika-kupán részt vevő válogatottak szövetségi kapitányai közül mindössze három lesz ott a 2013-as tornán (pedig a mezőny kilenc tizenhatoda azonos).

Akik maradtak: Hervé Renard, a címvédő zambiaiak mestere (ő tízszeres fizetéssel csábító közel-keleti és kínai ajánlatokat is visszautasított, hogy a „rézgolyók” mellett maradhasson), a tunéziai Szami Trabelszi, illetve Gernot Rohr – a német szakember legutóbb Gabont, most Nigert irányítja.

Érdekes hangsúlyeltolódás is megfigyelhető: az afrikai csapatoknál tradicionálisan rengeteg külföldi futballszakember dolgozik, most viszont a válogatottak majd' felét hazai szakvezető dirigálja. Hazai szövetségi kapitánya van Tunéziának (Szami Trabelszi), a Zöld-foki-szigeteknek (Luis Antunes), Marokkónak (Rasid Tausszi), Dél-Afrikának (Gordon Igesund), Ghánának (James Kwesi Appiah), Etiópiának (Sewnet Bishaw), Nigériának (Stephen Keshi). Az egyetlen dél-amerikai edző az Angolát irányító uruguayi Gustavo Ferrín, míg az európai trénerek listáján Hervé Renard (francia, Zambia), Claude Le Roy (francia, Kongói DK), Didier Six (francia, Togo), Patrice Carteron (francia, Mali), Sabri Lamouchi (francia, Elefántcsontpart), Vahil Halilhodzic (bosnyák, Algéria) és Gernot Rohr (német, Gabon) található.

Játékos-edzői duplát (futballistaként és szövetségi kapitányként is nyer ANK-t) hajthat végre Appiah és Keshi, második ANK-győzelmét gyűjtheti be Renard és Le Roy.

NAGY HIÁNYZÓK

Különböző okokból – leginkább persze az érintett csapatok kvalifikációjának elmaradása miatt… – hiányzik az afrikai futball több nagy egyénisége a tornáról. Az AFP hírügynökség listája alapján a top tíz:

1. Samuel Eto'o (Kamerun nem jutott ki)
2. Demba Ba (Szenegált kizárták a selejtezőkről az Elefántcsontpart elleni rendbontás miatt)
3. Papiss Demba Cissé (Szenegált kizárták a selejtezőkről)
4. Kevin-Prince Boateng (a ghánai középpályás igen ifjan visszavonult a válogatottságtól)
5. Esszam el-Hadari (Egyiptom nem jutott ki)
6. André Ayew (sérült a ghánai középpályás)
7. Mohamed Abutrika (Egyiptom nem jutott ki)
8. Adel Taarabt (az eléggé kezelhetetlen marokkói irányítót nem válogatták be)
9. Steven Pienaar (a legnagyobb dél-afrikai sztár visszavonult a válogatottságtól)
10. Maruan Samah (a marokkói csatárt nem válogatták be)

VUVUZELA HARSAN!

Ha esetleg abban reménykedett valaki, hogy a legutóbbi Konföderációs Kupán és világbajnokságon sokak idegeire menő vuvuzelákat betiltották,el kell őket keserítenünk: nem így történt. A nagyjából egy kissé ideges lódarázsraj hangját idéző hangszer a helyi szervezőbizottság döntése szerint „része a nemzeti futballkultúráknak, így továbbra is engedélyezett a stadionokban. Ami nem engedélyezett, az a vuvuzela bedobálása, a dél-afrikai szurkolók ugyanis gyakran ezzel a gesztussal jelzik elégedetlenségüket…

„A vuvuzela az öröm és élvezet hangszere, és része lesz ennek a tornának is” – közölte Mvuzo Mbebe, a szervezőbizottság főtitkára.

Ezek szerint fújhatják – remélhetőleg egy nagyszerű tornának!