MAROSI GERGELY
MAROSI GERGELY
2020.07.02 18:45 Frissítve: 2020.07.02 19:45

Visszavonultak, majd visszatértek: Cruyff „disznó ügye”, a világvége elmarad

Arjen Robben visszatérése a futballpályára a nyári (és a koronavírus-járvány miatt elég különös) átigazolási időszak egyik szenzációja. A világklasszis szélső nevelőklubja, a Groningen színeiben reaktiválja magát – mi pedig visszapillantottunk a futballtörténelem legérdekesebb „nagy visszatéréseire”,méghozzá olyan játékosok közül, akik már egyszer határoztak a visszavonulásukról.

Ismét bevetésre kész Arjen Robben (Fotó: AFP)

 

A labdarúgó-szurkolók fantáziáját mindig megragadták a nagy visszatérések – kevés ünnepeltebb dolog van annál, mikor egy kedvenc játékos ismét pályára lép és régi formáját, fényét visszanyerve tündököl, sőt, újabb magasságokat hódít meg. S visszatérésből is többféle lehet. Puskás Ferenc pályafutását kettétöréssel fenyegette az 1956-os forradalom leverése, az azt követő vándorévek és a hosszú FIFA-eltiltás, ám óriási akaraterővel újjáépítette karrierjét és a Real Madriddal (három BEK-győzelem, Interkontinentális-kupa-győzelem, öt spanyol bajnoki cím, kupagyőzelem, négy gólkirályi cím) újra a csúcsra ért a harmincon túl.

Puskás ugyanakkor akkor sem jelentette be pályafutása befejezését, amikor úgy tűnt, nem tér(het) már vissza játékosként a pályára. Cikkünk főszereplői olyan futballisták, akik már egyszer kirakták a „pontot” pályafutásukra szakmai vagy egészségügyi okok miatt, visszavonultak, ám meggondolták magukat. Kinek aranyfényű lett a visszatérés, ki még saját egészségét is kockára tette azzal.

JORDAN „SEGÍTETT” ROBBENNEK

Ha minden igaz, akkor Michael Jordannek is szerepe van abban, hogy egy év kihagyás után újra a labdarúgópályán láthatjuk Arjen Robbent. A 96-szoros holland válogatott, világbajnoki ezüst- és bronzérmes, holland, angol, spanyol és német bajnok szélsőzseni nevelőegyesülete és első profi klubja, a Groningen zöld-fehér színeiben tér vissza a pályára.

 
Akik nem bírtak elszakadni imádott sportáguktól – a sportvilág legnagyobb visszatérői

A hírek szerint már korábban is megpróbálták meggyőzni a Groningen vezetői Robbent, de akkor még nem jártak sikerrel, de második próbálkozásukra – amikor a Michael Jordanről szóló Az utolsó tánc (The Last Dance) című dokumentumfilm-sorozatból kiragadott részeket összevágták a szélső megmozdulásaival – már „rábólintott” a játékos.

Szóval, ha minden jól megy, a 2020–2021-es idényben ismét: Robben megkapja a labdát a jobb szélen, befelé cselez, majd utánozhatatlan ritmusérzékkel, ballal kapura lő.

Az ideiglenes visszavonulás utáni „nagy visszatérés” nem ritkaság a sportvilágban, így a futballban sem – mi tíz nem mindennapi esetet elevenítünk fel Robben visszatérése kapcsán!

CRUYFF ÉS A DISZNÓK

Minden idők legnagyobb holland futballikonja, Johann Cruyff 1978-ban készen állt pályafutása befejezésére és szögre is akasztotta a stoplist. Illetve akasztotta volna, ha nincs „disznó balszerencséje”. Az év őszén az Ajax–Bayern München gálamérkőzésen (0–8, alighanem minden idők legrosszabbul elsült búcsúmeccse!) hivatalosan elbúcsúztatták, ám a disznók közbeléptek. No meg egy simlis francia-orosz üzletember, Michel Basilevitch. Basilevitch meggyőzte Cruyffot, hogy fektesse pénzét egy sertésfarmba illetve ingatlanüzletekbe, de az üzlet bedőlt, a játékos vagyonának egy része pedig odalett.

„Néha nem jössz rá, mennyire bolond is vagy, egész addig, míg valaki rá nem mutat arra, hogy becsapod magad. Akkor őszintén be kell ismerned a hibádat. Például azt, hogy a disznók egyáltalán nem is érdekelnek” – idézi vissza egy cikkében a These Football Times Cruyff reflexióját.

Cruyff hátat fordított Európának, villámgyorsan megegyezett a Los Angeles Aztecsszel és visszatért a pályára, majd ezt követően a Washington Diplomatsban folytatta. Végül 1984-ig kitartott: játszott még a Levantéban, majd hazatért az Ajaxba. Amikor két bajnoki cím után nem kapott újabb szerződést, Cruyff „beintett” és az ősi rivális Feyenoordhoz igazolt – velük is nyert egy bajnokságot, így utolsó mérkőzését követően a rotterdamiak piros-fehér-fekete mezében vitték le vállon a gyepről.

Cruyff nem érti… A legendás 14-esé alighanem minden idők legrosszabbul elsült búcsúmeccse (Fotó: AFP)

A VILÁGVÉGE MOST ELMARAD

Carlos Roa a spanyol bajnokság egyik topkapusa volt a kilencvenes évek végén, nem véletlen, hogy a legjobb éveit élő Mallorcából az argentin válogatottba is bekerült, s végigjátszotta az 1998-as világbajnokságot. Ő kapta a vb tán két legszebb gólját – Michael Owen szólója és Dennis Bergkamp zseniális labdaátvétele után –, de a csoportkörben senki sem talált be neki, az angolok ellen pedig ő volt a tizenegyespárbaj hőse.

Roa remekül védett az 1998-as vb-n (Fotó: AFP)

Mindenki azt várta, hogy Roa egy igazán nagy csapatba igazol (állítólag Alex Ferguson vele szerette volna pótolni Peter Schmeichelt), ám a hit közbeszólt. A mélyen vallásos kapus a Hetednapi Adventista Egyház tagja volt, és meggyőződésévé vált, hogy a 2000. év eljövetelével közeleg a világvége, így nem új szerződéséről tárgyalt, hanem Új-Mexikóba (más források szerint hazájába, Villa de Sotóba) ment és elmélyült vallásos tanulmányaiban, hogy felkészüljön az apokalipszisre.

„Nagyon nehéz döntés volt, de alaposan átgondoltam, a családom pedig támogatott. Amai napig úgy gondolom, spirituálisan jó döntést hoztam. Sportszempontból nyilván nem – karrierem csúcsán fordítottam hátat a futballnak”emlékezett vissza Roa.

A világvége elmaradt, Roa pedig visszatért a labdarúgópályára – vallásos okokból szombatonként nem lépett pályára – de karrierje végleg megtört: a 2002-es világbajnokság évében már nem az argentin keretben volt, hanem a spanyol második ligás Albacetében. Pedig még a csúcson lehetett volna.

Futballikonok egymás között: René Higuita ráfázott, Roger Milla meg sem áll a kolumbiai kapuig (Fotó: AFP)

NICSAK, KI CSÖRÖG?

A kameruniak csatárlegendája, Roger Milla 1973-ban mutatkozott be a válogatottban, 1982-ben megjárta a világbajnokságot, két évvel később az olimpiát, majd nagy ünnepség közepette visszavonult a válogatottól, 1989-ben pedig – a Montpellier játékosaként – a labdarúgástól is.

Ő legalábbis azt hitte.

Hogy nem így történt, annak Paul Biya kameruni elnök volt az oka. Biya elégedetlen lehetett a „szelídíthetetlen oroszlánok” támadóegységével az 1990-es, olaszországi világbajnokság előtt, mert...

„Egy nap csörgött a telefonom, felvettem és maga Paul Biya volt az, aki arra kért, hogy térjek vissza és segítsem a válogatottat. Nem utasíthattam vissza. A legnagyszerűbb élményem lett a világbajnokság, első afrikai csapatként jutottunk el a negyeddöntőbe” – mesélte Milla.

Ha már belejött, folytatta is: visszavonulását követően 1996-ig játszott és az 1994-es világbajnokságot is megjárta – 42 évesen a torna történetének legidősebb gólszerzője lett. Bár addig is az volt, ugyanis 1990-ben ő állította fel a rekordot...

EGY ISMERŐS VÖRÖS

Paul Scholes 2011-ben úgy döntött, hogy 37 évesen mindent megnyert, amit megnyerhetett a Manchester Uniteddal, visszavonult, csatlakozott az edzői stábhoz, megtartották neki a szokásos búcsúmeccset. Fél évvel később viszont elkezdtek „hullani” az MU játékosai és Scholes visszatért, mert jószerivel nem maradt egészséges középső középpályás a keretben.

Csak előbb cipőt kellett találnia.

„Rendes cipőt is kellett szereznem, de nem akartam felhívni a szponzor Nike-t, mert akkor oda a meglepetés, egyértelmű, hogy visszatérésre készülök. Ferguson nem akarta megmondani a csapatnak. Elmentem a helyi sportboltba és vettem egy pár csukát ötven fontért. Jött a City elleni derbi, szombat este ott ülök a többiekkel, de az edzői asztalnál, egy szót se szólok. Másnap az öltözőben ott volt kikészítve a mezem és a cserepadra neveztek. Be is álltam, amikor 3–0-ra vezettünk, hopp, 3–2, mondom, mit csinálok én itt?!” – mesélte el a sztorit a BT Sportnak Scholes.

A United 3–2-re megnyerte a derbit, az idényt végigjátszó, majd a nyáron szerződést hosszabbító Scholes pedig a 20. – egyben legutóbbi – bajnoki címéhez segítette hozzá szeretett klubját 2012–2013-ban. Amatőr szinten még játszott, de profi karrierje ezzel a diadallal ért véget.

 

 

BELEJÖTT A GÁLÁN

Marc Overmars bejelenti visszatérését (Fotó: AFP)

A kilencvenes évek egyik legprímább szélsője, Marc Overmars az őrületbe tudta kergetni a védőket, játsszon bár az Ajax fehér-piros, a Barcelona gránátvörös-kék vagy a holland válogatott narancsszínű mezében. Arra azért kevesen számítottak, hogy a 2004-ben krónikus térdproblémái miatt visszavonuló („Már nem tudnék olyan szinten futballozni, amit elvárok magamtól”) Overmars egy 2008-as gálamérkőzésen valósággal megsemmisíti az Ajax román válogatott jobbhátvédjét, George Ogarararut.

Teljesítménye annyira jó volt, hogy felvetődött: mi lenne, ha reaktiválná magát?

„Négy éve visszavonultam, hetente egyszer edzek, de az akaraterőm sokat segít. Magamat is megleptem, hogy ennyire jól ment, ennyire könnyedén tudtam játszani és a gyorsaságom még nem kopott meg” – mondta ekkor Overmars.

A szélső ekkoriban nevelőklubjában, a Go Ahead Eaglesben vállalt igazgatótanácsi szerepet és hozzájuk is tért vissza játékosként, bár máshonnan is kapott ajánlatokat. Egy idényben segítette a deventeri csapatot, de fájós térde és egy friss bokasérülés miatt ismét abba kellett hagynia a futballt.

JAPÁNBAN FUTBALLISTEN LETT

Zico neve mindenekelőtt – természetesen a brazil válogatott mellett – a Flamengóval fonódott össze, a zseniális támadó középpályás profi karrierje során szinte végig a riói vörös-feketék alkalmazásában állt, egy rövid udinei kitérőtől eltekintve. Jorge Ben Jor még dalt is írt róla (Camisa 10 da Gávea – A Gávea 10-ese), legendaként tisztelik.

A rengeteget rugdosott, ennek következtében sérülésekkel küszködő Zico 1989-ben visszavonult és sportminiszter lett. Tizenhárom hónappal később leköszönt – a háttérben állítólag az volt, hogy a brazil futballra kidolgozott reformtervét minden erővel késleltették a lobbisták a parlamentben – és Japánban tért vissza a pályára.

Futballozott a régi Japán Labdarúgóligában – ő lett a másodosztály gólkirálya –, majd az újonnan alapított J-League-ben a kiscsapatnak számító Kasima Antlers mindenki megdöbbenésére megnyerte a bajnokság első szakaszát, a nagydöntőben pedig nagy küzdelemben maradt alul a favorit Verdy Kavaszaki ellen. Zicót a japánok egyszerűen „futballistennek” nevezték. A legendás tízes 1994-ben végleg visszavonult, de kapcsolata nem szakadt meg Japánnal, 2002 és 2006 között, így a hazai (társ)rendezésű világbajnokságon is ő irányította a válogatottat szövetségi kapitányként.

Zico manapság a Kasima Antlers technikai igazgatója, munkába jövet-menet megnézheti saját szobrát a stadion előtt. Ugyanezt megtehetné Rióban, a Flamengo klubházánál és régi stadionjánál is, hiszen a Gáveában is áll egy szobra.

Zico szobra a Kashima Antlers stadionja előtt (Fotó: AFP)

MINDENT A FIAMÉRT!

Még egy brazil legenda: Rivaldo karrierjének utolsó éveit igencsak érdekes helyeken töltötte: játszott az angolai bajnokságban, a Kabuscorp csapatában, így aztán egészen szürreális összefoglalókban is láthatjuk. Aztán hazatért, a Sao Caetanóban futballozott, majd a Mogi Mirim mezére váltott – a Sao Paulo állambeli csapatnak elnöke is volt, a fia is ott játszott. 2014 márciusában „könnyes szemmel” bejelentette visszavonulását, csak hogy a következő nyáron visszatérjen. A Mogi Mirim–Macaé (3–1) találkozón ő és fia, Rivaldinho (avagy Rivaldo Júnior) is betalált, ráadásul mindketten „benne voltak” a másik góljában! Azért semmi sem tart örökké, így 43 évesen Rivaldo is búcsút intett a pályának.

EGY VILÁGBAJNOK SAN MARINÓBAN

Maradjunk a braziloknál: Aldair az ország satnyának épp nem nevezhető futballtörténelmében is az egyik legjobb középső védőnek számít, a selecaót 1994-ben világbajnoki címhez segítette és több mint háromszáz mérkőzésen lépett pályára az AS Romában. Utolsó aktív éveiben a Genoában, majd otthon, a Rio Brancóban futballozott, s 2005-ben visszavonult.

De a Bajnokok Ligájára nem mondott nemet.

Aldair (jobbra) aligha gondolta, hogy egyszer San Marinó-i bajnok lesz
(Fotó: AFP)

Aldair jó barátja, Massimo Agostini a San Marinó-i Murata csapatában fejezte be karrierjét, majd ugyanott kezdett edzősködni. Együtt strandfociztak, majd egy szép napon 2007-ben Agostini leült Aldairral beszélgetni és megkérdezte, mi lenne, ha visszatérne a (nagy)pályára a Murata színeiben.

„Sosem hittem volna, hogy megint nagypályás futballt játszom, de érdekes volt az ajánlata, így elfogadtam. A klubról jók a benyomásaim, és bár jó ideje nem futballoztam nagypályán, remek állapotban vagyok” így Aldair.

Hamarosan a pályán bizonyíthatott: a kezdőcsapat tagja volt a finn Tampere United elleni BL-selejtezőn, és pályafutása utolsó trófeáját is a Muratával nyerte meg – San Marinó-i bajnok lett „vénségére”.

Donovan 2014-ben visszavonult, de később visszatért, segíteni az LA Galaxyt (Fotó: AFP)

STÚDIÓBÓL A PÁLYÁRA

Az Egyesült Államok valaha volt egyik legjobb játékosa, Landon Donovan a 2014-es MLS-idény végén vonult vissza a Los Angeles Galaxyból. Bár klubjával folyamatos kapcsolatban maradt, szakkommentátorként-elemzőként képzelte el a jövőt, csakhogy jött egy „végzetes” mérkőzés.

„A stúdióban elemeztem a Galaxy–Vancouver Whitecaps meccset, mikor Jelle Van Damme, Steven Gerrard és Gyasi Zardes is megsérült. Aztán Nigel de Jong elszerződött a Galatasarayba és kiderült, hogy Gyasi idénye véget ért (...) Beszéltem pár játékossal és poénból megkérdezték, visszatérnék-e, hogy segítsek, mert nagy űr támadt a keretben. Azt mondtam, két éve nem játszottam egy értelmes focimeccsen, biztos, hogy nem. Aztán elkezdtem gondolkodni. És mivel nagyon szeretem a Galaxyt, úgy gondoltam, egy kis segítséget tudok nyújtani” – mesélte el visszatérése sztoriját Donovan.

Visszatért, játszott, a második mérkőzésén gólt szerzett, visszavonult megint, visszatért megint – végül a mexikói León csapatában köszönt el a zöld gyeptől. Azért teremfutballban még villogott egy kicsit.

AZ ORVOSOK SEM TUDTÁK ELTILTANI

 
Zsák Károly, aki a kapusok között is őrült volt 
(portré)

Zárjunk egy kapussal, méghozzá magyarral, bár az Arsenalhoz visszavonulásából visszatérő Jens Lehmann története sem mindennapi. De Zsák Károlyé extrémebb! A magyar labdarúgás korai csillagainak egyike ugyan az MTK ifijei között nevelkedett, de felnőtt pályafutása során egész életében hűséges volt a 33 FC-hez – az óbudai „Harihármat” még a másodosztályba is követte, hiába volt már világhírű kapuvédő.

Világszerte rengeteg kapus beceneve „A bolond”, Zsák Károly is szent őrültnek számított – megszállottként őrizte kapuját, két ujjpercét amputáltatta, amikor sérült, merev gyűrűsujja zavarta a védésben. Az 1927. május 15-i, Vasas elleni mérkőzés aztán sorsfordító volt. A profi bajnokság első idényében a (Budai) 33 FC a kiesés ellen küzdött, s a Vasas elleni, kulcsfontosságú mérkőzésen minden szempontból „lement a roló” Zsák „Skaja” előtt. A Vasas javára kétes tizenegyest ítélt a játékvezető, a kapus pedig teljesen elveszítette önuralmát, főleg, miután játékvezető szövegért kiállította csapattársát.

„Közvetlenül a kijárat előtt Zsák rosszul lett, átkarolta Barna Sándort és úgy ment be a kabinba, ahol azonnal lefektették. Ideggörcsöt kapott, sírt, majd elvesztette eszméletét, úgyhogy injekcióval kellett életre kelteni. Minthogy pedig másfélórával későbben sem lett jobban, mentők szállították a lakására, ahol – mint sajnálattal értesültünk – még a késő éjjeli órákban sem érezte magát jobban” – írja a Sporthírlap 1927. május 16-i száma.

Zsák Károly „örökös” búcsúja a Sporthírlap címlapján

„Zsák Károly örökre búcsút mond a futballnak” – harsogta címlapján május 17-én a lap. A kapus – aki betegágyából még alaposan beolvasott Zsarnóczay János játékvezetőnek – otthon feküdt, három napig teljes ágynyugalomra ítélték és az orvosi konzílium örökre eltiltotta a labdarúgástól.

Vagyis inkább „örökre”.

Zsák ugyanis az ágynyugalmat még csak-csak betartotta, de a kényszerű visszavonultatásba nem törődött bele, „lesz, ami lesz” alapon visszatért, s 1927 szeptemberében már ismét azt írták róla, legszebb napjaira emlékeztetően védett. Végül az 1927–1928-as bajnokság után kellett abbahagynia, de nem idegei, hanem borzasztó állapotú karja miatt.

„Egész béna volt, azt hittem, sohase tudom többé használni. A múlt évben, a tavaszi szezonban még védtem. Már akkor is elhalt néha a karom játék közben. Csontszilánkok voltak az ízületben. De játszani kellett. Szükségünk volt a pontokra. Ha egy szilánk éppen a karhajlatba került, megbénult a karom. Olyankor odanyúltam és elnyomtam a szilánkot. Nem is vették észre. Csak én éreztem” – nyilatkozta a kapus egy évvel később, amikor a Verebély-klinikán dolgozott pokolian fájdalmas rehabilitációján. Műtétei után olyan állapotban volt, hogy az polgári foglalkozásában is zavarta, írni sem tudott egy ideig.

„Majdnem mindenemet elvesztettem a futball miatt. Ha nézem ezt a beteg, agyonkínzott jobb kart, ha nézem a bal kezemet, amiről a futballnak adtam a gyűrűsujjamat, azt kérdezem magamtól: érdemes volt? És nem tudom azt válaszolni, hogy: igen. Nem, nem volt érdemes” – beszélt keserűen. Második visszavonulása már természetesen végleges volt, Zsák a továbbiakban kapusedzőként is dolgozott.

Nem minden visszatérés zárul happy enddel.

2020.08.08 20:06:52

Minden más foci BALLAI ATTILA

ALAPVONAL. Mi a tanulság? Az sajnos nincs. Illetve annyi, hogy az eredmény minősít. De csak utólag. A tiltó, tűrő, támogató döntést viszont előre kell meghozni. Mondhatnánk, inni csak a győztesnek szabad.

2020.08.06 10:44:13

Minden más foci KOVÁCS GERGELY (Képes Sport)

Százgólos csapatok a Barcelonától a Juventuson és a Liverpoolon át a Bayern Münchenig.

2020.08.05 23:07:00

Minden más foci CSINTA SAMU

ALAPVONAL. Nem tudom értelmezni, amikor egy sikerekbe beleőszült világsztár futballista még egy bőrt lehúzandó gyakorlatilag begurul egy közép-kelet-európai bajnokságba.

2020.08.05 14:48:21

Minden más foci TŐKE JÁNOS

A TSC a 22. perctől kezdve emberhátrányban játszott, de így is nyert Belgrádban.

2020.08.05 15:41:00

Minden más foci BOROS MIKLÓS, BACSKAI JÁNOS

A Sepsi OSK megnyerte a fontos mérkőzést, hogy ez mire lesz elég, az pénteken derül ki.