Itt van Amerika
SMAHULYA ÁDÁM 2019.06.13 17:09 Frissítve: 2019.06.13 18:16

Mi a közös Cruyff, Maradona, Messi, Schmeichel pályafutásában?

A labdarúgás történetének legnagyobb klasszisai közül többen is a magyar válogatott ellen mutatkoztak be nemzeti csapatukban – a pályafutásuk mérföldkövének számító mérkőzéseket az akkor megjelent beszámolók, interjúk segítségével elevenítjük fel.

Lionel Messi nem szívesen emlékszik vissza a tizennégy évvel ezelőtti, budapesti bemutatkozására (Fotó: Nemzeti Sport)

 

Nem rossz előjel, ha egy labdarúgó Magyarország ellen mutatkozik be válogatottjában. Igaz ez akkor is, ha az ötszörös aranylabdás Lionel Messi nem szívesen emlékszik vissza a 14 évvel ezelőtti, budapesti bemutatkozására. Ám az FC Barcelona támadója csupán egyike azoknak a csillagoknak, akiknek a mieink elleni meccsel kezdődött el a válogatott karrierjük. Az alábbiakban a korabeli beszámolók és interjúrészletek segítségével idézzük fel a feledés homályába vesző mérkőzéseket, és kitérünk arra is, később mire vitte a játékos a válogatottban.


JOHAN CRUYFF

Talán senki sem volt akkora hatással a világ labdarúgására játékosként is és edzőként is, mint az Ajax és az FC Barcelona klasszisa. Johan Cruyff 1966. szeptember 7-én, 19 évesen, de már egyszeres holland bajnokként a Magyarország elleni Európa-bajnoki selejtezőn mutatkozott be a válogatottban, méghozzá góllal és remek játékkal. A mezőny egyik legjobbja volt a 2:2-es döntetlennel végződő rotterdami mérkőzésen, amelyen finoman szólva sem a hollandok számítottak esélyesnek. Ehhez képest a hazaiak az 51. percben 2:0-ra vezettek…

Szentmihályi Antal kapus a mérkőzés elején ugyan még védte Cruyff fejesét, a 35. percben Miel Pijs 20 méterről leadott lövésével szemben viszont már tehetetlen volt. Akárcsak az 51. percben, amikor Cruyff megszerezte pályafutása első válogatottbeli gólját.

„Cruyff robbant ki egy átadással, Sipos üldözte, de nem tudott közbeavatkozni, a csatár 15 méterről nagy lövést küldött kapura, s a labda a kapu jobb oldalában kötött ki” – írta a Népsport. Nem sokon múlt, hogy duplázzon, ám egy perccel később a nyolcméteres lövését kivédte Szentmihályi, a labda éppen Cruyff elé pattant, aki azonban – szerencsénkre – elcsúszott a lövés pillanatában. A 3:0 már kínos lett volna az akkoriban jóval gyengébbnek számító hollandok ellen…

1966. szeptember 7.: a 19 éves Cruyff a holland válogatottban

Hatvanháromezren látták a helyszínen a történelmi találatot, miként azt is, ahogy végül Molnár Dezső (72. perc) és Mészöly Kálmán (89. perc) góljával egyenlít az Illovszky Rudolf irányította magyar válogatott.

„Európában ma már mindenki tud futballozni. Ha valaki esetleg azt gondolta, hogy a hollandok mégsem tudnak, nagyon tévedett” – vonta le a mérkőzés egyik fontos tanulságát Peterdi Pál a Képes Sportban, aki a második gólról így írt: „…pazar elmenés végén szerezte Cruyff, ez a 19 éves újonc, ez a se vb-t, se olimpiát nem nyert vékonyka gyerek (Mészölynek ütköznie kellett volna).”

Hazájában már akkor tudták, hogy sokra viheti. „Két éven belül Cruyff lesz a mi Pelénk vagy Eusébiónk” – idézte a Labdarúgás című lap a holland szurkolókat.

Nos, a vékonyka gyerek később sem nyert világbajnokságot vagy olimpiát. Az 1974-es vb-n döntőt játszhatott, hiába harcolt ki a finálé elején büntetőt, a nyugatnémetek fordítottak és 2–1-re nyertek. „Talán veszítettünk, de mi voltunk az igazi nyertesek. Az emberek emlékezetében sokkal inkább a mi csapatunk maradt meg” – mondta később a 2016. március 24-én elhunyt háromszoros aranylabdás legenda.

Lehet, hogy igaza van. „Élmény volt nézni azt a holland válogatottat, zseniális futballt játszott. Azóta egyetlen csapatot sem láttam, amelyik ennyire másképpen játszott volna, többé-kevésbé mindenki őket másolta” – mondta az 1970-ben világbajnokságot nyerő brazil válogatott csapatkapitánya, Carlos Alberto Torres 2010-ben.

Cruyff a holland válogatottban 1966-tól 1977-ig 48 meccsen 33 gólt szerzett, majd egy évvel az Argentínában rendezett világbajnokság előtt lemondta a válogatottságot, miután őt és a családját megpróbálták elrabolni. Érdekesség, ha ő betalált, Hollandia sohasem kapott ki. Ki tudja, talán ha az 1974-es müncheni vb-döntőben nem Johan Neeskens, hanem ő végzi el azt a bizonyos tizenegyest, minden másképpen alakul…

LIONEL MESSI

Talán valamennyi klasszis közül Lionel Messi bemutatkozása sült el a legrosszabbul, ő sem szívesen emlékszik vissza a 2005. augusztus 17-i budapesti, 2–1-re megnyert felkészülési mérkőzésre. Noha ekkor még csak sejteni lehetett, mekkora klasszis válik a 18 éves fiúból, mégis rengetegen várták, hogy végre bemutatkozzon az argentin válogatottban. (Mivel 2001 februárja óta Barcelonában élt, a spanyol válogatottat is választhatta volna, és ebben az esetben alighanem világ- és Európa-bajnok lenne, ő mindig is az argentin válogatottban akart futballozni.) Az első meccsét viszont senki sem így képzelte. A Puskás Ferenc Stadion 22 ezer nézője előtt a 64. percben váltotta Lisandro Lópezt, majd 47 másodperccel később a német játékvezető, Markus Merk kiállította, mert odakönyökölt Vanczák Vilmosnak. Az ítélet talán kissé túlzó volt, ám ez a lényegen már nem változtat.

„Bár hivatalosan az argentin ifjonc több mint egy percet töltött a pályán, ebből a tiszta játékideje csupán 13(!) másodperc volt. Mondjuk ezt az időt igencsak aktívan töltötte: egy labdaátvétel, egy csel és három könyöklés fért bele…” – írta másnapi tudósításában a Nemzeti Sport, a magyar válogatott akkori szövetségi kapitánya, Lothar Matthäus pedig így nyilatkozott az argentin tehetség piros lapjáról: „Sajnálom őt, rettenetes érzés lehetett így bemutatkozni a válogatottban. Őt már most, tizennyolc évesen új Maradonának kiáltották ki, óriási rajta a nyomás, ugyanakkor még zöldfülű fiatalember, akinek meg kell tanulnia uralkodni az indulatain. Biztos vagyok abban, hogy ez jó lecke volt neki, és ez a balul elsült bemutatkozás nem befolyásolja a karrierjét.”

Olyannyira nem befolyásolta, hogy azóta nyert öt Aranylabdát, tíz spanyol bajnoki címet, négy Bajnokok Ligáját, és jelenleg is arról vitatkoznak a szurkolók, vajon ő minden idők legjobb futballistája vagy sem. Az is sokatmondó, hogy az azóta eltelt tizennégy évben egyszer sem állították ki. De a válogatottal nem tudott átütő sikert elérni, 130 mérkőzésen 67 gólt szerzett, az elsőt a hetedik meccsén, a horvátok ellen 3–2-re elveszített felkészülési találkozón. Ám sem világbajnokságot, sem Copa Américát nem nyert Argentínával, amiért a szurkolók egy része elsősorban őt hibáztatja. A 2016-ban elveszített Copa América-döntő után le is mondta a válogatottságot, ám végül a drukkerek nyomásának engedve visszatért.

A magyarok elleni bemutatkozásáról érthető módon azóta sem szívesen beszél, de 2007-ben a Nemzeti Sportnak adott interjújában elárulta, hogyan élte meg a találkozót.

„Csúnya emlékeket őrzök Magyarországról. Pedig mennyi illúzióval futottam be a pályára a hatvanharmadik percben! Amióta az eszemet tudom, mindig arról álmodoztam, hogy egyszer pályára lépek a válogatottban, és íme, megtörtént. Aztán húsz másodpercnyi játék, az első labdaérintésem után Markus Merk kiállított… Arra a védőre viszont nem emlékszem, akinek odakönyököltem… De azt miért nem kérdezi meg, miért rángatott vissza a mezemnél fogva?! Csak ki akartam szabadítani magam! Jól látták, tényleg sírva fakadtam. Nem szégyellem, még most is majdnem könnybe lábad a szemem, de nem a fájdalomtól, hanem a haragtól.”

Mit is kívánhatnánk? Adja az ég, hogy még egyszer pályára lépjen a magyar válogatott ellen, és végigjátssza a találkozót!


DIEGO MARADONA

Minden idők egyik legjobb futballistája Lionel Messinél két évvel fiatalabb korában, 16 esztendősen mutatkozott be az argentin válogatottban. Az akkor még az Argentinos Juniorsban játszó ifjú titán 11 élvonalbeli mérkőzéssel a háta mögött 1977. február 27-én, a magyar válogatott ellen 5–1-re megnyert felkészülési mérkőzésen húzhatta fel először a címeres mezt. Akkor még a tizenkilencest. Méghozzá későbbi sikerei színhelyén, a Boca Juniors legendás stadionjában, a La Bombonerában. A 62. percben váltotta a korábban két gólt szerző Leopoldo Luquét – lám, még egy párhuzam, Messihez hasonlóan ő is a második félidő elején állhatott be. Azzal az apró különbséggel, hogy Maradona ezután végig a pályán maradhatott, igaz, újabb gól már nem született. Ezen a meccsen ő sem alkotott maradandót, utólag kissé mégis furcsa, hogy a Népsport akkori rövid, két nappal később megjelent tudósítása csak az összeállításban említi a nevét.

„A magyarok súlyos veresége megmutatta, nagyon sokat és gyorsan kell még tovább dolgozniuk ahhoz, hogy elérhessék az argentínai Mundialt. A magyar együttes egy percig sem volt veszélyes ellenfele az argentin csapatnak. A 4–3–3-as szigorú »betonfelállás« nélkülözött minden elképzelést. Középpályásaik gyengék fizikailag, támadósoruk pedig tehetetlen. Argentína válogatottját ügyesen megfiatalították, szigorú, kemény védelme van, támadásaiban van ötlet, elképzelés. Ha így folytatják, komoly esélyeik lehetnek a jövő évi döntőben” – idézte a Népsport az AFP beszámolóját.

„Fiatal kora ellenére jól játszotta meg a labdát, és precíz, pontos mélységi passzokat adott társainak” – írta az argentin La Nacional című lap másnapi tudósításában Maradonáról, ám ő maga az önéletrajzi könyvében azt írta, hiába dicsérték, nem játszott igazán jól azon a meccsen.

1977. február 27.: a 16 éves Maradona éppen későbbi sikerei helyszínén, a Boca Juniors stadionjában játszott először a válogatottban

A bemutatkozását követően még egyszer, az 1982-es spanyolországi világbajnokságon lépett pályára Magyarország ellen, a 4–1-re megnyert csoportmeccsen két góljával vállalt oroszlánrészt a sikerből.

„Szombaton reggel az argentinokra vadászva találkoztam Puskással, aki azt mondta: aki ennyire egyoldalúan védekezik, így átadja a teret, akinek a legjobb góllövője, Nyilasi középhátvédet játszik, az tudva vagy akaratától függetlenül, de – megadta magát! A magyar válogatottnak egyetlen tagja, Mészáros volt az első negyvenöt percben a világbajnokcsapat átlagával azonos szinten, a többiek gyorsaságban, labdakezelésben, mozgékonyságban, a közelharcban érvényesíthető fizikai erőben, fejelésben, rúgókészségben, azaz a játék összes fontos jellemzőjében alulmaradtak a vetélytársakkal szemben. Hogyan tudná lefogni egy olyan ember Maradonát, aki lassúbb, gyengébb, nem tud úgy fordulni, irányt változtatni, a technikai képzettségről már nem is beszélve? Ekkora hátrányból – még elbuktatni sem lehet egy világsztárt!” – írta a beszámolójában Borbély Pál.

Noha azon a vb-n a címvédő Argentína a középdöntőben elvérzett, négy évvel később, Mexikóban Maradona vezérletével ismét világbajnok lett. Az isteni Diego ekkor szerezte pályafutása két legemlékezetesebb gólját, az angolok ellen 2–1-re megnyert negyeddöntőben jegyezte az „Isten keze” néven elhíresült találatot, illetve az évszázad gólját is, amikor egymaga bolondot csinált a teljes angol védelemből. A nyugatnémetek ellen 3–2-re megnyert döntőben ugyan nem talált be, de így is a torna legjobb játékosának választották, és szigorúan a válogatottat tekintve azóta sem volt ekkora klasszisa és vezéregyénisége Argentínának.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Hosszabbítás 2019. június 8-i lapszámában jelent meg.)

NÉMET, OLASZ ÉS ANGOL CSILLAGOK
A felsorolt klasszisokon kívül is jó néhány olyan ismert futballista akad, aki a magyar válogatott ellen mutatkozott be. A német Bastian Schweinsteiger és Lukas Podolski is a 2004. június 6-i felkészülési mérkőzésen játszott először a válogatottban – ez a 2–0-s magyar sikerrel végződő találkozó nekünk Torghelle Sándor duplája miatt maradt emlékezetes.
Az angoloknál mások mellett Sol Campbell (1996. május 18., 0–3), Emile Heskey (1999. április 28., 1–1), Theo Walcott (2006. május 30., 1–3) és Jack Wilshere (2010. augusztus 11., 1–2) is Magyarország ellen kezdte válogatottbeli pályáját.
A montenegrói Mirko Vucsinics góllal mutatkozott be a 2007. március 24-én 2–1-re megnyert meccsen, s ekkor debütált az őt váltó Szefan Jovetics is. De a mieink ellen mutatkozott be a későbbi Európa-bajnok, vb-ezüstérmes olasz Luigi Riva is 1965. június 27-én, ám akkor még nem ő volt a sztár, hanem a 2:1-re nyerő magyar válogatott góljait szerző Albert Flórián és Bene Ferenc.
A VILÁG LEGJOBB KAPUSAI

Bár néhány forrás szerint az egyetlen aranylabdás kapus, Lev Jasin is a magyarok ellen mutatkozott be a szovjet válogatottban, valójában 1954. szeptember 8-án, a svédek ellen 7:0-ra megnyert moszkvai meccsen szerepelt először a csapatban. Az viszont biztos, hogy szeptember 28-án, az Aranycsapat elleni 1:1 alkalmával kapta pályafutása első válogatottbeli gólját.
„Grosics kirúgását a kaputól 40 méterre álló Puskás szerzi meg, Puskás Kocsis felé küldi a labdát, Kocsis mellel elviszi az őt támadó Netto elől s 14 méterről, félmagasan a bal sarokba lő. 1:1” – írta tudósításában a Népsport. A beszámoló szerint Jasin több nagy védést is bemutatott, mindjárt a 8. percben biztosan fogta Puskás Ferenc tíz méterről leadott lövését.
Ekkor aligha gondolta volna, hogy egy nap a magyar válogatott csatára menti meg az életét, ahogy azt a szovjet kapus özvegye, Valentyina Jasina elmesélte lapunknak: „Lev és Puskás egy csapatban játszottak egy gálameccsen, jó barátok voltak. Az 1982-es spanyolországi világbajnokság előtt Lev szívrohamot kapott, gondok voltak a szívével. Azt javasolták neki, hogy igyon konyakot, ha rosszul van. Lev nagyon ideges volt az egyik mérkőzés előtt, a lelátón ült, és sajnos ismét rosszul lett. Véletlenül összefutott Puskással, és mondta neki, hogy konyakra van szüksége, mert nem érzi jól magát. Puskás rögtön autóba ült, és sorra járta az éttermeket, de egyik sem árulhatott alkoholt. Amikor már elfogyott a türelme, azt mondta az egyik tulajdonosnak, hogy összetöri a berendezést, ha nem ad neki egy üveg konyakot. Megkapta, rögtön visszasietett a stadionba, hogy odaadja Levnek, aki jobban lett. Másnap reggel kórházba kellett szállítani, és kiderült, hogy újra szívrohama volt, de Puskás előző este megmentette az életét.”
Ha Jasin nem is, két másik kiváló kapus tényleg a magyar válogatott ellen állhatott először válogatott mérkőzésen a kapuba. Peter Schmeichel 1988. május 10-én a Puskás Ferenc Stadionban, a Magyarország ellen 2–2-re végződő felkészülési meccsen játszott először A-együttes ellen a dán válogatottban (előtte 7 olimpiai selejtezőn védett, amelyeket a dánok a hivatalos mérkőzések közé sorolnak), míg Petr Cech 2002. február 12-én a Cipruson játszott találkozón, a magyar válogatott elleni 2–0-s sikerrel mutatkozott be a cseh csapatban.
A sportnapilap tudósításában ez állt: „A dán kapuban Schmeichel néhány apró megingástól eltekintve, jól védett. A magas beadásokat rendre könnyedén fogta, bár Bognár fejesénél nagyobb figyelemmel talán közbeléphetett volna.”
„Elégedett vagyok. Azt kell értékelni, kik ellen született ez a döntetlen a Népstadionban. Egyértelmű, hogy Dánia jobb nálunk, sőt mondhatnám, Európa egyik legjobb csapata” – mondta a magyar válogatott akkori szövetségi kapitánya, Bálint László, akinek ez volt az utolsó előtti meccse a kispadon. S bizony jól érezte, mert később Dánia „beugróként” megnyerte az 1992-es Európa-bajnokságot – az 1987 és 2001 között 129 válogatott fellépésig jutó, klubszinten is óriási karriert befutó Schmeichel nagyszerű védéseinek is köszönhetően.

 

A Népstadionban 1988. május 10-én 2–2-t játszó Dánia 1992-ben Európa-bajnok lett Peter Schmeichellel a soraiban

A 2002 és 2016 között 124-szer válogatott és ezzel hazájában csúcstartó Petr Cech a bemutatkozó mérkőzésére a Nemzeti Sporttól hatos osztályzatot kapott, a beszámoló szerint a 8. percben Kabát Péter bombáját hárította vetődve, a 29. percben pedig Tököli Attila éles szögből leadott lövését ütötte bravúrral szögletre – majd a 65. percben lecserélték. Dán kollégájához hasonlóan a cseh kapus is mesés pályafutásra lehet büszke, a válogatottal 2004-ben elődöntőig jutott az Európa-bajnokságon.

ÉS MAJDNEM PLATINI IS
Puskás, Di Stéfano, Pelé, Cruyff, Maradona, Platini, Ronaldo, Messi, Cristiano Ronaldo. Többnyire őket szokták a világ legjobb futballistái között emlegetni, s a kilenc klasszis közül három Magyarország ellen játszott először a válogatottjában. És a további hat csillag?
A 85-szörös magyar válogatott Puskás Ferenc 17 évesen, 1945. augusztus 20-án az osztrákok ellen szerepelt először címeres mezben, s ő szerezte az első gólt az 5:2-re megnyert barátságos meccsen, majd nem sokkal később duplázott a Románia elleni 7:2 során. A három válogatottban (argentin, kolumbiai, spanyol) is futballozó Alfredo Di Stéfano az 1947-es Copa Américán, a Bolívia elleni 7:0-val és egy góllal mutatkozott be az albicelestében. A mindmáig egyedüliként három világbajnoki címmel büszkélkedő Pelé 1957. július 7-én, az Argentína elleni 2:1-es hazai vereség során szintén góllal mutatkozott be a brazil válogatottban, akkor még senki nem gondolta volna, hogy alig egy évvel később ünnepelt hős lesz, miután két gólt szerez a svédekkel szemben 5:2-re megnyert vb-döntőben. Egy másik brazil legenda, a kétszeres vb-győztes Ronaldo is Argentína ellen játszott először válogatottjában, 1994. március 23-án 2–0-s győzelemmel mutatkozott be, gólt viszont nem szerzett. Cristiano Ronaldo 2003. augusztus 20-án a Kazahsztán elleni 1–0-ra megnyert felkészülési meccsen csereként egy félidőt játszva mutatkozott be Portugália felnőttcsapatában.
A franciák Európa-bajnok, háromszoros aranylabdás csillaga, Michel Platini 1976. március 27-én a Csehszlovákia ellen 2–2-es meccsen szintén góllal mutatkozott be, majd a második meccsét a magyarok ellen (0–1) játszotta Budapesten, vagyis nem sok hiányzott ahhoz, hogy ő is ellenünk debütáljon.