
Összeállításunk szubjektív, olyan klubokat emeltünk ki a vizsgált bajnokságokból, amelyek a mindenkori éremtáblázaton előkelő helyen állnak, múltjuk kimondottan veretes, de a jelenük is hasonlóan fényes.
Messi rendhagyó jelenség az európai klubfutballban. Vitathatatlan zsenialitása elképesztő gólérzékenységgel párosul, ráadásul már fiatalon ráérzett a mennyiségi – és persze minőségi, de ezúttal utóbbi nem témánk része – gólszerzés ízére. Gólerőssége mellett a trenddel ellentétben eddig nem klubváltásaival adott hírt magáról. Barcelonából való távozása sem éppen időszerű, és bár még csak 24 éves, nagyon úgy néz ki: a Camp Nouból megy majd nyugdíjba. Ha meglesz még egyáltalán a Camp Nou...
A katalánok ugyanis a stadion bővítésében, modernizációjában gondolkodnak, sőt, nem vetik el az új, nagyobb létesítmény építésének a lehetőségét sem. Annak idején Kubala László miatt vált szükségessé a 98 ezer férőhelyes Camp Nou, a rekordok sorát már fiatalon megdöntő Messi feltűnése, és nem egyidényes tündöklése ismételheti az életet.
SPANYOL PRIMERA DIVISIÓN
Összeállításunk első részében maradjunk is Spanyolországban. A Barcelonát a felvezetőben már kiveséztük, nem mellékesen megemlítettük az eddigi rekordert, valamint Kubala Lászlót, aki a klub ikonjaként őrzi harmadik helyét. Messihez hasonló üstökös feltűnése a közeljövőben nem túl valószínű, az pedig még inkább, hogy pont a Barcelonában teljesedik ki ő is, így Kubala harmadik helye egyelőre nincs veszélyben.
De térjünk is át a másik nagy spanyol klubra, és egy másik „idegenbe” szakadt magyar legendára, a 242 gólos (262 mérkőzés) Puskás Ferencre. A Real Madrid góllövőlistáján egyelőre a negyedik helyen találjuk, de a portugál aranylabdás, Cristiano Ronaldo félelmetes tempóban termeli a gólokat – a hétvégén adta át a múltnak az egyik madridi rekordot, amit pont Puskás tartott, immár ő érte el a legkevesebb bajnoki alatt a száz gólt a „blancóknál” –, és még 27 évesen előtte az élet... De legalábbis profi pályafutásának a második fele. Érdekesség, Cristiano Ronaldo ilyen irányú klubrekordját klubváltása nem segítette elő – a pénztárban viszont annál jobban jött minden érintettnél –, ha a madridi 131-hez (131) hozzávesszük a manchesteri 118-at (292), akkor a 249-es (423) végeredménnyel a Realnál már ott is megelőzte volna Puskást. Egyelőre a negyedik helyen álló magyart tisztes távolból, a tizedik helyről tekinti. És akkor így tegyük hozzá azt is: ha Puskás majd másfél évtizedig nem a Honvédban, hanem a Real Madridban ontja a gólokat, akkor elképesztő fölénnyel vezetné a madridiak örökrangsorát! Ebben az esetben a portugálnál Raúl 323-as (741) abszolút rekordjáról is lehetne beszélni. Így utóbbival még bőven várhat. Ha veszünk egy esetében szerény negyvenes szezononkénti átlagot, akkor öt idényt követően érdemben lehet visszatérni a kérdésre. Bár ha Raúlt nem nyilvánítja létszámfölöttinek José Mourinho 2010-ben, akkor még a Németországig menekülő, a Shalkében egyelőre 34 (90) gólnál járó spanyol rekorder is versenyben lehetne.
A harmadik spanyol nagy klubnál, az Atlético Madridnál Luis Aragonés szűken előzte meg a második helyen álló Adrián Escuderót. Az utóbbi években rendbe feltűnt az együttes keretében gólerős játékos, de a klub anyagi helyzete nem engedte meg, hogy még hosszabb távra magához láncolja őket. Így nem tudjuk meg – az még kérdőjeles, hogy csak egyelőre vagy már soha –, mire lett volna képes Fernando Torres (91 gól), az uruguayi Diego Forlán (97 gól) vagy az argentin Sergio Agüero (101 gól).
| REAL MADRID – 31 aranyérem (legutóbb 2007–2008) | ||
| 1. Raúl González | 1994–2010 | 323 gól (741 meccsen) |
| 2. Alfredo di Stéfano (argentin) | 1953–1964 | 305 (392) |
| 3. Carlos Santillana | 1971–1988 | 289 (645) |
| FC BARCELONA – 21 aranyérem (legutóbb 2010–2011) | ||
| 1. Lionel Messi (argentin) | 2004– | 235 (315) |
| 2. César Rodríguez | 1942–1955 | 232 (287) |
| 3. Kubala László | 1950–1961 | 194 (256) |
| ATLÉTICO MADRID – 9 aranyérem (1995–1996) | ||
| 1. Luis Aragonés | 1964–1975 | 172 (370) |
| 2. Adrián Escudero | 1945–1958 | 170 (330) |
| 3. Francisco Campos | 1939–1948 | 147 (235) |
| (forrás: wikipedia.org) | ||
NÉMET BUNDESLIGA
A német futballról először mindenkinek Gerd Müller jut az eszébe, ha a gólokról van szó. És ez így is van rendjén, a „nemzet bombázója” egy darabig ebben a műfajban biztosan utolérhetetlen lesz. Úgy a Bayern Münchenben, mint a Bundesligában, a válogatottban viszont Miroslav Klose már belátható távolságban van. (Igaz, nagyságrendben dupla annyi mérkőzésen lépett pályára, mint az előd.) A bajorok keretében most is találunk gólerős játékosokat – Mario Gomez 89, Franck Ribéry 65, Thomas Müller és Bastian Schweinsteiger 46-46 –, de azért ők sem tudnak álmatlan éjszakákat okozni a 66 éves Gerd Müllernek. Még a második helyen végző Karl-Heinz Rummenigge is jó távolból behúzta a féket annak idején.
A régóta nemes ellenfél, a Borussia Mönchengladbach gólrekordere nem más, mint Jupp Heynckes, a Bayern jelenlegi vezetőedzője, akinek 218 gólos csúcsa változatlanul megmászhatatlannak tűnik abban a klubban. Aki ott egy-, vagy két idényen át 20–30 gólt termelne, arra azonmód lecsapnának a tehetős egyesületek, így ideje sem lenne kiteljesedni.
Ellenben a Werder Bremennél a perui Claudio Pizarro klubrekorder lehet, a 33 éves támadó leginkább saját korával fut már versenyt. Mi fér még bele? Pár brémai gól bizonyosan, esetében tizenhét kellene a csúcsdöntéshez, ami egyetlen jól sikerült szezonnal össze is jöhet. Jegyezzük meg, hogy müncheni időszakában száz góllal (251) végzett a Bayernben, ha csak annak a negyedét „jóvá tudná” magának íratni, máris az élre kerülne Brémában. Szomorú így sem lehet, a 119 góllal záró (174) Rudi Völlert például maga mögé utasította, ami önmagában sem kis eredmény.
A Borussia Dortmundban is találunk potenciálisan veszélyes gólszerzőt, a 27 éves argentin származású Lucas Barrios 2009 óta tagja a klubnak, és már 46 (98) gólnál jár, bár a jó kezdést követően (23+21) a most zajló szezonban (2) egyelőre nem jutott közelebb a megoldáshoz, ráadásul egyre inkább úgy tűnik, az idény végén távozhat a sárga-feketéktől.
| BAYERN MÜNCHEN – 22 aranyérem (legutóbb 2009–2010) | ||
| 1. Gerd Müller | 1964–1979 | 513 (568) |
| 2. Karl-Heinz Rummenigge | 1974–1984 | 205 (405) |
| 3. Roland Wohlfarth | 1984–1993 | 146 (313) |
| BORUSSIA MÖNCHENGLADBACH – 5 aranyérem (legutóbb 1976–1977) | ||
| 1. Jupp Heynckes | 1963–1967 és 1970–1978 | 218 (308) |
| 2. Herbert Laumen | 1953–1971 | 118 (247) |
| 3. Hans-Jörg Criens | 1982–1993 | 110 (323) |
| WERDER BREMEN – 4 aranyérem (legutóbb 2003–2004) | ||
| 1. Frank Neubarth | 1982–1996 | 141 (421) |
| 2. Marco Bode | 1989–2002 | 136 (497) |
| 3. Claudio Pizarro | 1999–2001 és 2008– | 125 (213) |
| BORUSSIA DORTMUND – 4 aranyérem (legutóbb 2010–2011) | ||
| 1. Manfred Burgsmüller | 1976–1983 | 158 (251) |
| 2. Michael Zorc | 1981–1998 | 155 (561) |
| 3. Lothar Emmerich | 1960–1969 | 146 (248) |
| (forrás: német játékosok esetében a transfermarkt.de jelentette a kiindulást, de az 1980-ig a nemzetközi kupamérkőzésekben komoly hiányosságokat tapasztalhattunk, így amelyik játékos érintve volt, annak a wikipedia.org-ról egészítettük ki ezt az adatot) | ||
ANGOL PREMIER LEAGUE
A Manchester Unitednél szintén egy korszakos zsenit, Bobby Charltont találunk az első helyen, akit egy skót legenda, Denis Law követ. A jelenkorban a 175 gólnál járó (357) Wayne Rooney személye megkerülhetetlen a témában. A most hatodik helyezett támadónak már „csak” hetvennégy gól kell a csúcsbeállításhoz, ami embert és futballistát próbáló kihívás, de a 26 éves támadó minden hullámvölgyét figyelembe véve képességei alapján utolérheti Bobby Charltont. Rooney is „hagyott” gólt, méghozzá az Evertonban 17-t (77), amivel körülbelül mostani átlagát figyelembe véve egy szezonnal lenne beljebb. Így viszont vár még rá körülbelül öt, hogy ledolgozza a most még tetemes különbséget.
A Liverpoolnak most van baja éppen elég, aligha az foglalkoztatja a „vörösöket”, hogy ki éri utol az utolérhetetlen Ian Rush-t, aki 346 (660) góllal zárt. A liverpooliak jelenleg BL-kvalifikációért hajtanak – a helyzetük viszont egyre reménytelenebb –, és azon gondolkodhatnak, hogyan süllyedtek idáig. Úgy a jelenben, mint a közelmúltban, hiszen a BL-siker összejött ugyan – volt FA-kupa és Ligakupa-diadal is –, de a 19. bajnoki címük 1990 óta várat magára. No meg egy vérbeli gólvágó, aki éveken át repíti az együttest, mint annak idején Rush. Azért a klubikon Steven Gerradot ne felejtsük ki, akinek középpályásként elért 149 gólja (577) akkor is tiszteletet parancsol, ha messze van a walesiétől.
Az Arsenalnál félistenként tisztelt Thierry Henry 229-es (376) rekordját sem mostanság döntik meg a londoniaknál, a francia támadó ráadásul 2012-es, hétmeccses kölcsönjátéka alatt újabb három góllal fényezte saját magát. Pontosabban rekordját, lévén egy kimondottan szerény emberről van szó esetében.
| MANCHESTER UNITED – 19 aranyérem (legutóbb 2010–2011) | ||
| 1. Bobby Charlton | 1956–1973 | 249 (758) |
| 2. Denis Law (skót) | 1962–1973 | 237 (404) |
| 3. Jack Rowley | 1937–1955 | 211 (424) |
| LIVERPOOL – 18 aranyérem (legutóbb 1989–1990) | ||
| 1. Ian Rush (walesi) | 1980–1987, 1988–1996 | 346 (660) |
| 2. Roger Hunt | 1958–1969 | 286 (492) |
| 3. Gordon Hodgson | 1925–1936 | 241 (377) |
| ARSENAL – 13 aranyérem (legutóbb 2003–2004) | ||
| 1. Thierry Henry (francia) | 1999–2007, 2012 | 229 (376) |
| 2. Ian Wright | 1991–1998 | 185 (288) |
| 3. Cliff Bastin | 1929–1947 | 178 (396) |
| (forrás: wikipedia.org) | ||
OLASZ SERIE A
A három tradicionális olasz klubban közös, hogy 200 és 300 közötti találat kell jelenleg a rekordhoz, de amíg ez a két milánói klubnál már a régmúlt ködébe vész, addig a Juventusnál ott találjuk Alessandro Del Pierót, aki már régen átírta a torinói rekordokat. És még mostanság is írja... Bár már sokan leírták, sokan elküldték a tengerentúlra vagy Keletre levezetni és haknizni, ő 37 évesen is képes megvillanni, mint tette azt az Internazionale elleni hétvégi bajnokin, amit a Juventus 2–0-ra nyert meg. Neki legyen mondva, a szezonban ez volt a harmadik gólja, de a lécet már korábban piszok magasra tette.
Az AC Milannal az ukrán Andrij Sevcsenko lehetett volna képes a csúcsdöntésre, de 175 gólnál (322) kiszállt, pedig az akkor még csak 30 éves támadó milánói gólerősségével veszélyes lehetett volna a svéd listavezető, Gunnar Nordahl rekordjára. Később visszatért ugyan az ukrán, de akkor már a londoni formáját sem érte el: második milánói fellépését két góllal (26) zárta. Említsük meg Filippo Inzaghit, aki a Juventus gólerős támadójaként szerződött 28 évesen az AC Milanhoz, lábában, fejében és egyéb testrészeiben már akkor nagyon sok gól pihent. Viszont 125 góljával (299) így is odafért a milánói rangsor hatodik helyére összesítésben, mindezt úgy, hogy a mögöttünk hagyott két és fél idényben már a tíz találatot sem tudta összehozni. Ő is a „lehetett volna rekorder, de most már nem lesz″ kategóriába sorolandó.
Az Internél egy olasz kiválóságot, a milánói stadion névadóját, Giuseppe Meazzát találjuk az első helyen, aki Milan-játékosként már nem tudott olyan eredményes lenni, mint azt megelőzően a városi riválisnál. Az immár 33 éve elhunyt klasszis nyugodtan szemlélheti az aktív játékosokat – az eredményesség miatt persze feszenghet odafenn –, a 38 gólt szerző Dejan Sztankovics, valamint az egyaránt 36–36-ig jutó Diego Milito és Esteban Cambiasso miatt aligha kell újra keresztelőt tartani a régi San Sirónál. Említsünk meg ismét egy magyar légióst, Nyers Istvánt, aki 133 találattal (182) az Inter-ranglista hetedik helyén áll.
| JUVENTUS – 27 aranyérem (legutóbb 2002–2003) | ||
| 1. Alessandro Del Piero | 1993– | 285 (690) |
| 2. Giampiero Boniperti | 1946–1961 | 182 (444) |
| 3. Roberto Bettega | 1970–1983 | 178 (480) |
| AC MILAN – 18 aranyérem (legutóbb 2010–2011) | ||
| 1. Gunnar Nordahl (svéd) | 1949–1956 | 221 (268) |
| 2. Andrij Sevcsenko (ukrán) | 1999–2006, 2008–2009 | 175 (322) |
| 3. Gianni Rivera | 1960–1979 | 164 (658) |
| INTERNAZIONALE – 18 aranyérem (legutóbb 2009–2010) | ||
| 1. Giuseppe Meazza | 1927–1940 és 1946–1947 | 284 (408) |
| 2. Alessandro Altobelli | 1977–1988 | 209 (466) |
| 3. Roberto Boninsegna | 1969–1976 | 171 (256) |
| (forrás: wikipedia.org) | ||







