Marozsán: Mindig büszke voltam a magyarságomra

– Szóval most belefér a töltött káposzta?
– Ezekben a napokban igen, de persze csak ha a nagymamám készíti – válaszolta mosolyogva a német női válogatottal olimpiai és Európa-bajnoki aranyat nyerő magyar Marozsán Dzsenifer, a Lyon csatára, akivel Siófokon, a női strandlabdarúgást népszerűsítő rendezvényen beszélgettünk. – A hétköznapokon nagyon hiányoznak az itteni barátok és a családtagok, a magyaros ízek, úgyhogy szeretném minden percét élvezni az itthon töltött időnek. Sajnos nincs belőle sok, június tizedikén a válogatottal már elkezdjük a felkészülést az Eb-re.

– Viszont úgy tűnik, a labdát a pihenés idején sem tudja félretenni.
– Imádom a strandfocit, úgyhogy örömmel jöttem Siófokra. Ráadásul apu korábban itt futballozott, sok barátja van a városban, így ő is találkozhatott régi ismerőseivel.

– Ezek szerint nem nyűg a homokon futni és ollózni?

– Dehogyis! Frankfurtban volt egy svájci csapattársam, és amikor tavaly tavasszal nála voltunk Zürichben, megkért, hogy nézzek le a Grasshoppers női strandfocicsapatának edzésére. Csak próbáljam ki, hátha megtetszik. Ebből az lett, hogy a lányokkal tavaly nyáron megnyertük az akkor első alkalommal kiírt női strandfoci Bajnokok Ligáját Cataniában. Mivel a pálya a tengerparton volt, a meccsek után egyből mentünk a habokba felfrissülni, úgyhogy nyaralásnak sem volt utolsó.

– Mi fogta meg ebben a sportban?
– A kispálya miatt intenzív a játék, pörgősek a meccsek és a technika is remekül fejleszthető. A homokon máshogy nyúlok a labdáért, máshogy kell kiemelni, más a lépés és a mozgás, szóval tökéletes kiegészítés a nagypályás futball mellett. Ráadásul a lábat is kíméli: amikor sérült voltam, a rehabilitációt mindig homokon kezdtük, ez a borítás kifejezetten jót tesz a vádlinak.

– Elképzelhető, hogy jövőre a magyar Astra színeiben lép pályára a strandfoci BL-ben?
– Az idén is mentem volna, de sajnos a strandfoci BL-t és a nagypályás BL-döntőt éppen egy időben rendezték, és mivel utóbbiban mi játszottunk az aranyért a PSG ellen, maradtam Cardiffban. De ha jövőre másként alakul, számíthatnak rám.

– Tizenegyesekkel meg is nyerték a finálét, a párbajban ön sem hibázott. Szerencsét hozott a cipőjébe varrt magyar zászló?
– Általában tényleg olyan cipőben lépek pályára, a BL-döntőn is ez volt a terv, de a finálé előtt a sportszergyártónk fél mérettel kisebbet készített nekem. Abba bele voltak hímezve a piros-fehér-zöld színek, de mivel elszabták, gyorsan be kellett szereznem egy újat, azon pedig már nem volt rajta. De az Eb-n biztosan rajta lesz a stoplisomon.

– Viszont az édesapjától, a négyszeres magyar válogatott Marozsán Jánostól kapott lánc mindig önnel lesz.
– Azt még annak idején anyu adta apunak, ő pedig mindenhova magával vitte amolyan kabalaként. Apu később nekem ajándékozta, csak hát a meccseken nem lehet nyakláncban pályára lépni, így magamra tetováltattam, hogy mindig velem legyen. A szüleim, valamint a bátyám arcképét szintén, a lábfejemre pedig a keresztnevük van felírva. Egyébként utóbbi volt az első tetoválásom.

– Ezek után képzelem, mennyit jelent önnek, amikor meglátja a családtagjait a lelátón.
– Amikor csak tehetik, kijönnek a meccseimre, mondjuk Németországban többször megesett, hogy lekéstek az első tíz percről – és emiatt néhány gólomról is. De tényleg sokat jelent, nem tagadom, nagyon családcentrikus vagyok. Bár anyuval mindennap beszélek, sajnálom, hogy nem lehetek mindig velük, hogy kevesebbet használhatom a magyar nyelvet.

– Az autogramosztást viszont gyakorolhatta kedden, valósággal megrohanták a gyerekek.
– Úgy hozta az élet, hogy a német válogatottban játszom, de mindig büszke voltam a magyarságomra. Jólesik, hogy ezt nem felejtik el, és nagyon hálás vagyok azért a szeretetért, amit itthonról kapok.

– A szeretetből alighanem Lyonban is kijut önnek, elvégre a szezonban a bajnokságot, a kupát és a BL-t is megnyerték. Ezek után mi a motiváció a következő idényre?
– Motivációból nincs hiány, elvégre nagy tett volt triplázni, de még nagyobb lenne, ha a következő idényben megismételnénk ezt a teljesítményt. Meg aztán az elnökünk miatt is kötelességünk hajtani. Mindent megad nekünk, ugyanazokat a felszereléseket, orvosi hátteret és edzőpályákat biztosítja nekünk, mint a férficsapatnak, ilyet korábban még sohasem tapasztaltam. A BL megnyerése után pedig az egész csapatot meghívta három napra Saint-Tropez-ba, ahol többek között Francesco Tottiba és Pamela Andersonba is belebotlottunk. Ezek után senkit sem kell motiválni.