THURY GÁBOR
THURY GÁBOR
2020.02.12 23:43

Helló, Dzsudzsák 10 – Thury Gábor publicisztikája


Dzsudzsák Balázs al-Ain FC-hez igazolása kapcsán idéznék egy vele készült interjúból. Kollégám, Zsoldos Barna beszélgetett vele Abu-Dzabiban, a labdarúgó 2017. november 28-án többek közt ezt magyarázta a Nemzeti Sportnak: „A válogatottról beszélünk, mégis úgy kezdődik, hogy gazdagság, pénz, miért itt játszik, miért nem ott. Nem értem, ennek milyen üzenete van nekem. (...) A futballban tizenegy ember fut ki a pályára, és a sikerhez kellenek önök, újságírók, szurkolók, mindenki, hogy egy irányba húzzunk, és ne az legyen, hogy ha nyerünk vagy döntetlen a vége, akkor mi vagyunk a legjobbak, ha meg kikapunk vagy nem öt nullára nyerünk, akkor mit képzelünk magunkról. Nagyon sok mondanivalóm lenne erről, de igyekszem rövidre zárni. Amíg tudok, ott leszek a válogatottnál, kiteszem a szívem-lelkem. Próbálunk sikeresek lenni, velem az élen, és próbálom betölteni azt a szerepet, amelyet várnak tőlem.”

A 108-szoros válogatottat sokkolta a hír, hogy korábbi együttese, az al-Ittihad Kalba 2020 februárjában egyik napról a másikra szerződést bontott vele – tény, elég kulturálatlan kivitelezésben –, ám amikor a térség egyik legnépszerűbb együttese, az al-Ain szerződtette, az volt a véleménye: szintet lépett. Ezt a megjegyzést még a kevésbé heves vérmérsékletű kommentelők is nehezen viselték Dzsudzsák-ellenes kirohanások nélkül.

Az egyik oldalon a magyar válogatott Eb-n szereplő 33 éves támadója áll, a másikon pedig az internet népe. Az utóbbi valóban nem egy alkalommal felveti: „gazdagság, pénz, miért itt játszik, miért nem ott”. Van-e köze hozzá? Tegyük most félre az alpári stílusú megjegyzéseket, keressük mögötte a tartalmat. A hazai futballszurkoló már csak olyan, hogy szeretné megélni a régi sikereket. Aki tapasztalta, azért, aki hallott róla, azért. A drukkerek egyszer csak megismerhették Dzsudzsák Balázst. Egy tehetséges, szerény, honi viszonylatban jó labdarúgót, aki ezt illő szerénységgel vette tudomásul – igyekszem leszögezni, ezt a szerénységet gyökeresen a „gazdagság, pénz” sem változtatta meg, mondjuk az értékítéletét inkább. A nyírlugosi srácot egykoron édesapja hozta-vitte hetente négyszer a debreceni Olasz Focisuli edzéseire, középiskolás éveit már debreceni kollégistaként töltötte, majd következtek a felnőtté válás stációi háromszoros bajnokként a DVSC-nél, 2008-tól 21 évesen a PSV-nél. Karrierje úgy indult, mint az amerikai álom magyar változata: a kisfiú, aki fogja a batyuját, s Nyírlugosról meghódítja, ha a nagyvilágot nem is, de Európát mindenképpen. Remekül ment neki Eindhovenben, majd az egész magyar futballtársadalom meglepődve vette tudomásul, hogy 2011-ben az Anzsi Mahacskala együtteséhez igazolt, noha a játékos nevét a Liverpoollal, a Valenciával társították. A 14 millió eurós transzfert Dzsudzsák és menedzsere, Vörösbaranyi József úgy kommentálta, hogy neves európai klub nem érdeklődött, s a pénzszűkében lévő holland csapatnak jól jöttek az eurómilliók. És akkor a kommentelők zöme a csatár helyébe képzelte magát. Megvetette a lábát a nagy bajnokságok előszobájának mondott németalföldi élvonalban, van a futballról mint játékról és a futballról mint karrierről egy víziója. A kettő nem feltétlenül áll messze egymástól, bármilyen furcsa, de lehet, hogy éppen a pénz az elválasztó fal. Tudom, bevett szokás egy sportolói pályafutás rövidségét emlegetni, s ami már az ember kezében van, azt nem vehetik el tőle, de a kommentelők ezt a választást nem tudják Dzsudzsáknak megbocsátani. Mert lehet, hogy Samuel Eto'o, Roberto Carlos és Jurij Zsirkov is az Anzsit választotta, de ők már letettek valamit az asztalra, vélhetően levezetni akartak. A klub mindenesetre bebukott, Dzsudzsák fél esztendő múlva 25 évesen 19 millióért a Dinamo Moszkvához került. Nem sok sót evett meg Oroszországban, mint ahogy egyetlen magyar játékos sem. Finoman fogalmazva magyarnak nem terepe Oroszhon. Mindezek igazolására álljon itt az ötvenszeres válogatott Bognár György véleménye, aki szerint Dzsudzsák nem hódította meg Moszkvát... A Dinamo-gatyát aztán a török Bursaspor mezére lehetett cserélni, potom 1.6 millióért. Nem áll szándékomban valamennyi átigazoláson végigfutni, a lényeg, hogy a transfermarkt.de szerint Balázs jelenlegi értéke kétmillió euró, s ez bizony a 19 milliós moszkvai szerződéshez képest 17 milliós értékcsökkenés. Általában mindenre volt magyarázat, egy időben, amikor még Dárdai Pál volt a Hertha vezetőedzője, a berlini klub érdeklődésére, majd arra, hogy az Eb után már kimondottan a Bundesliga lett volna a portugálok ellen két gólt szerző csatár célja, ám legnagyobb meglepetésére a kontinensbajnoki szereplés ellenére nem volt kereslet sem húsz-egynéhány évesnél idősebb társai iránt, sem iránta. Ekkor következett az al-Vahda, a többit ismerjük, al-Ittihad Kalba, al-Ain FC, ez utóbbi helyen a 10-es mezt ajánlották neki. Márpedig aki 10-esben játszik, az nem csupán egy a tizenegyből, hanem meghatározó futballista. Ha úgy jobban tetszik, küldetése van. Nem véletlen, hogy 10-esek a játékmesterek, ahogy mondani szoktuk, fazont adnak az együttesnek. (És az sem véletlen, hogy az al-Ain szurkolói azt írták ki egy molinóra a hétközi ázsiai BL-meccsen: „Helló, Dzsudzsák 10!”) Ez utóbbit persze más számozású mezben is meg lehet tenni, Dzsudzsák próbált is ennek megfelelni, más kérdés, hogy a szurkolók (pontosabban a sportágat figyelemmel kísérők) egy része ezt nem így látja. Az is tény, 108 alkalommal nem véletlenül kap helyet a válogatottban valaki, még akkor sem, ha az időszak nem éppen a magyar futball aranykora.

Ugyanakkor mocorog az emberben a kisördög: nem lehetett volna mégiscsak a Bundesligában gyökeret ereszteni vagy visszatérni a holland élvonalba (a kiesés ellen harcoló Fortuna Sittard került szóba, de a klub és a játékos ambíciói nem egyeztek...)? Mikor, ha nem ilyen helyzetben van szükség jó menedzselésre?

Míg ezen töprengünk, érdemes néhány szót ejteni válogatottunk másik rutinos labdarúgójáról, Szalai Ádámról. Csatárunk 2018 decemberében kijelentette, ő tehet a legtöbbet azért, hogy az európai topligák valamelyikében folytathassa pályafutását. Nem kertelt, ahogy 2013-ban a hollandoktól elszenvedett 8–1-es vereséggel záruló vb-selejtezőt követően sem. Majdnem hét évvel ezelőtt súlyos kritikával illette futballunkat, nem is a mondandó igazságtartalmát rótták fel neki, hanem az időzítést: néhány nappal voltunk az Andorra előtti találkozó előtt. Kétezertizenkilenc januárjában a Galatasaray úgy okoskodott, hogy a nyáron lejáró szerződésű Szalaival nem hosszabbító Hoffenheimtől 300 ezer euróért megszerzi tavaszra, aztán „visszautasíthatatlan ajánlattal” magához édesgeti, ám a Süper Lig nem tartozik a kontinens topbajnokságai közé. Vélhetően ezért sem jött össze az üzlet, Szalai Mainzba igazolt, ahol – ha szabad ezt mondani – minden egyes játékpercért megharcol. A miértre nagyon egyszerű a válasz: a német futballkultúra közelebb áll a magyarhoz, nem kockáztatta meg, hogy a járható utat a járatlanért feladja, esetlegesen nagyobb anyagi előnyökért sem. A járható úton azt is érthetjük, tisztában van vele, mi kell ahhoz, hogy a válogatotthoz a legjobb formában érkezzen. Nevezhetjük ezt egyszerűen motivációnak is, ez verbálisan Dzsudzsáknál sem hiányzik, mégis úgy fest, Szalai esetében a tettek – több mint 200 Bundesliga-mérkőzés – is alátámasztják ezt.
A szintén 108-szoros válogatott Bölöni László, a Royal Antwerp edzője arra a felvetésre, hogy a Belga Kupa megnyeréséért mivel motiválja a játékosait, így válaszolt: „Megette a fene, ha egy-egy labdarúgó vagy edző szeme előtt a pénz, nem pedig a dicsőség lebeg.”

„Ismét egy PSV-szintű profi klubhoz kerültem, ahol tényleg a lehető legjobb kezekben vagyok, és így a válogatottnak is a hasznára lehetek. Ezek után a szövetségi kapitány szíve joga eldönteni, hogy beválogat-e vagy sem.” Ezt már Dzsudzsák mondta új csapatáról, amely – igaz, még nélküle, mert az al-Ain értelemszerűen e sorozatra már nem tudta benevezni – a már említett ázsiai Bajnokok Ligája csoportmérkőzésén hazai pályán 4–0-ra kikapott az iráni Szepahantól...

2020.04.04 20:34:35

Minden más foci K. D.

Most Magyarország legtehetségesebb FIFA-játékosai pótolják a rangadókat!

2020.04.03 08:49:35

Minden más foci BACSKAI JÁNOS

Ami a nagy Cruyffnek nem ment játékosként, összejött edzőként: felépítette a Barca-katedrálist.

2020.04.02 16:57:07

Minden más foci P. K.

Emlékezetes szögletek és egy kis „törióra” – tudja, ki rúgta az első gólt a sarokból, és miért „olimpiai” a neve?

2020.04.01 22:06:12

Minden más foci BACSKAI JÁNOS

LEGENDÁK LIGÁJA. Ferguson legjobb csapata a szerencsével sem állt hadilábon, a fordítások fordítását mutatta be.

2020.04.02 22:04:09

Minden más foci BODNÁR ZALÁN

Világszerte alig, csupán Svájcban és Brazíliában okozott nagyobb fennakadást a száz évvel ezelőtti járvány.