Ízelítő a gyűjteményből: Ízelítő a gyűjteményből:
Kiss László (1982, vb, csoportmérkőzés, Magyarország–Salvador 10–1)
Nem mintha dadogott volna a magyar csapat, tényszerűen 5–1-re vezetett, de ha már ott ült a padon, Mészöly Kálmán gondolt egyet, és beküldte Salvador ellen a Vasas csatárát. Kiss László köszönte a lehetőséget, és máig megdönthetetlen vb-gólcsúcsot állított fel. Csereként beállva hét perc alatt három gólt szerzett. Az elsőt szöglet után félfordulattal bevarrta, a másodikat okosan beemelte, a harmadikat pontosan, laposan lőtte a kapuba.
Salvatore Schillaci (1990, vb, csoportmérkőzés, Olaszország–Ausztria 1–0)
Az 1990-es olaszországi vb-n a palermói születésű Totót küldte be Azeglio Vicini kapitány az osztrákok ellen, és nem kellett csalódnia. Andrea Carnevale cseréje vb-újoncként győztes gólt rúgott az osztrákoknak, aztán a csehszlovákoknak, majd minden további olasz meccsen beköszönt. Sorrendben Uruguay, Írország, Argentína és Anglia ellen is szerzett gólt. Ő lett a '90-es vb gólkirálya.
Oliver Bierhoff (1996, Eb-döntő, Németország–Csehország 2–1, h. u.)
Négy perce volt pályán, amikor fejjel egyenlített az Eb-döntő 73. percében. A sérülések miatt szinte csere nélkül játszó németek (egyedülálló módon pótlólag Jens Todtot nevezhették a döntőre, hogy egyáltalán legyen kispadjuk!) impotens támadójátékát volt hivatott felerősíteni, de Berti Vogts két csatárát fennhagyta a pályán, Stefan Kuntz és Jürgen Klinsmann helyett egy középpályás, Mehmet Scholl helyére állt be az akkor még alig ismert, az Udinesében játszó center. Bierhoff nem az egyenlítő fejesével írt történelmet, a hosszabbításban ugyanis ő szerezte a futballvilág első aranygólját.
A teljes cikk elolvasható a FourFourTwo.hu-n, ide kattintva!
