Edzősors: Csank Jánosnak hiányzik a meccsre járás

Márciusi hétvége meccsnézés nélkül?!

Ez az, amire jó néhány évtizede nem volt példa Csank János életében – akkor sem, amikor NB I-es klub kispadján ült, és akkor sem, ha éppen nem volt csapata. A Váccal 1994-ben, a Ferencvárossal 2001-ben bajnoki címet nyerő szakemberről alighanem sokan tudják, élete a futball, ha teheti, négy-öt bajnokira is kilátogat egy-egy héten (gyerekmeccsre éppúgy, mint megyei bajnokira vagy valamelyik NB-s találkozóra), így nehezen viseli, hogy bizonytalan ideig csak ismétléseket nézhet a televízióban. Arról nem is beszélve, hogy bár tizenöt évet letagadhatna a korából, már elmúlt hetvenhárom, vagyis ahhoz a korosztályhoz tartozik, amely a leginkább veszélyeztetve van a koronavírustól.

„Itthon vagyok, Ózdon, nem mozdulok ki, és ez a helyzet nagyon szokatlan nekem – mondta lapunknak a mesteredző. – Amikor hívott, éppen az járt a fejemben, elmenjek-e a boltba, idővel a lottót is fel kellene adni, de arra jutottam, nem megyek sehova, mindenki tudja, mennyire veszélyes a helyzet. Gondoltam már arra is, eljárok majd biciklizni, erre mi történik, defektes az egyik kerekem, és sajnos megszerelni nem tudom, nem értek hozzá. Igyekszem karbantartani magam: nyomom a fekvőtámaszokat, erősítek, de a futást sajnos hanyagolnom kell, mert amikor kimentem terepre, a vádlim jelzett – ez évente egyszer előfordul. Mondjuk, sohasem értettem azokat, akik zenét hallgatnak futás közben, mert engem az motivál, hogy hallom a madarak csicsergését, nincs senki körülöttem és a saját ritmusomban futhatok, ráadásul ilyenkor sok jó gondolat jön, éppenséggel olyanok is, amelyeket az edzéseken lehet alkalmazni. Szeretem, ha elfáradok. Amikor nincs meg az a bizonyos kellemes fáradságérzet, nem érzem jól magam a bőrömben. Hetente vezetek hatszáz kilométert, Tarpán kapusedzést tartok, ez is hiányzik.”

Csank János Tarpán, a Sándor István Akadémián szaktanácsadó, ám a koronavírus-járvány a napi munkarutinját is átírta, csakúgy, mint a tervezett vadászatot.

„Az edzőnk, Varga Gyula Kijevben jár A-licences oktatásra, így néhány hete még én tartottam volna a tréningeket, és ha nem ért volna vissza időben, meglehet, a múlt szombaton a Nagyhalász ellen leülök a kispadra – folytatta a korábbi szövetségi kapitány. – Egyelőre csak találgatni lehet, mit hozhat a folytatás, de ha május közepére jelentősen javulna a helyzet, felpörgetve be lehetne fejezni a bajnokságokat. Át kell gondolni a lehetséges variációkat, jó lenne, ha tudnánk játszani, de az emberéletnél semmi sem lehet fontosabb! Hogy mi van a vadászattal? Öt hete voltam, nem tudom, mikor lesz lehetőségem újra menni. Hiányzik, persze, hogy hiányzik, és nem is konkrétan a vadászat, hanem a természet, az erdő hangjai.”