A profi, 2. rész – Deák Zsigmond jegyzete

A 2014-es brazíliai világbajnokságot megelőző FIFA-kongresszus megnyitója kapcsán, amikor Joseph „Sepp” Blatter sportvezetői hatalma teljében, vidáman táncikált a színpadon, és huncutul belesett a csinos műsorvezetőnő – számára épp fejmagasságban mutatkozó – dekoltázsába, bátorkodtam a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség svájci elnökét egy írásomban Jean-Paul Belmondo fi lmremeke után „A” profinak titulálni. Poénból még a főhős Josselin „Joss” Beaumont hazai szinkronjait is citáltam (előbb Garas Dezső, aztán Gáti Oszkár), álmomban sem gondoltam, hogy néhány hónapon belül Közös szenvedély címmel olyan alkotás kerül majd a mozikba, amely a FIFA története kapcsán magát Blattert is a vászonra varázsolja Tim Roth alakításában (magyar hangja Epres Attila…). A filmesztéták idegeinek megkímélése érdekében nem állítanám párhuzamba a két művet, pontosabban egy aspektusból mégis: ami szintén hihetetlennek tűnt akkoriban, Blatter jó egy év múlva gyakorlatilag Beaumont sorsára jutott. Ő nem igazi, hanem karaktergyilkosság áldozata lett, és Farges rendőr távcsöves puskáját a svájci és az amerikai nyomozó szervek aktái helyettesítették.

Mit tehet ilyenkor egy idős, bukott sportvezető? Határon innen és túl sorolhatjuk a példákat. Összeomlik. Belebetegszik. Belehal. A méreg tartósítja. Intrikál a háttérből. Küzd inaszakadtáig. Csöndben marad. Lepaktál. Satöbbi. Blatter ebben is eredeti és egyben stílusos tudott lenni, túl a nyolcvanon nem festette éjfeketére a haját, hanem inkább szakállat növesztett, imázst változtatott. Nem kiabál kígyót-békát ellehetetlenítőire és utódaira, de vállalja a véleményét, nyilván hangsúlyozva az érdemeit és kisebbítve a hibáit, de jelentkezzen, aki fordítva tenné. Még mindig vág az esze, mint a beretva, emlékszik mind a kétszáz országra, ahol járt, a Szepesi és Mezey Györggyel vívott teniszpartira, Gulácsi Péterre a 2009-es U20-as vb-bronzérmes magyar gárdából, no meg a mai RB Leipzigből.

Ugyanis büszkén mondhatom, a világfutball egykori ura nem sokkal a Newsweek után a Nemzeti Sportnak is nyilatkozott két oldalon, őszintén kitárulkozva, ismerve és elismerve hazánk egyetlen sportnapilapját. Nem kell vele mindenben egyetérteni, lehet vele vitatkozni, a módszereit megkérdőjelezni, ám az vitathatatlan, hogy minden idők egyik legnagyobb sportdiplomatája ő, egy sportág, egy szervezet szakmai és gazdasági erejének kiteljesítője, akinek a szavára mindig oda kell figyelni. Most is. Halkan mondom, akit alig három éve amolyan büfészínésznek tituláltam, így, hatalmát veszítve sokkal őszintébb, mélyebb alakítást nyújt az NS „színpadán”. Igazi profi .