Őrült ünnep a tenger partján – így avatták bajnokká a Trabzonsport

A helyi futballélet különleges szereplője, az Isztambulon kívüli török labdarúgás legnépszerűbb csapata több évtizedes álmot valósított meg azzal, hogy ismét az élen végzett. A török Napolinak is nevezett klub otthonában, a Fekete-tenger partján fekvő Trabzonban ennek örömére még a város egyik hegyén lobogó óriási nemzeti zászlót is levonták, hogy a Trabzonsporéra cserélhessék azt.

Szombat délután megteltek a nagyváros utcái, az emberek – gyalog, motorral, autóval, busszal vagy éppen teherautók platóján – megindultak a stadion, illetve a tengerpart irányába! Az ókorban alapított Trabzon kikötője sok tekintélyes flottát látott már az elmúlt évezredekben, de talán kevés olyat, amely most közelített mólóhoz: egy nagy hajócsoport egyik tagján a Trabzonspor legénysége futott be ünnepélyesen.

A partra szálló csapatot tolongó tömeg várta: mindenki szeretett volna közelebb férkőzni kedvenceihez. Rengeteg közös kép készült, a csapat pedig szép lassan átsétált a stadionhoz.

Aki eközben úgy döntött, hogy nem vár a parton, hanem egyből elfoglalja helyét a tribünön, szintén jól döntött: a pálya közepén felállított hatalmas színpadon egymást váltó zenészek igyekeztek feltüzelni a közönséget. A hangszórókból különös egyveleg dübörgött dobhártyaszaggatóan: nagy taps kísérte a lendületes zongorajátékokat, a népies dallamokat a művészekkel együtt énekelte a lelátó, a rockszámok alaposan felpörgették a szurkolókat, és a mogorva ábrázatú, szakállas gengszterrapperek amerikai hangzásvilágba csomagolt török szövegei is megmozgatták a tömeget.

Ha éppen lankadt a lelkesedés a lelátón, minden színpadra lépő rendelkezésére állt egy varázsfegyver: ha az előadó koncertje bármely pontján beleordította mikrofonjába a csapat egyik színét, a bordót, óriási robajjal jött válaszként a szurkolóktól a másik, a kék. A város nevének elkiáltására hasonló hangerővel üvöltötték a bajnok szót a nézők.

Miközben a lelátó megtelt, lassacskán lement a nap, a színpadot és a pályát pedig néptáncosok lepték el, bemutatójuk hatására eksztázisban táncolt a jelen lévő nagyjából 50 ezer drukker. Mindeközben egyre többek kezében gyúltak szurkolói fáklyák. Otthon meghökkentő lenne, itt talán kevésbé volt az, hogy még a VIP-szektorban is többen begyújtottak egy-egy füstbombát. Ahol pedig nem a pirotechnikai eszközök fénye világította be a széksorokat, ott a telefonok vakuit kapcsolták be, sok tízezer apró fénypont táncával fokozva a látványt.

Repültek a percek a már órák óta tartó ünnepségen, amikor a színpadon megjelentek az első játékosok: egy szürreális, többek között egy ronggyal és egy óriási pumpával előadott tánc előadói között egyszer csak felfedte magát két légiós. A közönség megőrült értük, nem sokkal ezután pedig az egész csapat bevonult. Természetesen ez sem csak úgy zajlott, hogy szép sorban besétáltak és felsorakoztak…

Mindenkit egyesével szólítottak a kifutóra, ahol a játékosok a saját maguk által választott zenére táncot lejtettek, majd hosszas integetést követően foglalták el helyüket a színpadon. A rögtönzött táncversenyre a legjobb értékelést a Nemzeti Sporttól a rendkívül virtuóz afrikai légiósok kapják, de a klub egyik görög játékosa, Manolisz Sziopisz is kitett magáért, kislányával közösen bemutatott lépteivel.

Amikor a játékosok után a vezetőedző, a többi stábtag és a klub elnöke is elfoglalta a helyét, egy helyi ételfutárcég alkalmazottjai „szállították ki” a trófeát a színpad tetejére, ahol az éremátadást követően magasba is emelték azt a játékosok.

A kupa felemelkedését hatalmas tűzijáték kísérte, ami elszabadította a bulit a stadionban, mindenki őrült ütemben táncolt, egy időre a játékoskijáró teteje is meggyulladt, a színpadon egymást váltó DJ-k pedig hajnalig adták a ritmust az ünnepléshez.

ÖNFELEDT ÜNNEPLÉS

Marek Hamsíkék azonban nem táncolhattak sokáig, ugyanis másnap meccs várt rájuk. Még aznap este repülőre szálltak, hogy elutazzanak az Altay elleni vasárnapi hazai bajnokijukra, amelyet saját pályájuk helyett Isztambulban játszottak. A hivatalos indoklás szerint a klub a helyszínmódosítással kedvezni kívánt a nagyjából 900 km-re levő nagyvárosban és környékén élő Trabzonspor-szurkolóknak, bár otthon akkor sem tudott volna pályára lépni a csapat, ha nem húznak fel a játéktér közepére egy óriási színpadot: az után a meccs után, amelyen a bordó-kékek bajnokok lettek, a pályát elözönlő szurkolók igyekeztek mindent elvinni emlékbe, amit csak tudtak, fűcsomókat, hálódarabokat, szögletzászlókat vagy éppen a kispadok üléseit.

„A szüleim Trabzonban születtek, én viszont már Németországban, és ott is nőttem fel. Tíz éve nem jártam Törökországban, de a bajnoki cím miatt muszáj volt ideutaznom” – mesélte a trófeaátadás másnapján az isztambuli meccsre induló, Ulm környékén élő szurkoló, aki élete legszebb pillanatai közé sorolta, hogy átélheti ezt az ünnepet.

A történelmének hetedik bajnoki címét megszerző csapat vasárnap délután megkoronázta a hétvégét: az isztambuli Atatürk Olimpiai Stadionban 80 ezer néző előtt legyőzte az Altayt. Az ünnepléssorozat erre az idényre a jövő hétvégén zárul, az együttes az utolsó bajnokiját a Basaksehir vendégeként játssza.

TÖRÖKORSZÁG, SÜPER LIG
37. FORDULÓ
Trabzonspor–Altay 2–1