FFT: A Barcelona nem akart engem – Ronaldo

– Mesélj a riói gyermekévekről! Mi a legkorábbi futballal kapcsolatos emléked? (Amanda Azevedo, Rio de Janeiro)
– Nagyon egyszerűen éltünk. Mindig is futballista akartam lenni. Az utcákon játszottam, kerestem a focipályákat. Jó tanuló voltam, de csak addig, amíg elkezdődött a profi pályafutásom. Rengeteg kísértés ért, pedig nem favelában éltünk, csak a külvárosban, úgyhogy drogdílerek és ehhez hasonlók nem voltak mifelénk. Bento Ribeiro csöndes helynek számított. Mégis akadt néhány barátom, akik kapcsolatba kerültek más városrészekbe tartozó dílerekkel. Ezek az idők akkora hatással voltak rám, hogy filmet is készítek a gyerekkori évekről. Benne felcseperedésem története jelenik meg, de valójában a Kabbaláról szól, amivel nagyon sokat foglalkoztam. Azt szeretném, ha mindenki tudná, mennyire fontosak a fiatalon meghozott döntések. A legkorábbi emlékeim mind a futballal kapcsolatosak! Szomszédok, akik haragosan elkergetnek, kutyák, amelyek széttépik a labdánkat. Különös világ volt.

– Miért mentél a PSV-be 1994-ben? Volt ebben szerepe Romáriónak, aki válogatott csapattársad és korábbi PSV-játékos volt? (Frank Endt, Rotterdam)
– Tetszett a holland ajánlat, mert Romário példája is bebizonyította, hogy innen könnyen nyílik meg az út a legnagyobb klubokhoz. Természetesen akkor még nem tudtam, mennyire nehéz lesz, milyen hidegre számíthatok, és a különleges nyelvről sem sejtettem semmit. De annyira a focira koncentráltam, hogy csak az érdekelt, hogyan léphetek rá a gázra.

– Kicsit ködös, miért hagytad el a Barcelonát. Egy szép napon a klub azt nyilatkozta, alapvető lételeme vagy, majd huszonnégy órán belül kiderült, hogy nem hosszabbítjátok meg a szerződést, és mész az Interhez. Mi történt? (Jorge Rodriguez, Girona)
– Azért távoztam, mert nem akarták, hogy maradjak. Nem bánom, hogy így alakult, így volt helyes. Egyezségre kellett jutnunk. Egy nappal azt követően, hogy azt nyilatkozták, meg akarnak tartani, nem hosszabbítottak velem szerződést. A záradék szerint huszonnyolc millió dollárért lehetett engem kivásárolni, ezt főleg nagy klubok tudták megfizetni. Az Inter már akkor is akart engem, amikor még nem igazoltam a Barcelonába. Az olaszokkal megkötött szerződésem ugyanazt tartalmazta, amit a spanyolok által végül visszavont megállapodás.

– Még mindig nem hiszem el, hogy nem Brazília nyerte meg az 1998-as világbajnokságot. Az a csapat talán még a 2002-esnél is jobb volt. (Ed Parish, Birmingham)
– Nem így van. Az 1998-as csapat nem volt olyan jó. Ki merem jelenteni, hogy a 2002-es brazil csapat bármelyik brazil válogatottnál jobb volt, kivéve az 1970-est. Rendkívül kiegyensúlyozott alakulat, kiváló védőkkel, remek csatárokkal. Bárkit megállítottunk, és bárki ellen bármikor gólt tudtunk szerezni. Megvolt a jogo bonito, és megvolt a stratégia is. Az 1994-es csapat sem volt ennyire jó, az 1998-as még kevésbé. Az a csapat az egész világ előtt hiteles volt, különösen, amikor a legjobb tizenhat közt legyőztük Belgiumot.– Mesélj a riói gyermekévekről! Mi a legkorábbi futballal kapcsolatos emléked? (Amanda Azevedo, Rio de Janeiro)
– Nagyon egyszerűen éltünk. Mindig is futballista akartam lenni. Az utcákon játszottam, kerestem a focipályákat. Jó tanuló voltam, de csak addig, amíg elkezdődött a profi pályafutásom. Rengeteg kísértés ért, pedig nem favelában éltünk, csak a külvárosban, úgyhogy drogdílerek és ehhez hasonlók nem voltak mifelénk. Bento Ribeiro csöndes helynek számított. Mégis akadt néhány barátom, akik kapcsolatba kerültek más városrészekbe tartozó dílerekkel. Ezek az idők akkora hatással voltak rám, hogy filmet is készítek a gyerekkori évekről. Benne felcseperedésem története jelenik meg, de valójában a Kabbaláról szól, amivel nagyon sokat foglalkoztam. Azt szeretném, ha mindenki tudná, mennyire fontosak a fiatalon meghozott döntések. A legkorábbi emlékeim mind a futballal kapcsolatosak! Szomszédok, akik haragosan elkergetnek, kutyák, amelyek széttépik a labdánkat. Különös világ volt.

– Miért mentél a PSV-be 1994-ben? Volt ebben szerepe Romáriónak, aki válogatott csapattársad és korábbi PSV-játékos volt? (Frank Endt, Rotterdam)
– Tetszett a holland ajánlat, mert Romário példája is bebizonyította, hogy innen könnyen nyílik meg az út a legnagyobb klubokhoz. Természetesen akkor még nem tudtam, mennyire nehéz lesz, milyen hidegre számíthatok, és a különleges nyelvről sem sejtettem semmit. De annyira a focira koncentráltam, hogy csak az érdekelt, hogyan léphetek rá a gázra.

– Kicsit ködös, miért hagytad el a Barcelonát. Egy szép napon a klub azt nyilatkozta, alapvető lételeme vagy, majd huszonnégy órán belül kiderült, hogy nem hosszabbítjátok meg a szerződést, és mész az Interhez. Mi történt? (Jorge Rodriguez, Girona)
– Azért távoztam, mert nem akarták, hogy maradjak. Nem bánom, hogy így alakult, így volt helyes. Egyezségre kellett jutnunk. Egy nappal azt követően, hogy azt nyilatkozták, meg akarnak tartani, nem hosszabbítottak velem szerződést. A záradék szerint huszonnyolc millió dollárért lehetett engem kivásárolni, ezt főleg nagy klubok tudták megfizetni. Az Inter már akkor is akart engem, amikor még nem igazoltam a Barcelonába. Az olaszokkal megkötött szerződésem ugyanazt tartalmazta, amit a spanyolok által végül visszavont megállapodás.

– Még mindig nem hiszem el, hogy nem Brazília nyerte meg az 1998-as világbajnokságot. Az a csapat talán még a 2002-esnél is jobb volt. (Ed Parish, Birmingham)
– Nem így van. Az 1998-as csapat nem volt olyan jó. Ki merem jelenteni, hogy a 2002-es brazil csapat bármelyik brazil válogatottnál jobb volt, kivéve az 1970-est. Rendkívül kiegyensúlyozott alakulat, kiváló védőkkel, remek csatárokkal. Bárkit megállítottunk, és bárki ellen bármikor gólt tudtunk szerezni. Megvolt a jogo bonito, és megvolt a stratégia is. Az 1994-es csapat sem volt ennyire jó, az 1998-as még kevésbé. Az a csapat az egész világ előtt hiteles volt, különösen, amikor a legjobb tizenhat közt legyőztük Belgiumot.

A Ronaldóval készült teljes interjú elolvasható a FourFourTwo.hu-n,IDE KATTINTVA!