A sportesemény közvetítési joga és költsége

Egy sportesemény ma már marketing és jogi termék, amelyet csak az láthat, aki fizet érte vagy úgy, hogy jegyet vesz a stadionba, előfizet egy fizetős tévénél vagy „reklámzabálóként” ül a közszolgálati vagy kereskedelmi tévé előtt. Mindhárom eset egyfajta megtérülése annak a kiadásnak, amelyet a sportoló, annak klubja vagy vállalata, illetve a sportesemény szervezője invesztált azért, hogy az esemény létrejöjjön.

Az 1950-es évekig – azaz a televízió megjelenéséig – csak a stadionokban lehetett látni és élvezni a „sportgigászok” küzdelmét. Ha megelégedtünk azzal, hogy halljunk az eseményről, bekapcsoltuk a rádiót, ha elég volt a másnapi híradás, megvettük az újságot.

A teljes szurkolói élményt csak a meccsjegy adta, ezért voltak zsúfoltak a stadionok itthon és külföldön egyaránt. Ebben az időben csak a jegyeladás ágán térült meg a sportolói kiadás, mert ekkor még hirdetői bevételről, átigazolási díjról vagy tévés jogdíjról nem beszélhettünk.

Néhány szocialistának mondott országban, ott ahol a sport az országimázs fontos része volt, az állam „fizette” a sportesemény jegyét azzal, hogy mesterségesen alacsonyan tartotta a jegyárakat, és közpénzből fizette a teljes sportgazdaságot.

A televízió megjelenése megváltoztatta a szurkolói szokásokat. Egyre többen választották a helyszíni meccsnézés helyett a kényelmesebb „fotelszurkolást”. A tévétársaságok a növekvő nézői igények miatt egyre több sporteseményt közvetítettek. A legérdekesebb sportesemények kizárólagos közvetítési jogaiért már hajlandók voltak a tévétársaságok fizetni is a csapatoknak, ligáknak, később a nemzetközi eseményeket szervező rendező szövetségeknek. A sportesemények beköltöztek a szurkolói otthonokba.

A tévétársaságok a sporteseményekért fizetett egyre növekvő összegű jogdíjakat és a közvetítési költségeket kétféle bevétellel kompenzálták: előfizetési díjat szedtek vagy a sportesemény környezetében reklámot sugároztak. Ha az esemény népszerű volt és sokan nézték – ezért sokan akartak meccsszünetben hirdetni –, a sporton keresztül a hirdetési üzenet célba ért.
Ez a folyamat máig tart. A kiemelt látványsportok eseményeinek üzleti jelentősége a csillagokba emelkedett. A profi sport a szórakoztatóipar fontos részévé vált. A kiemelkedő sportesemények százmilliók figyelmére méltóak. A tévétársaságok sorban állnak, hogy óriási pénzekért megszerezzék valamely világesemény vagy topbajnokság közvetítési jogait. Hasonló a tülekedés a hirdetők között is, akik nem restek egy nagy nézettségű sportesemény szünetében sugárzott 30 mp-es spot hirdetésért százezer és hétmillió dollár közötti összeget fizetni. A sztárok minőségi produkciójának ára és értéke van.

Bár erősen sántít az összehasonlítás, mégis álljon itt tájékoztatóul a hétvége 2 labdarúgó eseményének néhány sportgazdasági száma, amely megmagyarázza a két ország futballeredményeinek és gazdasági lehetőségeinek különbségét:

A Brainsporting további írásait ezen a linken érheti el.