Minden hálót szétlőnek: Janko gólgyárától a 31-es átlagú tűzoltóig

Tekintsük hát át, kik a legjobbak a legnagyobb ligákon kívül, méghozzá az Aranycipő-lista régi szabályai szerint, tehát nincsenek szorzók, csak gólok, gólok és gólok.

35 GÓLOS: MARC JANKO (SALZBURG)

Az osztrák góllövőlista vezetője valami eszelős ütemben termeli a gólokat, így komoly vetélytársa a nála sokkal jobb szorzókkal „dolgozó” társainak. 30 forduló után 35 góllal áll a bajnokikon, még hat fordulója van arra, hogy megdöntse Hans Krankl 1977–78-ban felállított abszolút osztrák gólcsúcsát (41 gól).

Hogy ez mekkora bravúr? Nos, máskor az osztrák bajnokság történetében soha, senki nem jutott 40 gól fölé (sőt, negyvenig sem), pedig ha belegondolunk, a „sógorok” sose szűkölködtek gólvágókban, a Rapid-legenda Bindertől Toni Polsterig.

Janko sztahanovista termelési rátája elképesztő: a kupameccseket beszámolva december közepén már 45 (!) gólnál járt a 196 centi magas center, a 18. fordulóra megdöntötte a Salzburg klubrekordját bajnoki gólok számában, ráadásul több gólt lőtt az idényben, mint a LASK és a Mattersburg csapata…

Félelmetes teljesítménye szinte biztosan szerződést ér neki egy nagy(obb) csapatnál, a salzburgiak meccsein már hónapok óta valósággal tolonganak a megfigyelők. A helyi vezetők nyilvánvalóan sajnálnák, ha elmenne egyik kedvencük, de tudják: könnyen lehet, hogy ilyen, Aranycipőre is esélyes szezonja még egy nem lesz Jankónak, így most kell eladni. Nyáron alighanem a Premier League-be igazol, ügynöke szerint ugyanis ez az első számú cél. 2013-ig van szerződése az osztrák listavezetővel.



28 GÓLOS: RHYS GRIFFITHS (LLANELLI)

Nem valószínű, hogy a neve felbukkan bármilyen beszélgetésben, melyben Európa legjobb csatárairól van szó, de tény: a civilben tűzoltóként dolgozó Rhys Griffiths az elmúlt négy szezon alapján magasan a kontinens legeredményesebb csatára.

A közép-európaiaknak alighanem kiejthetetlen nevű Llanelli támadója pályafutását meglehetősen szerény gólátlagokkal kezdte, első hat szezonjában mindössze 29 alkalommal talált a hálóba. Ekkor „szállhatta meg valami”, legalábbis az biztos, hogy megszállottként kezdte rugdosni a gólokat: 2005–06-ban 25, 2006–07-ben 30, 2007–2008-ban 40 találattal lett gólkirály, most 26 meccsen 28-nál jár, tehát biztosnak tűnik az újabb lokális aranycipő.



26 GÓLOS: TERENCE SCERRI (HIBERNIANS)

A magyar válogatott védelmének is bemutatkozott már többször – például a rossz emlékű 1–2 alkalmával – a máltai gólvágó. A Hibernians támadójának ez az első hasonlóan jól sikerült idénye, korábban nem jutott 14 gólnál tovább egy bajnoki szezonban.

Szezonbeli legnagyobb „hőstettét” a Tarxien Rainbows ellen hajtotta végre.

Csapata a 40. percben még csak 2–1-re vezetett, majd Scerri megerőltetés nélkül lőtt egy mesterötöst 38 perc alatt – ez még a máltai liga színvonalát figyelembe véve is bravúr.

25 GÓLOS: KRIS BOYD (RANGERS)

Henrik Larsson méltó utódja a skót élvonalban, csak épp a Celtic helyett a Rangers hívei őrülnek meg érte. Boyd az SPL történetének második legjobb góllövője, már csak 18 találat választja el „Henke” rekordjától, amely alighanem meg is lesz neki, ha nem igazol el a nyáron.

A hatalmas Rangers-drukkerként felnőtt fiú a Kilmarnockban nevelkedett, első mérkőzése 1999-ben egyben őrségváltás is volt: a skót labdarúgás utóbbi két évtizedének legjobb csatára, Ally McCoist ekkor játszotta utolsó meccsét.

2004-ben beállította az SPL-gólcsúcsot egy meccsen, mikor ötször talált be a Dundee United hálójába – legnagyobb bosszúságára hatodik gólját nem adta meg a játékvezető.

2006 újévét egy Rangers-szerződéssel ünnepelte (az aláírási pénz felét felajánlotta a Kilmarnock akadémiájának), majd első meccsén mesterhármast lőtt. Góllövési kedve azóta sem hagyott alább, folyamatosan kerülgetik az angol csapatok – de egyelőre minden ajánlatot visszautasított.



22 GÓLOS: MUNIR EL-HAMDAUI (AZ)

A szezon egyik nagy felfedezettje, a frissen bajnokká koronázott Alkmaar első számú gólfelelőse, pedig sokáig úgy tűnt, csak az eltűnt tehetségek táborát fogja „erősíteni”.

A Rotterdamban született marokkói csatár az Excelsiorban tűnt fel, és 74 bajnokin lőtt 32 gólja elég meggyőző volt ahhoz, hogy a Tottenham Hotspur leigazolja – Londonban viszont a süllyesztő várt rá, egyszer sem játszott tétmeccsen a Spursben.

Visszaszerződött Hollandiába, ahol jól kezdett a Willem II-ben, majd súlyosan megsérült, így 2007 nyarán az AZ szurkolói kicsit vakargatták a fejüket, hogy mit is kezdjenek a sérülékeny és meccshiánnyal küszködő támadóval. Nos Louis van Gaal megtalálta El Hamdaui helyét: előző szezonja még nem volt az igazi, de 2008–09-ben ő lett az egyetlen ék a csapatban, és remek teljesítménnyel repítette története második bajnoki címéig az AZ-et.