Három a magyar igazság

Legyünk túl a rosszon: férfi K–1-ben a kontinensviadal szombati, 1000 méteres fináléját – meglehetősen döbbenetes ezt ebben a sportágban leírni – magyar hajó nélkül rendezték. Anélkül, mert Kucsera Gábor elvérzett a selejtezőben… A tavalyi ezüstérmesnek elegendő lett volna az első három között végeznie, ám nem sikerült, a táv második felében szép sorban hagyták le riválisai, és csak a hatodik helyen zárt. A szövetségi kapitány, Storcz Botond finoman fogalmazva nem volt elragadtatva a produkciótól („Egyértelműen csalódás a szereplése…”), különösen azután, hogy az amúgy kétségkívül kiváló kajakos a júniusi, szegedi világkupán sem verekedte be magát a fináléba. A brandenburgi B-döntő a jelek szerint nem nagyon izgatta Kucserát, legalábbis erről árulkodik az utolsó, kilencedik, összesítésbéli 18. helye. Ez a teljesítmény még akkor is megér majd némi elemzést, ha a felek előzetesen sem titkolták, az Európa-bajnokság „csupán” felkészülési állomása az idénynek, a világbajnokságnak.

A többi „pótvizsgázó” (kenus klasszisunk, Vajda Attila, a Kökény Roland, Gönczy Gábor kajak kettős, valamint a Kammerer Zoltán, Molnár Péter, Boros Attila, Bozsik Gábor kajak négyes) sikerrel vette az akadályt, így a délutáni kilenc finálé közül nyolcban voltunk érdekeltek.

És rögvest az elsőn minden úgy történt, ahogy elterveztük! No igen, ahol a kajakkirálynő rajthoz áll, ott általában nem sok esély terem az ellenfeleknek. Kovács Katalin mindjárt a rajt után a mezőny élére állt, és kevesebb mint négy percig stílusosan, megerőltetés nélkül lapátolva egy hajót vert az ezüstérmes fiatal hazai versenyzőre. Meg kell említeni, Franziska Weber nagyon beragadt a rajtnál, abszolút utolsóként kezdett el húzni, már az is nagy fegyverténynek számított, hogy másodikként ért célba. Látványosabban örült, mint a mi kétszeres olimpiai bajnok kedvencünk – talán majd amikor egyszer ő is a 19. Eb-aranyát szerzi…

Miképp Kovács Katalin a női kajakosok, Vajda Attila a kenusok között számít a numero 1-nek. Peking bajnoka annak ellenére utasította maga mögé a nyolcas pályáról a mezőnyt, hogy az oldalszél stílusának, hajója kialakításának cseppet sem feküdt. Rutinból, fél távnál az élre állva győzte le többek között a címvédő francia Mathieu Goubelt, és a mögötte végző, nagy hajrázó Sebastian Brendelt, így 2007 után ismét Eb-aranyérmet akasztottak a nyakába.

Az említett két diadallal, ha őszinték akarunk lenni, kalkuláltunk, a Sáfrán testvérek elsősége viszont a roppant kellemes meglepetés kategóriájába tartozik. A tavaly ötödik kenu páros bízott a javításban, a végeredmény azonban mindent felülmúlt: az utazósebesség felvétele után végig az első helyen haladva aratott rajt-cél győzelmet. A két ifjú (Mátyás 22, Mihály 23 éves) boldogan borult egymás nyakába, életük első nagy eredményét ünnepelték – mérget vehetünk rá, a folytatás sem várat sokáig magára.

A szoros időbeosztásnak, ekképpen a kapitány által hozott ésszerű döntésnek (nincs duplázás) is köszönhetően női K–2-ben a Szabó Gabriella, Csipes Tamara fiatal duó próbálkozhatott. A Sáfrán fivérekhez hasonlóan bizonyította rátermettségét, és alaposan megszorongatta a kontinens trónjára ülő Josefin Nordlöw, Sofia Paldanius alkotta svéd egységet.

„Kicsit csalódottak vagyunk, a világkupán ugyanis mi voltunk a jobbak. Rossz volt, hogy nagyon messze voltunk egymástól, így nem érzékeltük jól, hol is állunk valójában” – értékelt kissé szomorúan a még 20. életévét sem betöltő Csipes Tamara. Élete első felnőttvilágversenye, az ezüstérem megszerzése után. Nem kis győzni akarás dolgozik benne – persze, a név kötelez… Az édesapa, a szöuli olimpián a négyes tagjaként megkoronázott, trénerként dolgozó Csipes Ferenc persze joggal elégedett gyermekével.

A férfi kajakos érmet a Kökény Roland, Gönczy Gábor duó szállította: a szövetség honlapjának beszámolója szerint a fiatalság és a rutin kombinációja egy, a középfutamhoz hasonlóan felépített kitűnő pályát hozott, amely annyira jól sikerült, hogy a finis végére kettősük csak centikkel maradt el a győztesként befutó norvég párostól. „Nagyon jó érzés volt belülről, minden »működött«, amit elterveztünk és megbeszéltünk” – mondta Gönczy Gábor, látszólag kicsit megilletődve élete első felnőtt Eb-jének eredményhirdetésén. Kökény Roland három hete elhunyt édesapjára is emlékezve az MTI-nek így nyilatkozott: „Az utóbbi pár hétben sajnos nem nagyon tudtam edzeni és pihenni sem, de azért tikon reménykedtünk a jó szereplésben.” A miskolci születésű kétszeres világbajnok sportemberi nagyságát már a szegedi világkupa-beszámolónkban is említettük, most sem tehetünk mást.

A harmadik magyar ezüstérmet a záró számban a Tóth Márton, Volein Viktor, Sarudi Pál, Mike Róbert összetételű kenu négyes szállította. Nem sok hiányzott a még fényesebb medáliához, ám a németek győztek, így a házigazda a K–1-ben nyerő Max Hoff sikerével együtt két arannyal zárta a napot. Csalódottan.

Nem repesett az örömtől az ötödikként végző, Kammerer Zoltán vezette férfi kajak négyesünk sem, mindazonáltal esetében bátran mondhatjuk: kezdésnek nem volt rossz.

És mi mást mondhatnánk a teljes szombati napról?!