Jobbról jött a győzelem

A 2008–2009-es évadban immár negyedszer találkozott az FC Fehérvár és a Diósgyőri VTK, s mivel a két csapat korábbi három találkozóján összesen három gól született, arra lehetett számítani, ezúttal is gólszegény kilencven perc következik.

Nem így lett…

Azt mondják, a jó szakember azonnal reagál a pályán zajló eseményekre. Nos, a székesfehérvári stadion eredményjelző táblája szerint kilenc perc huszonöt másodperce tartott az összecsapás, amikor a vendégek szakvezetője, Gálhidi György jelezte a pályán lévőknek: a bal oldali védő, Horváth Szabolcs és az előtte középpályán futballozó Gohér Gergő cseréljen helyet egymással. Az utasítás nem szorult magyarázatra, a hazaiak jobb oldali támadója, Nagy Dániel ugyanis akkor cselezte ki a 20. évében járó diósgyőri labdarúgót, Horváth Szabolcsot, amikor akarta, s ha a középen érkezők pontosabbak, a házigazda a meccs elején előnyt szerezhetett volna. Gálhidi György a rutinosabb Gohér Gergőtől remélte Nagy Dániel semlegesítését, ám ez a húzása sem jött be. Azt mindenki tudja a DVTK futballistájáról, hogy bal lábbal életveszélyesen rúgja a szabadrúgásokat és a szögleteket, azonban versenyfutásban rendre alulmaradt, s csak szabálytalanságok árán tudta megállítani a hazaiak jobb oldalán futó támadásokat. Nagy Dániel már a 21. percben gólpasszt adott az elmúlt héten az MTK ellen háromszor eredményes Goran Vujovicsnak, két perccel később pedig Horváth Szabolcsot már le is hívta edzője a pályáról. Újabb tíz perc múlva Nagy Dániel már Gohér Gergő mellől hozta újabb kihagyhatatlan helyzetbe André Alvest, azaz több mint félórai futballt követően azt a következtetést kellett levonnunk, hogy a diósgyőriek nem tudták megoldani a fehérvári jobb szél semlegesítését. Az volt az ember érzése, a három pont sorsa máris eldőlt, ám egy hosszan előrevágott labdára a hazaiak kapusa, Sebők Zsolt rossz ütemben mozdult ki a kapujából, a cserecsatár Honma Kazuo szépítése pedig visszahozta a vendégeket a meccsbe.

Nem voltak sokan a székesfehérvári stadionban, de a mérkőzés 83. percében a közönség nagy része fütyült és fújolt. Mohl Dávid készült ekkor beállni csapatukba, ám nem a védőnek szólt az ellenszenv – azt nem értették a szurkolók, hogy Varga István miért Nagy Dánielt hívja le a pályáról. Nos, a szakember védelmében azt azért jegyezzük meg, hogy a villámgyors futballista a szünetet követő időszakban korántsem futballozott olyan kiismerhetetlenül, mint az első félidőben, igaz társai szinte kivétel nélkül nála is gyengébb teljesítményt nyújtottak. A második félidő mind színvonalában, mind iramában jóval elmaradt a közepestől, s bár a Fehérvár számára kedvező volt az eredmény, nehezen érthető, hogy a DVTK miért nem mozgósított nagyobb erőket az egyenlítés érdekében. A kapusoknak szinte semmi dolguk sem akadt, kevés volt az ötlet, a váratlan megoldás, egymás hibáiból éltek a pályán lévők. Nagy Dániel még a lecserélése előtt egyszer a diósgyőri védelem mögé került, ám talán nem koncentrált eléggé, rosszul lőtte középre a labdát, így a Fehérvárnak a létszámfölényes helyzet végén esélye sem volt előnye növelésére. Ahogy a vendégegyüttesnek az egyenlítésre. Gálhidi György, a vendégek trénere még a találkozó előtt arról beszélt, hogy az utóbbi két fordulóban a ZTE (0–1) és a Győr (2–3) ellen jól futballozott csapata, mégsem tudott pontot szerezni, ugyanakkor az azt megelőző két fellépésén a Vasas (1–0) és a Paks (1–0) ellen messze nem volt tökéletes a játék, mégis meglett a három pont. A Diósgyőr szombaton szinte semmi veszélyt nem jelentett a kapura, így pedig nehezen lehet pontot szerezni idegenben. A DVTK a tavasszal harmadszor mozdult ki Diósgyőrből, s csakúgy mint az MTK-nál és Zalaegerszegen, ezúttal is pont nélkül zárta a kirándulást, igaz Fehérváron megszerezte első tavaszi gólját idegenben, ám ez azért csekély vigasz.