Lothar Matthäus Izraelben is sztár

Semmi kétség, Lothar Matthäus Izraelben is „a” sztár. Tessék, a Háárec napilap angol nyelvű kiadásában, az egyoldalas sportrovat fő témája is a német edző: a Maccabi Netanya trénerét verbális kirohanása miatt a fegyelmi bizottság egy mérkőzésre eltiltotta, a büntetést a Bnei Jehuda elleni bajnokin kellett letöltenie.

No, hát helyben vagyunk: a korábbi magyar szövetségi kapitány maradt, aki volt, a futballt szívvel-lélekkel szerető, a kispad mellett ezer fokon izzó világsztár, akinek minden gesztusa egy-egy sztorit jelent szurkolónak, játékosnak, játékvezetőnek, újságírónak…

A szókimondása miatt imádják – és utálják is

„Össze kellene tennünk a kezünket, és hálát kellene adnunk az égnek, hogy Lothar Matthäus, azaz egy igazi világsztár Izraelben dolgozik, de nem tudjuk értékelni a választását – közelíti meg a kérdést az erlangeni születésű „vendégmunkás”, Júda, a klub hetvenes-nyolcvanas évekre eső fénykorát gyerekfejjel átélő, negyvenhét éves belsőépítész. – Az izraeli embernek meggyőződése, hogy mindent jobban tud a másiknál, neki van igaza. Nem viseli el a hangoskodókat. Márpedig Lothar Matthäus nem marad csendben, ha úgy érzi, hogy igazságtalanság történt. Egyenes ember, szókimondó. Ami nálunk visszaüthet, mert az izraeli mentalitás merőben más. Semmiképpen sem hasonlítható a némethez. Érzékenyek vagyunk. Ha valaki első – persze lehet, hogy jogos – felindulásában megjegyzést tesz, könnyen megsértődünk. Pedig ő a legjobb valamennyi edző közül, aki az utóbbi években a HaKufsában megfordult.”

A drukkereket megosztja a németes futballmódi

A Maccabi stadionja, a HaKufsa, azaz a „Doboz” a centrumhoz közel, frekventált területen fekszik. A környék rekonstrukcióért kiált. A jelenleg hét és fél ezer néző befogadására alkalmas, egyetlen pályát rejtő létesítmény sorsa elvileg már elrendeltetett: ha elkészül az ipari körzet mellett az új, huszonnégyezer férőhelyes aréna (amely a városi hatóság tulajdonában marad), a HaKufsát ledózerolják. Néhány év múlva legfeljebb egy tábla emlékezteti majd az arra járót, hogy itt volt az 1978-ban taroló, bajnokságot és Izraeli Kupát is nyerő csapat otthona.

„Annak idején, amikor egyébként nagyobb volt még a stadion, tízezren mentek ki minden mérkőzésre – osztja meg velünk emlékeit Áron, az ötvenes éveiben járó netanyai taxisunk. – Ritkán megyek meccsre. Miért? Mert csak felidegesítem magam. Hol van ez a futball a Motale Spiegler edzette csapatéhoz képest? Az totális foci volt, gólra törő! Igazi élmény! Milyen a mostani? Német. Kevés a gól, annál több a védekezés…” – legyint egyet alkalmi idegenvezetőnk.

A kritikát illetően Áron nincs egyedül, ahogyan az elsőként megszólaltatott Júda sem marad magára véleményével: a legtöbben kapásból a német temperamentumos egyéniségével hozakodnak elő, ha izraeli integrációjának problémái felől kérdezősködünk.

„Úgysem változik meg – legyint Kobi, a huszonkilenc éves banki alkalmazott, a Netanyát idegenbe is elkísérő fanatikus drukkerek egyike. – De nem is ezért jött ide. Igen, valóban németes a csapat stílusa; nem állítom, hogy minden alkalommal öröm nézni a játékát, de így is gyűjtjük a pontokat, és annak ellenére, hogy a Beitar vagy a Haifa kerete erősebb, a bajnoki cím sem elérhetetlen. Szóval fütyülök rá, más mit gondol. Lothar Matthäusszal a klub profibb lett. Az edzések feltétlenül: modernebbek, izgalmasabbak és érdekesebbek még a szurkolók számára is. Az újítás, a kísérletezés mindig időigényes feladat, nagy adag türelmet kíván, amit nem kap meg mindenkitől. Pedig nem pusztán az aktuális szezon miatt járna neki a bizalom. Vele fókuszba került a Maccabi, már nem csak az izraeli média figyel ránk. A neve olyan hívószó, amely a futballistáknak garanciát jelent, így joggal bízhatunk benne, hogy miatta olyan játékos is minket választ majd, aki egyébként máshová igazolna. A reményeink vele, és a tulajdonos Daniel Jammerrel nőttek és nőnek.”

S ha már Daniel Jammer neve szóba került. A német üzletember és a belgrádi Partizant hat éve a Bajnokok Ligája csoportkörébe kormányozó edző neve egy röpke vita kapcsán is előtérbe kerül. A gyakorlást figyelő újságírók és szurkolók szelíd szópárbajának témája a Herclijából ingázó tréner autója, illetve annak származási helye. Ezúttal a hangerő sem segít, a vita eldöntetlen marad: a „négykarikás” szuperjárgány az egyéni szponzor ajándéka – vagy a klub tulajdonosáé, aki jó érzékkel felmérte, hogy a Matthäus névre brandet lehet alapozni.

„Lényegesen komplikáltabb lenne nélküle a munkám. Komolyan veszik a Maccabi Netanyát, amely önmagában csupán egy nem igazán ismert izraeli klub, Lothar Matthäusszal viszont olyan cég, amely a német, angol, francia csapatok érdeklődését is felkelti” – bizonyítja nyúlfarknyi

előadásával az „alkalmazz világsztárt edzőként” tézis előnyeit Karina Goldberg, az egylet pr-ért, marketingért és nemzetközi kapcsolatokért felelős menedzsere.

A pénze, a házassága, a stílusa is témát jelent

„Megosztja az embereket, szurkolókat és sajtósokat egyaránt – említenek egy, a magyarországi emlékek alapján abszolút ismerős jelenséget két újságíró, Miki és Dor. – Feltétlenül több a támogatója, mint az irigye; utóbbiak egyszer a fizetése, a házasságai száma, vagy az izraelitől eltérő gondolkodásmódja miatt veszik célkeresztbe. A karakánság nem zárja ki a nyitottságot, érti, tudja, hogy szüksége van a médiára, ennek megfelelően nem ördöngösség vele a személyes találkozó megszervezése, könnyű elérni, vagy visszahív, ha éppen nem ér rá. És még valami. Ha perpatvara támadt a médiával, az sohasem a futball miatt történt. Őszintén: akad olyan ember, aki oda lenne attól, hogy a magánéletében turkálnak?”

Gadi Chen csapatmenedzser még egy példát említ a futballikon „főbenjáró” bűnei közül: túl sokat utazik. Az már ugyanakkor nem kerül terítékre a beszámolókban, hogy a valóban gyakran repülőre ülő szakvezető elvétve hiányzott a soros tréningekről csupán privát vagy üzleti kitérői miatt.

Aligha ellentmondásos megítélése okán, de nincs beceneve. Labdarúgó és újságíró edzőnek szólítja (a szurkolók vérmérséklettől függő hevességgel Lotharként üdvözlik), ami a névadás terén erős izraeliektől meglepően visszafogott. Mindazonáltal a bajnoki aranyérem vélhetően rögvest beindítaná a mulasztás miatt egyébként cseppet sem frusztrált fanatikusok fantáziáját, s a Matthäus név talán összeforrna az amúgy francia-magyar alapítású városéval. Ennél megtisztelőbb választást bajos lenne elképzelni, Netanya ugyanis annyit tesz: az örökkévaló ajándéka.