A Szegedé a trófea

A szombati elődöntőből mind a Szeged, mind a Veszprém simán jutott a fináléba, amely előtt a gárda öltözőjében óriási feszültség uralkodott. Csak az orvosokat és a gyúrókat lehetett szóra bírni, de ők is csupán röviden beszéltek, és mondandójuk lényege az volt, hogy a döntőre a halottak is feltámadnak. Hatalmas volt a tét, többek között a presztízs miatt is, hiszen évek óta a Szeged és a Veszprém küzd életre-halálra az elsőségért a bajnokságban, valamint többnyire a Magyar Kupában is.

A döntőre sok első ligás csapat edzője eljött Szegedre, és többségük a csongrádiak sikerére tippelt, mondván, a Pick élvezi a hazai pálya előnyét. A szakemberek azt is hozzáfűzték, hogy a két világklasszis kapus, Puljezevics Nenad és Dejan Perics napi formája, valamint a védekezések hatékonysága közötti különbség sorsdöntő lehet.

A bevonuláskor mindenki pacsizott mindenkivel, kivéve Puljezevicset és Marko Vujint, akik azért nincsenek jóban, mert a veszprémi játékos fejbe lőtte a kapust a két csapat márciusi, szegedi rangadóján, ami a kapus szerint szándékos sportszerűtlenség volt.

Kitűnően ismeri egymást a két csapat, ezért nehéz volt a két edzőnek meglepő variációkat kitalálnia a fináléra. Az elején a Pick védekezése volt erőszakosabb és mozgékonyabb (3–1), a vendégeket ugyanis szemlátomást megfogta a csarnokban uralkodó fergeteges hangulat. Az MKB akkor tudott fordítani, amikor Perics több segítséget kapott a védőktől, valamint hárított néhány ziccert (5–6). A veszprémiek, akik közül kivált a lábsérülést szenvedő Iváncsik Gergő, főleg Marian Cosmát keresték labdáikkal, az akciókat mégis Gulyás Péter, Ilyés Ferenc és Vujin fejezte be. A folytatásban Pérez Carlos góljaival tartotta magát a Veszprém, ám a Pick visszavette a vezetést. A hazai együttesben Krivokapics Milorad, Valentin Ghionea, Danijel Andjelkovics és Adrian Petrea remekelt. Nagyon sokat értek Puljezevics bravúrjai, amelyek nélkül nem tudta volna tartani előnyét a Szeged (10–8). A hatalmas iramú csatában cserékkel frissítettek a birkózásban elfáradó csapatok, és a pihent erők inkább a Picknek adtak új lendületet.

Visszavetette a veszprémiek védekezését, hogy Jevgenyij Lusnyikovot végleg kiállították, miután a játékvezetők úgy látták, szándékosan ütött (valójában Ratko Djurkovics lökte rá Andjelkovicsra).

A második félidőben a szegediek egyre könnyebben szűrték meg az MKB-akciókat. Nagyon ügyeltek Pérez és Vujin semlegesítésére, míg támadásban megpróbáltak helyet teremteni a kiemelkedő formában levő belső játékosaiknak.

A Veszprém 22–18 után még megpróbált erősíteni, de Mocsai Lajos időkérése sem segített, mert a KEK-döntős gárda a hajrára felélte tartalékait, olykor balszerencsésen záruló támadásaiban pedig nem volt átütőerő. A Pick a végén elsősorban fegyelmezetten variált védekezésének, valamint Puljezevics bravúrsorozatának köszönhette diadalát. A közönség 24–20-nál már felállva ünnepelt, a végét jelző sípszó után pedig a hazai csapat örömtáncot járt a küzdőtér közepén.

Lefújás után Pérez megkereste Bajusz Sándort, mivel a szegedi átlövő hátulról fültövön vágta meccs közben. Lökdösődés kezdődött, a végén már Puljezevics védte Gál Gyulát a többi szegeditől, de egy ütést nem tudott hárítani. Lesből kinyúlt egy kéz a tömegből, alighanem Vladimir Oszmajicsé, és oldalról bevitt egy találatot Gál fejére.