Az olimpiának még a gondolata is feldobja

Gondolom, ezt a meccset is győzelemmel zárták.Gondolom, ezt a meccset is győzelemmel zárták.

Nyertünk Savonában, ha nem is valami acélosan: 10–8ra – mondta Madaras Norbert.

Elégedetlenkedik, pedig utcahosszal vezetik a tabellát.

Az eddigi 26 fordulóban csak egyszer szenvedtünk vereséget. Az igazi haddelhadd azonban csak most indul, hiszen az elődöntőben, majd utána a fináléban mindenki tiszta lappal indul, tehát az eddigi eredmények nem számítanak – nem úgy, mint a magyar sorozatban. Úgy is mondhatnám, számunkra csak most kezdődik a bajnokság!

Ahogy innen, távolról figyelem az itáliai küzdelmeket, a magyar triumvirátus (Kásás Tamás, Benedek Tibor és Madaras – a szerk.) meghatározóa Recco életében.

Nem játszunk rosszul mi sem, de a szerb légiósok, Vanja Udovicsics és különösen a gólgyáros, Vladimir Vujaszinovics is a húzóemberek közé tartoznak, vagy említhetem a hazai kedvencet, Alessandro Calcaterrát, valamint a kapust, Stefano Tempestit.

Valóban kiemelkedő tudású játékosai vannak a Reccónak. Olyannyira, hogy nem is lehet más a céljuk, mint az Euroliga megnyerése. A döntőbe is sztárcsapathoz illően meneteltek: míg riválisaik a négy közé jutásról határozó két mérkőzés valamelyikén megbotlottak, önök simán kerültek be a final fourba.

Vezetőink szent meggyőződése, hogy a mienk a legjobb együttes, hiszen nálunk – igazán párját ritkítóan – a cserepadon is kimagasló egyéniségek ülnek. Tény, ha tíz alkalommal megmérkőznénk a döntő csapataival, hétszer mi győznénk. A baj csupán annyi, hogy itt csak egy elődöntőre és egy döntőre vagy helyosztóra van lehetőségünk. Egyetlen meccsen pedig minden előfordulhat.

Bár az volt az előérzete, hogy az elődöntőben a Vasassal csap össze a Pro Recco, a sorsolás mást hozott.

Ennyit a megérzéseimről. Egyébként ha én választhattam volna, akkor is Mladost– Pro Recco találkozóra került volna sor az elődöntőben. Nem mintha ezen a szinten létezne könnyű ellenfél, de talán a horvát gárda jobban fekszik nekünk. Egyébként ebből is látszik, hogy milyen „öreg” vagyok: nyolc évvel ezelőtt, még a BVSC tagjaként játszottam velük BEK-elődöntőt. Akkor a Mladost győzött, most itt az alkalom a visszavágásra.

Sőt ez esetben arra is van lehetőség, hogy összejöjjön az álomdöntő a Vasas és a Pro Recco között. A kemény profizmus megedzette annyira, hogy ne figyeljen a szívére ilyen meccsen?

Igen! Van akkora nemzetközi rutinom, hogy a józan eszemre hallgassak, és tudjam, mi a kötelességem. Az viszont kétségkívül jó, hogy nem a csoportmeccseken kerültünk össze a Vasassal, mert akkor a Komjádi uszodában találkoztunk volna. Ezúttal – ha egyáltalán összejön – semleges pályán, Barcelonában fogunk.

Most, hogy említi, eszembe jut, milyen hangulatot teremtettek a piros-kék drukkerek a Kotor elleni visszavágón, pedig játékukkal nem is kényeztették el őket a kedvencek.

Ne is mondja! Ha valami, akkor ez hiányzik, de nagyon! Itt, Olaszországban jó, ha a rájátszásnak szentelnek egy kis figyelmet a szurkolók. Otthon azonban egy Domino–Vasas összecsapásnak akkor is van rangja, ha az alapszakaszban kerül szembe egymással a két csapat.

Gondolatban hazakanyarodtunk. Mikor találkozhatunk itthon?

Csizmaországban az Euroliga döntője után veszi kezdetét a bajnoki finálé. Kérdés, hány mérkőzésen dől majd el az aranyérem sorsa. Ha elhúzódik, még az is előfordulhat, hogy csak június elején csatlakozhatok a válogatotthoz.

Akkor megint hullafáradtan kezdhet bele egy újabb erőltetett menetbe, az olimpiai felkészülésbe. Tegye a szívére a kezét, nem unja még?

Unalomról szó sincs! Fáradtságról inkább. De arról is csupán akkor, ha, mondjuk, „csak” egy Világligára készül az ember. Akkor megfordul az ember fejében, hogy jó lenne szusszanni, nyaralni egyet. Most azonban olimpiai felkészülésbe kezdünk, és az olimpiának még a gondolata is feldobja az embert!