Egy ismerősöm szerint játékvezető csak mazochista lehet, a normális embert nem vonzza, hogy állandóan meg akarják verni, hogy senki sem szereti, viszont mindenki szidja. Talán furcsa, de ez jutott eszembe, amikor tavaly júniusban a Fradi elnöke lett…Egy ismerősöm szerint játékvezető csak mazochista lehet, a normális embert nem vonzza, hogy állandóan meg akarják verni, hogy senki sem szereti, viszont mindenki szidja. Talán furcsa, de ez jutott eszembe, amikor tavaly júniusban a Fradi elnöke lett…
Nagyon kedves. De miért is?
Ismeri az elődei népszerűségi indexét?
Természetesen, de engem ez nem érdekelt. A közgyűlés nem a várt összetételű elnökséget választotta meg, emiatt Dámosy Zsolt nem vállalta tovább a posztot. Többen kapacitáltak, vágjak bele, én pedig azzal a feltétellel, hogy nem lesz közöttünk széthúzás, végül belevágtam.
De mi késztette erre? Miért jó egy két és fél milliárdnyi adósságot nyögő klub elnökének lenni?
Most, hogy a Fradi megmenekült, könnyű a válasz: jó megoldani egy lehetetlennek tetsző feladatot. Persze júniusban még nem vehettünk mérget arra, hogy tényleg sikerrel járnak erőfeszítéseink, mégis vállaltam ezt a feladatot, mert már akkor is láttam a kiutat a szorult helyzetből.
A hiúság hajtotta?
Az előbb éppen ön utalt a kétes népszerűségre.
Ez igaz, de ha nem sértem meg, önről sokan azt sem tudták, hogy él, mielőtt a Ferencváros elnöke lett, az utóbbi időben viszont a média egyik leggyakoribb szereplőjévé vált.
Ez eszembe sem jutott.
Cseppet sem vágytam közszereplésre, és az üzletet sem keverem az elnöki pozícióval. Az Aprilia regionális központjának vezetője vagyok – bizonyára tudja, Talmácsi Gábor tavaly ezzel a márkával nyert világbajnoki címet –, a cég támogatja a Ferencvárost, és bár a szerződés szerint ez járna, a stadionban nem engedem kitenni a tábláinkat, mert morálisan is szeretnék támadhatatlan maradni.
Szóval tényleg csak a feladat vonzotta?
Inkább küldetésnek nevezném. Meghívott magához László atya, és ő is feltette a kérdést, miért vállaltam. Neki is azt feleltem, amit önnek, hogy látok megoldást. Erre azt mondta, legyen hát ez az én küldetésem, és mert hívő római katolikus vagyok, nekem sokat jelent ez a szó.
A klub régi, változásokban nemigen érdekelt apparátusától nem tartott?
Nem, mert azzal kezdtem, hogy civil kapcsolataimból választottam ki a legközelebbi munkatársaimat a gazdasági, a jogi és a sportszakmai területekre. Mint említettem, nekem fontos az összefogás, így tudnom kellett, hogy a munka során senki sem döf hátba, ha egy pillanatra elfordulok.
Többször is említette, hogy már júniusban látott megoldást. Ez azt jelenti, hogy Kevin McCabe, illetve cége, a Scarborough már akkor képbe került?
Igen, már hónapok óta tárgyaltunk vele.
Hogyan találtak egymásra?
A kilencvenes évek derekán barátkoztam össze egy angol férfival, aki a Scarborough alkalmazottja. Amikor elnökségi tag lettem a Fradiban, ő mesélte, hogy főnöke a Sheffield United elnöke, Belgiumban és Kínában is befektetett a futballba, és innen jött az ötlet, hogy hátha érdekli a Fradi is. Tavalyelőtt decemberben vettük
fel vele a kapcsolatot, és májusra már érződött, van esély a megállapodásra.
Milyen mézesmadzagot húztak el az orra előtt?
Fontos szempont volt az ingatlan. Európának ebben a térségében Kevin McCabe mintegy három-négyszáz millió eurót fektetett már be, tehát tapasztalt szakember. Cége regionális központja Budapest, nagyon szeret itt lenni.
Sok bennfentes esküdött rá, hogy az állam nem akar üzletet kötni, a háttérben már rég levajaztak mindent, de a kiszemelt vevő érdekében a lehető legalacsonyabbra akarják leszorítani az árat. Ön érzékelt erre utaló jeleket?
Nem, és szerintem a történtek azt bizonyítják, hogy ez csupán pletyka volt. Mi végig következetesen dolgoztunk, és nem engedtük, hogy a Fradit elnyomják, mint egy csikket. Kevin McCabe ráadásul nem fantomként jelent meg nálunk, mindenki láthatta, megismerhette, kérdezhetett tőle, még a szurkolókkal is elbeszélgetett, és végig hangoztatta szándékai komolyságát.
Ennek ellenére az ötödik tender sikertelensége után kijelentette, nem pályázik tovább. Mivel sikerült rávenni a folytatásra?
Elmentünk Sheffieldbe, és rábeszéltük, ha már ennyi energiát fektetett és fektettünk ebbe a megállapodásba, ne adjuk fel. Megkönnyítette a dolgunkat, hogy végtelenül meghatotta őt a szurkolók roppant kulturált rokonszenvtüntetése.
Miért volt szükség hat tenderre, hogy a Fradi megmenekülhessen, ha nem sanda spekulációk húzódtak meg a háttérben?
Az első kettő nem a tulajdonjog körül forgott. A Vasas például egy forintért kapta meg a használati jogot, a mi pályázatunk ezzel szemben milliárdokról szólt, nem csoda, hogy senki sem jelentkezett. A további tenderekkel ilyen gond nem volt, ám mindenhol az jelent meg, hogy a terület másfél, legfeljebb kétmilliárdot ér, a kiírás viszont három és fél milliárdot tartalmazott, és így ugyancsak közönybe fulladt. Az ötödiknél a kiírók követtek el hibát, de utána a Magyar Nemzeti Vagyonigazgatóság példás gyorsasággal négy hét alatt kiírta és el is bírálta a tendert, de senki se gondoljon felületes munkára!
Csakhogy erre sokan azt mondják, az állam mentette meg – sok milliárdról lemondva – a Fradit.
Ezt másként látom. Eladtuk a bérleti jogunkat, ez az üzleti életben mindennapos gyakorlat. Több tény is bizonyítja, hogy az állam is jól járt, de hadd emeljek ki most csak egyet: a stadion fenntartása évente mintegy kétszáznegyvenmillió forintot emészt fel, és ezt a használati jogról szóló megállapodás hátralévő kilenc évében is az államnak kellett volna fizetnie, most viszont megspórolja ezt az összeget.
Mihez kezdenek a most beérkező rengeteg pénzzel?
Konszolidáljuk a klubot, kifizetjük az összes adósságunkat.
Aztán irány a Bajnokok Ligája?
Előbb fel kell jutni a magyar élvonalba, de azt beszéltük meg Kevin McCabe-bel, hogy tíz-tizenkét millió eurós költségvetéssel és szerencsés sorsolással a futballcsapat eljuthat a Bajnokok Ligája csoportkörébe.
Ez több mint hárommilliárd forint!
A nagy célok megvalósítása másként nem megy, a döntés az új tulajdonosé.
Mi lesz a klub többi tizenegy szakosztályával?
Úgy számolunk, hogy félmilliárd forintunk marad a konszolidáció után szabad felhasználásra. Ezt a pénzt befektetjük, és a hozamából működtetjük a szakosztályokat, amelyek így ismét igen eredményesek lehetnek. Bár május végéig vagyok elnök, a pénzt hosszú távú konstrukciókban kötjük le, nehogy bárki is könnyelműen bánhasson vele.
Ha én például László Csaba vagy Gellei Imre, két korábban menesztett futballedző lennék, biztosan azzal kezdeném önnel a beszélgetést, hogy elnök úr, mikor jöhetek a pénzért, amellyel még tartoznak nekem.
Azt felelném, hogy március végén, legkésőbb április elején.